Ő maga azt állítja, az ő igazi világa a színpad, és ma sem érti, miként tűnhetett fel gyermekként épp a mozivásznon. Harkányi Endre ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját.
Pályafutásának több mint öt évtizede alatt többnyire kisembereket, komikus figurákat játszott Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész, aki március 26-án ünnepli 80. születésnapját.
Hányatott gyermekkora volt, szüleit a vészkorszakban elvesztette, anyját deportálták, apja az ukrajnai munkaszolgálatból hazatérve halt meg. Rokonai követelésére esztergályosnak tanult, de ez ellen lázadva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Miután felvették, egy év alatt letette az érettségit is. Harkányi Endre 1957-ben kapta meg a diplomáját a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. Olyan mesterek tanították, mint Gellért Endre, Nádasdy Kálmán, Pártos Géza, osztálytársai között volt Garas Dezső, Medgyessy Mária, Fülöp Zsigmond, Lőte Attila.
1957 és 1960 között Debrecenben játszott, azután a budapesti Petőfi Színház tagja lett. 1963 és 1968 között a Vígszínházban, ezután a Mikroszkóp Színpadon, a József Attila Színházban, illetve a rövid életű Művész Színházban lépett fel, 1994 óta ismét a Vígszínház társulatához köti szerződés.
Volt Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom), Lord Stanley (Shakespeare: III. Richárd), Liputyin (Dosztojevszkij: Ördögök), Morris Bober (Malamud: A segéd). A Vígszínház, illetve a Pesti Színház Száz év magány, Össztánc, Sok hűhó semmiért című előadásaiban láthatta a közönség, és még mindig erővel játszik: idén is láthatjuk az Átutazók, a Makrancos Kata és a Képzelt beteg című darabokban.
Vörös haját, szeplős gyermekarcát már tizenhárom évesen megismerték a mozilátogatók. Radványi Géza 1947-ben készült, mára már klasszikussá vált, Valahol Európában című filmjében a vadóc kölyökcsapat egyik tagját játszotta és a háborús árvák hazai szimbóluma lett. Amikor foglyul ejtették a világtól elzártan élő, idős karmestert, az ő szájából hangzott el a híressé vált mondat: „Könyörgöm, akasszuk fel”.
Ami a filmezést illeti, diplomás színészként is volt lehetősége, hogy kamatoztassa különleges képességeit. Nagyszerű alakítást nyújtott például a Tersánszky-regények adaptációiban (Kakuk Marci, Legenda a nyúlpaprikásról), de a valódi nagy feladatok elkerülték. Ő maga azt állítja, az ő igazi világa a színpad, és ma sem érti, miként tűnhetett fel gyermekként épp a mozivásznon. Szinkronizálni is gyakran hívják, ő adta a hangját egyebek közt Mézga Gézának és a Vízipók-csodapók Keresztesének.
Művészi munkáját 1962-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művészi, 2005-ben kiváló művészi címmel ismerték el, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2004-ben kapta meg. A Halhatatlanok Társulatának 2008-ban lett a tagja. 2010-ben a Kossuth-díjat vehette át.
