Drasztikusan csökkent a fecskék száma Magyarországon. Ha egy-két millió fecske hiányzik hazánkból, egy-két millió kilogramm rovar marad a „nyakunkon”.
A magyarországi füsti fecske, molnárfecske és partifecske állományok az elmúlt két évtizedben eltérő mértékben, de folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak. A két legfontosabb kiváltó okot: az élőhelyek nagymértékű átalakítását és a klímaváltozást az egyes ember nem tudja befolyásolni, ehhez globális összefogásra és beavatkozásra van szükség, fecskevédelmi eszközök alkalmazásával viszont hozzájárulhatunk, hogy több fióka repülhessen ki. Ha nem történik jelentős változás, akkor hazánkból 2020-ra eltűnhetnek a fecskék, pedig ők jelenthetnek biológiai védelmet a rovarok által terjesztetett betegségekkel szemben is – ismertette Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője.
Hosszútávú vonuló fecskefajaink (partifecske, molnárfecske, füsti fecske) állománya folyamatosan csökken
Minden egyes fecske, amíg Magyarországon van, minimum 1 kilogramm rovart eszik meg – mondta el az M1 aktuális csatorna szerdai műsorában. Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője szerint, ha egy-két millió fecske hiányzik hazánkból, egy-két millió kilogramm rovar marad a „nyakunkon”. A fecskék által fogyasztott rovarok közé tartozik szinte az összes mezőgazdasági kártevő, illetve azok a szúnyogfajok, köztük az újabb betelepülők, amelyek akár halálos betegséget is terjeszthetnek – fűzte hozzá, figyelmeztetve arra, hogy a fecskeállomány eltűnésével Magyarország természetes biológiai védekezési potenciálja csökken a klímaváltozás körülményei közepette.
A legfontosabb állománycsökkentő tényező a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítás, -pusztítás, illetve az agrárkemizálás. „A második helyen áll a klímaváltozás, és Magyarországon teljesen megdöbbentő módon a harmadik helyen belép a lakosság fecskék iránti toleranciájának csökkenése” – mondta Orbán Zoltán.
„A figyelmeztetéseink és a törvények ellenére évről évre egyre nagyobb mennyiségben verik le a fészkeket, szinte mindig a költési időszak közepén. Ekkor elpusztul a tojás, a fióka és gyakran a kotló madár is” – mondta a természetvédő, hozzátéve, hogy a tömeges elkövetések hátterében szinte mindig az önkormányzatok állnak.
A fecskefészkeket általában azért verik le, mert azt mondják, hogy a fecskeürülék veszélyt jelent, ugyanakkor az semmivel nem jelent nagyobb veszélyt mint bármilyen más ürülék. „A településen össze nem szedett sok tonnányi macska- és kutyaürülék sokkal nagyobb kockázatot jelent” – hangsúlyozta Orbán Zoltán, hozzátéve, hogy a fecskeürülék potyogása egy nagyon egyszerű eszközzel, a fészek alá felhelyezett, körülbelül kéttenyérnyi fém, fa vagy műanyag lappal, úgynevezett fecskepelenkával megakadályozható.
Elmondta, hogy sokszor csupán azért verik le a fészkeket, mert a madarak csicseregnek, ami zavarja az embereket.
Azzal nem számolnak, hogy ha eltűnnek a fecskék, akkor a rovarok ellen be kell vetni a kémiai idegmérgeket, amelyek minden rovart elpusztítanak, többek között a beporzó rovarokat is, és a vízbázison, a táplálékon keresztül az emberi szervezetbe is bejutnak és minket is megmérgeznek – figyelmeztetett a természetvédő, aki szerint a fecskék védelmében a lakosság toleranciájának növelése mellett fontos lenne, hogy változtassanak a szúnyogirtás szabályain is, a jelenleg 4-5-6 százalékos biológiai szúnyogírást 100 százalékra kellene növelni.
„Próbáljunk meg együtt élni a fecskékkel!” – kérte a lakosságot Orbán Zoltán, emellett felhívta a figyelmet arra is, ha bárki azt tapasztalja, hogy a fecskefészkekben kárt tesznek, akkor okostelefonon rögzítse azt és jelezze az illetékes megyei kormányhivatal környezetvédelmi és természetvédelmi főosztályának.
Hazánkban a legveszélyeztetettebb partifecskék állománycsökkenése éves viszonylatban akár 20% (!) is lehet, de a füsti és a molnárfecskéé is 5-7% között mozog. Az őszi és tavaszi vonulás, illetve a telelő területen töltött hónapok alatt a madarakat érő negatív hatások jelentős része közvetlenül vagy áttételesen időjárási anomáliákkal: viharokkal, napokig-hetekig tartó hűvös, csapadékos időszakokkal vagy éppen ellenkezőleg, szárazsággal, és az ebből következő táplálékhiánnyal függ össze.
