„Íme, a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell, gondolta.” 35 éve, 1981. augusztus 8-án (egyes források szerint 7-én) hunyt el Balatonfüreden Hajnóczy Péter író, a modern magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja.
Rövidre szabott élete róla szóló legendák sorozata volt, amelyeket részben maga gyártott. Születését is ilyen legenda övezi, a legtöbb forrás Porcsalmát jelöli születési helyként, bár valószínűleg Budapesten született 1942. augusztus 10-én egy Hasznos Anna nevű lányanyától, aki az Ödön nevet adta neki. (Neve eredetileg Hasznos Ödön, majd Hajnóczi Béla, később Hajnóczy Béla Ödön lett.) Egy ideig lelencházban éltek, s itt kereste fel őket Hajnóczy Béla és felesége, akiknek nem lehetett gyermekük. Hasznos Anna beleegyezett abba, hogy fiát Hajnóczyék magukhoz vegyék, de a hivatalos adoptáláshoz nem járult hozzá. Hajnóczy ekkor egy ismerős pap segítségével hamis keresztlevelet állíttatott ki Hajnóczy Béla Ödön porcsalmai születésű gyermek részére.
A másik legenda a nevéhez fűződött, s ezt Hajnóczy terjesztette, noha tudta, hogy nem igaz. Többször is utalt rá, hogy ő a Martinovics-féle jakobinus összeesküvésben részt vett és kivégzett Hajnóczy József leszármazottja. Egyébként a Béla keresztnevet utálta, s első írásai megjelenésekor már inkább a Pétert használta.
Gyermekkorában versenyszerűen úszott, 1955-57-ben mellúszásban többször is dobogós helyezést ért el. 1956 után azonban az uszodai közösség felbomlott, megromlott a szüleivel való kapcsolata, többször is kimaradozott otthonról, s tanulmányi eredményei is gyengültek. A Vörösmarty, majd a Bolyai Gimnáziumból is kibukott, s végül estin érettségizett az Eötvös Gimnáziumban 1962-ben. 1959-től fizikai munkásként kereste kenyerét: volt segédmunkás, modell, kabinos, fűtő (erről oklevelet is szerzett), a Franklin Nyomdában betűszedő, építőipari vállalatoknál figuráns. Utolsó munkahelye 1974-76-ban az Országos Mérésügyi Hivatal volt, 1976-tól pedig szabadúszóként próbált megélni az írói honoráriumokból és egy ideig a Móricz Zsigmond-ösztöndíjból.
Legendájához szervesen hozzátartozott önpusztító életmódja, egyre súlyosbodó alkoholizmusa, különböző fóbiái és a depresszió is.
Életmódjából következően nem tudott és nem is igazán akart megfelelni a fennálló társadalmi rend elvárásainak, s soha nem is volt a rendszer kegyeltje, inkább a megtűrt kategóriába tartozott. Irodalmi kitüntetést is civil kuratóriumoktól kapott: 1980-ban Füst Milán-díjat vehetett át, majd nem sokkal később Aszu-díjjal jutalmazták a Mozgó Világban megjelent publikációiért. Külföldre életében egyszer jutott el, 1979-ben Londonba utazott szerencsét próbálni, ám hamarosan visszatért Magyarországra.
1981 forró nyarán elhasználódott szíve már nem bírta az alkohol, a töménytelen mennyiségben fogyasztott gyógyszer és egy lázas betegség szorítását, s két nappal 39. születésnapja előtt Hajnóczy Péter meghalt.
Az írással valószínűleg már ifjúkora óta foglalkozott, ám első publikációi, rövidebb írásai a hetvenes évek elején jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban és az Új Írásban. Az áttörés éve 1975 volt, ekkor jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál A fűtő című elbeszélésgyűjteménye, s a Valóságban napvilágot látott Az elkülönítő című riport-szociográfiája, amely a szentgotthárdi szociális betegotthonban uralkodó áldatlan állapotokat tárta fel, nem kis vihart kavarva.
„Meg kellett volna érezned, mennyire szenvedek, mert talán éppen ez volt szenvedésem célja, hogy megértsd, és ne legyek egyedül, a részvéted hiányzott, hogy helyeseld a szenvedésemet, hogy tanú legyél előtte.” (Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából)
Műveinek témáját a megélt-megszenvedett valóság adta, írásainak középpontjában az alkoholizmus, saját felbomló, szorongó, elmagányosodó személyisége, az önpusztítás folyamata áll.
1979-ben az Ünnepi Könyvhétre jelent meg mindmáig legnépszerűbb műve, A halál kilovagolt Perzsiából című kisregénye. A több szálból fonódó történet hőseiben, a segédmunkából élő, fűtetlen albérletben nyomorgó, jobb sorsra érdemes, tehetséges fiatalember, valamint a delírium rémképeivel küzdő narrátor alakjában nem nehéz felismerni az írót, aki elemző tárgyilagossággal rögzíti élethelyzetét, a függőség, a szenvedés fázisait. Nem sokkal halála előtt jelent meg a Jézus menyasszonya című kötet, amely a címadó kisregényen kívül utolsó éveiben írt karcolatait is magába foglalta. Kísérletezett drámaírással is, utolsó, töredékes munkája a halottak között játszódó, felfokozott lelkiállapotra utaló Last train, amelynek központi témája a halál volt.
Hajnóczyt foglalkoztatta a filmírás és – készítés is, több művéből forgatókönyvet írt. Ki a macska? című megrázó erejű novellájából 2003-ban Mészáros Péter készített rövidfilmet, a Perzsiát pedig dr. Horváth Putyi vitte filmvászonra, s az író szerepének eljátszására a kiváló zenészt, Melis Lászlót kérte fel.
