„Az erkölcsi tartást képviselte, de nem szájbarágósan, didaktikusan, hanem mély emberi érzéssel, magas esztétikával.” A pénteken elhunyt Seamus Heaneyre emlékezett Gerevich András költő, műfordító.
Humanista volt, az erkölcsöt képviselte az északír konfliktus legsötétebb időszakaiban is – így emlékezett Gerevich András költő, műfordító a pénteken elhunyt Seamus Heaney Nobel-díjas ír költőre, a kortárs angol nyelvű líra legjelentősebb alakjára.
Seamus Heaney: Vízesés
A patak saját özönébe fullad,
Üveg-muszlin kavarog egyre lejjebb,
Habozva, hogy állna meg.
Gyorsulás és hirtelen fékezés
Egy időben; elnyel mindent az ár,
Mint sikítozó elítélteket.
Mintha egy atletikus gleccser
Hőkölne hátra: elnyelte és most
Visszaökrendi egy hosszú torok.
Szemem le-föl siklik a dörgő,
Omló, ömlő tonnákat követve,
Majd vissza, a mozdulatlan csődületre.
Gerevich András az MTI-nek elmondta, hogy középiskolás korában véletlenül akadtak a kezébe Seamus Heaney versei, amelyekből akkor többet lefordított magyarra. Mint felidézte, gyerekkorának egy részét Dublinban töltötte, így Írországot a második hazájának tekinti. „Megragadott, ahogy az északír konfliktust beemelte a költészetbe: nagyon kifinomult, sokoldalú költői nyelven tudott írni erről” – fogalmazott a fordító.
Amikor az ír költő megkapta 1995-ben a Nobel-díjat, összeálltak néhány angol szakos költővel, így készült el Heaney Különös gyümölcs című, második magyar nyelvű kötete. (Az elsőt Tandori Dezső fordította, és az Európa Könyvkiadó adta ki Seamus Heaney versei címmel 1980-ban.)
Gerevich András kiemelte, Seamus Heaney költészetének csak egy korszakát hatotta át erősen a politika, az 1970-es évek második felétől próbált kevéssé politikus lenni.
Szerinte a természetközpontúság, a metaforák gazdagsága lehetnek a hívószavai Heaney költészetének, amit Gerevich András a költő paraszti származásával indokolt.
„Gyakran visszanyúlt az ősi kelta történelemhez és mitológiához, ehhez a brutális világhoz, és ezt vetítette rá a politikai valóságra” – emlékezett a fordító, hozzátéve, hogy például a terrorcselekmények áldozatai és az ősi rituális gyilkosságok áldozatai között vont párhuzamot.
Gerevich András szerint Heaney egész költészetére jellemző a humánum, az erkölcs tisztelete, a legsötétebb időszakban is a becsület álláspontját kereste. „Az erkölcsi tartást képviselte, de nem szájbarágósan, didaktikusan, hanem mély emberi érzéssel, magas esztétikával” – tette hozzá.
Gerevich András felidézte, hogy 2010-ben jelent meg Heaney legutóbbi magyar nyelvű kötete, amely az életmű javát tartalmazza. Hozzátette: szeretné újból az ír költő verseit fordítani, hogy felhívja a figyelmet, mennyire fontos költőtől búcsúzik a világ.
