„Véget ért a / Szilveszter-éji szender. / Felkelne az ember. / De nem mer.” Ezen a héten az új évet Tóth Árpád vidám versével köszöntjük.
Az érzékeny lírikus Tóth Árpád nem minden művére volt jellemző a csendes szorongás; kevéssé ismert, humorral átitatott oldalát mutatja be néhány verse, novellája és válogatott humoreszkje. Impresszionisztikus-szecessziós művei a költőt egyszerre mutatják be a költőt, mint az irodalmi élet jeles tagját művészi terveivel és mint családfőt, ezernyi apró-cseprő vagy éppen nyomasztó gondjaival.
TÓTH ÁRPÁD: ÚJÉV REGGELE
Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.
Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.
És jön a gyászos
Szopránu gázos.
Jön a májfoltos
Sarki boltos.
Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.
Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm:
A házmester.
Vele jön nyájas kibice,
A vice.
Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.
Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.
Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.
S jön az olcsóságmentes
Hentes.
És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.
Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!
És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.
S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.
S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.
Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen
És a sézlongon.
És keresztül a sok tolongón
Hozzám jutni alig tuda
A guta.
(1913)
