Legközelebbi barátaira, mentoraira, Kosáry Domokosra, Vas Istvánra, Pilinszky Jánosra, Darvas Ivánra és Mensáros Lászlóra emlékezik Görgey Gábor író, költő, drámaíró új, Öt arckép című könyvben, melyet a Corvina Kiadó csütörtökön mutat be.
A XX. századi magyar kultúra öt meghatározó egyéniségének arcképét próbálta megrajzolni Görgey Gábor, azon a barátaiét, akik nélkül elképzelhetetlen lett volna az ő pályája is.
„Az öt ember összeköti, hogy szellemi szempontból rokonok, másrészt mindnyájan nagyon közel álltak hozzám. Vas István és Kosáry Domokos atyai jó barátom volt, Pilinszky János az első mesterem a költészetben, Darvas Iván és Mensáros László pedig közeli munkatársaim voltak a színházban” – fogalmazott az író. Hozzátette, hogy Mensárosnak darabot írt Galopp a Vérmezőn címmel. „Az ősbemutató a kis-Madáchban, a mai Örkény Színházban volt 1983-ban” – jegyezte meg.
A könyv „szubjektív esszék” és interjúk gyűjteménye. Mensáros akkoriban már súlyos betegen a Kútvölgyiben feküdt, Görgeynek úgy kellett kilopnia őt a kórházból egy késő esti órán. „Egész éjszaka beszélgettünk” – emlékezett vissza Görgey Gábor. A cikk megjelenése után két héttel Mensáros László meghalt. „Nem tudtam, hogy az utolsó beszélgetésünkre készülök. Több mint fél évszázados barátság ért véget” – tette hozzá.
Az esszékről elmondta: a szövegek nagy részét az elmúlt időszakban írta, a többi régebbi kritikák, interjúk és olykor nekrológok gyűjteménye. Az esszékre a személyes hangvétel a jellemző, de az író igyekezett összefoglalni barátai szellemi életben betöltött jelentőségét is. „Öt nagy kortársam közismert és szellemi arcát akartam kiegészíteni olyan vonásokkal, amelyek a személyes kapcsolatban mélyebben bontakoztak ki”.
„Életem barátságaiból ez az öt volt a legfontosabb. Napról-napra jobban hiányoznak nekem” – hangsúlyozta Görgey Gábor. Mint felidézte, Vas István társaságában eltűntek az életkori különbségek, így a mester-tanítvány viszonyból mély barátság alakult ki. „Pilinszky János mondott először véleményt verseimről. Máig őrzöm kritikáit, tanácsait, véleményeit”.
A kötetbe néhány jellemző kordokumentum is bekerült, például Pilinszky 1959-ben megjelent Harmadnapon című könyvének ajánlása. „Ebben megrendítően köszöni meg, hogy barátok lehettünk” – jegyezte meg. Látható egy olyan fénykép is, amely akkor készült, amikor Görgey Gábort kitették az egyetemről, és a Nemzeti Színházba ment statisztálni. „Egy 1950-es Bánk bán előadáson készült a felvétel és Mensáros Lászlóval együtt vagyunk rajta”.
Öt arckép
„A XX. századi magyar kultúra öt meghatározó egyéniségének arcképét próbáltam megrajzolni a magam eszközeivel ebben a könyvben. A választás szubjektív, de a mérce magas, hiszen mind az öt teljesítménye, jelentősége olyan kimagasló, hogy nélkülük elképzelhetetlen a század kultúrtörténete. A választás szubjektivitása pedig nem más, mint a szeretet és a mindmáig fájó hiányérzet, amit bennem hagytak távozásukkal. Mestereim, szellemtársaim, halálukig barátaim voltak. Atyai barátaim és mentoraim, mint Kosáry Domokos és Vas István. Fiatal költőként első mesterem és barátom Pilinszky János. Nemzedékbeli barátaim és színházi játszótársaim Darvas Iván és Mensáros László.
Öt nagy kortársam közismert valóságos és szellemi arcát akartam kiegészíteni olyan vonásokkal, melyek a személyes kapcsolatban mélyebben bontakoztak ki. És úgy gondoltam, kötelességem ezt az aranytartalékot emlékeimmel együtt összegyűjteni és közrebocsátani. Hálát adva a sorsnak, hogy összehozott velük. Mindegyikük halálával egy fokkal magányosabb lettem.”
Görgey Gábor
Az 132 oldalas Öt arcképet csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia Kupolatermében mutatják be.
