„Nem békéltem meg azzal a világgal, amelyben egy kézmozdulat, egy félreértett szó az életébe kerülhet az embernek” – írta a Biliárd fél tízkor című könyvében Heinrich Böll író, akit már életében a németség lelkiismeretének neveztek.
„…a művészet egyike ama kevés lehetőségnek, amely életet ad, és megőrzi az életet, azét, aki alkotja, és azét, aki befogadja. Amilyen kevéssé válhatik rutinná élet és halál, és mindaz, ami a kettő között fekszik, olyan kevéssé lehet azzá a művészet. Persze van, aki rutinnal éli az életét, de akkor nem is él igazán. Vannak művészek, mesterek, akik üres mesteremberekké lettek, de ezek… megszűntek művészek lenni. Azzal, hogy valami rosszat alkot az ember, nem szűnik meg művész lenni, de abban a pillanatban igen, amikor minden kockázattól riadozni kezd.” (Heinrich Böll: Az írás kockázata)
Heinrich Böll regényei és elbeszélései a Hitler-rezsim összeomlása után, a hivatalos diplomáciát jóval megelőzve teremtettek kapcsolatot Európa szétszakított népeivel. Heinrich Böll Nobel-díjas német író, újságíró, elbeszélő és publicista 95 éve, 1917. december 21-én született Kölnben. Nyolcadik gyermekként született az I. világháború legínségesebb időszakában. Könyvkereskedő-segédként dolgozott, amikor 1938-ban munkaszolgálatra hívták be. Egy évvel később fegyveres alakulathoz került, és hat évig szolgált a Wehrmachtban, megjárta a keleti és a nyugati frontot. Az amerikai fogságból szabadulva, bátyja kölni asztalosműhelyében dolgozott, és közben folytatta tanulmányait.
„Sok vak megjátssza a vakot, holott tényleg vak”
1947-ben kezdte írói pályafutását A vonat pontos volt (Der Zug war pünktlich) című novellával. Ezt számos ismert kisregény, regény és elbeszélés követte. Ezek – írói hozzáállásából fakadóan – többnyire a háború utáni Németországban játszódnak. Első elbeszélése, A küldetés 1947-ben jelent meg, 1950-től tagja volt a Gruppe ’47 irodalmi csoportnak. Korai regényeinek témája a katonaélet reménytelensége és kegyetlensége, a háború szörnyűségei. Másik fontos témaköre a hazatérés, a háború utáni német társadalom állapota, a szétroncsolt életek ábrázolása. Az És száját nem nyitotta szóra (1953) című kisregényétől kezdve társadalombírálata határozottabbá, szatirikus hangja erősebbé vált, a német gazdasági csoda kellemetlen kísérőjelenségeit, a neofasizmus előretörését bírálta.
Leghíresebb regénye, a Biliárd fél tízkor (1959) egy építész dinasztia történetében kutatja a fasizmus eredetét a bismarcki időktől a háború utáni újjászerveződésig. Egy bohóc nézetei című regényének (1963) hőse alkoholista muzsikus, aki kolduló utcai zenésszé züllik, de nem vesz részt az össztársadalmi megalkuvásban.
„A hivatásos magatartás a legjobb védőpajzs, életre-halálra csak a szent meg az amatőr játszik.” (Egy bohóc nézetei)
Legvaskosabb regénye, amelyért a Nobel-díjat is elnyerte, a Csoportkép hölggyel (1971), melyben a címszereplő ismerőseinek beszámolójából kapunk átfogó és ironikus képet a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba. A Katharina Blum elvesztett tisztessége (1974) című regénye az újságírás etikáját és a németek értékrendjét elemzi, teszi bírálata tárgyává.
Böll keresztény és pacifista szemlélettel, moralizálva közelíti meg a német társadalmat. Műveiben visszatér a személyes felelősség vállalása vagy elutasítása, háborúellenes, nonkonformista nézeteit hol ironikusan, hol metsző szatíraként juttatta kifejezésre egyszerű, szigorú, olykor ismétlésekkel nyomatékosított prózai nyelvén. Kritikáját kifejtette mind a háborút túlélő, lerombolt Németországgal, mind a meggazdagodott, anyagi örömökbe felejtkező Szövetségi Köztársasággal szemben. Életében páratlan tekintélyt szerzett, bár ellenfelei korábban hazaárulónak, szalon-anarchistának is nevezték
Köln díszpolgára
Számos hangjátékot, filmforgatókönyvet és esszét is írt. 1971 és 1974 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt. A Nobel-díjat 1972-ben kapta „korát széles perspektívában ábrázoló, nagy jellemző erejű írásaiért, amelyekkel hozzájárult német irodalom megújításához”. Böll már 1979-ben átadta letétbe addig keletkezett archívuma egy részét Köln városának, majd 1984-ben – halála előtt egy évvel – szerződést kötött a Történeti Levéltárral (Historisches Archiv der Stadt Köln) addig Bostonban elhelyezett, vázlatokat, rajzokat, leveleket, hangjátékokat és glosszákat tartalmazó magánarchívumának megvételéről. A kölni levéltár 2003-ban kezdte meg a tárgyalásokat a hagyaték további részének felvásárlásáról.
Heinrich Böll gyermeke, René apja teljes életművének közlését segítette, úgy a család úgy véli, hogy olyan az író művei révén, mint például a Katharina Blum elvesztett tisztessége, az Egy bohóc nézetei vagy a Csoportkép hölggyel, a világszerte legolvasottabb német szerzők közé tartozik, ma már klasszikusok közé számító regényei az iskolai tananyagból sem hiányozhatnak. Az örökösök közlése szerint „a könyvtárak kölcsönzési mutatói az utóbbi 20 évben olyan magasra emelkedtek, mint még soha”.
1985. július 16-án halt meg Langenbroichban, Bonn mellett.
Könyvei magyar nyelven is olvashatók. A Katharina Blum elvesztett tisztessége című elbeszéléséből készült színdarabot számos magyar színház tűzte műsorára (1992-ben a budapesti Katona József Színház, 1999-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 2003-ban az egri Gárdonyi Géza Színház, 2008-ban pedig a Pesti Színház. Több művét filmen is feldolgozták: A fiatal évek kenyere (1962), Biliárd fél tízkor (1965), Katharina Blum elvesztett tisztessége (1975), Csoportkép hölggyel (1977).
