65 éves a Deep Purple hard rock banda korábbi énekese, Glenn Hughes, akit a „Rock Hangjának” is neveznek.
A Deep Purple (másod)hangja
A sztárzenész joggal sorolható a rock klasszikusainak csapatához, bár a megrögzött Deep Purple rajongók szerint azért a jelenlegi énekes, Ian Gillan maradt és marad mindigis a DP első számú énekese, hangja.
Glenn Hughes 1952. augusztus 21-én (egyes források szerint 1951. augusztus 21-én) született az angliai Cannockban. Az iskolát 16 évesen otthagyta, és helyi együttesekben zenélt. Hosszú és tartalmas pályafutásának első jelentős állomása az Amerikában is sikeres Trapeze együttes volt, amelyben több, más együttesekben is jelentős sikert elérő zenész volt a társa. Elsősorban a You Are the Music, We’re Just The Band című lemezük keltett feltűnést. Az igazi csúcspontra a Deep Purple együttes tagjaként jutott el a hetvenes évek első felében. Mindkét együttes a rockzene úttörőjének számít. Hughes nem kis fegyvertényt hajtott végre azzal, hogy sikerrel pótolta a Deep Purple egyik legnagyobb hangját, a már Budapesten is többször fellépett Ian Gillant.
Hughes kijárta a legendás Deep Purple iskoláját, miután az 1972-ben távozott Roger Glover basszusgitárost váltotta, és ragadta magához a mikrofont, és megpróbálta betölteni az Ian Gillan – ismételt – kilépésével támadt űrt, David Coverdale énekes mellett. A koncerteken hamar előtérbe került Glenn Hughes szinte határtalan hangterjedelme: „David Coverdale kétségkívül nagyszerűen tud üvölteni, de a magas fekvésű részekkel nem boldogult. Ekkor kerültem én a képbe. Úgy gondolom, mi voltunk a tökéletes kombináció” – vallja Hughes. A velük készült Burn és a Stormbringer albumot a legjobb Deep Purple lemezek között tartják számon. Glenn Hughes mai is úgy emlékezik, hogy Coverdale-lel együtt „tökéletes kombinációt” alkottak.
Glenn Hughes, mielőtt a Deep Purple-höz csatlakozott volna, az angol Trapeze Trió vezetője (énekese és basszusgitárosa volt), amely addigra három sikeres lemezt jelentetett már meg: Trapeze, Medusa és You’re The Music, We’re Just A Band… címmel. A Deep Purple soraiban Glenn Hughes egészen a zenekar 1976-ban bekövetkezett feloszlásáig muzsikált. Ekkor halt meg Tommy Bolin gitáros, akit Glenn az 1974-ben kiszállt Ritchie Blackmore helyére hozott a csapatba. Hughes énekét és basszusjátékát a Deep Purple három kiváló albumán hallhatjuk: Burn, Stormbringer és Come Taste The Band, de az együttes néhány koncertfelvétele is őrzi.
Hughes a Deep Purple után Los Angelesben elkészítette a Play Me Out című funkys-dzsesszes albumát. A hetvenes-nyolcvanas években a Black Sabbath tagjaként zenélt, 1986-ban Glenn elfoglalta a Black Sabbath énekesi posztját. A csapat tagjaként adott néhány koncertet és rögzítette a Seventh Star című albumot, majd Gary Moore ír gitáros csapatában szerepelt. Egy különösen sikeres lemezt készített Pat Thrall gitárossal. Neve később feltűnt a Whitesnake és a Mötley Crue együttesek lemezein is.
Az elmúlt évtizedben Hughes több szólóalbummal rukkolt elő. Említést érdemel ezek közül a Burnin Japan Live, a Return of Crystal Karma, a Building The Machine, a korábbi sikerekből készült Different Stages című válogatás, valamint a Songs in The Key of Rock. A szakírók Glennt könnyed, érzelemdús énekesnek, a rock egyik legnagyobb hangjának, emellett virtuóz basszusgitárosnak tartják.
Emellett Hughes rendszeresen ad ki szólólemezeket a legkülönbözőbb stílusokban – a bluestól a funkon át a heavyig – és minden alkalommal invenciózus dalszerzői és zseniális énekesi képességeiről győzi meg a hallgatókat, amivel rá is szolgált a The Voice Of Rock (A Rock Hangja) címre.
Glenn Hughes 1992-től szólólemezeit bemutatva bejárta Európát, Japánt, Ausztráliát, Észak- és Dél-Amerikát. 2008-ban jelent meg Glenn legutóbbi szólóalbuma, a „First Underground Nuclear Kitchen” vagy egyszerűen csak „F.U.N.K.”. Glenn Hughes szakítva alkoholizáló és drogfüggő múltjával minden szerződésében kiköti, hogy a koncertteremben, ahol fellép, tilos a dohányzás, de állítólag az alkoholfogyasztás is.
