„A moralisták gyakran tévesztik össze a szavakat a cselekedetekkel.” 260 éve, 1760. október 17-én született Párizsban Henri de Saint-Simon gróf francia utópista szocialista gondolkodó.
Claude Henri de Rouvroy comte de Saint-Simon régi arisztokrata családból származott, nagyapjának unokatestvére volt a XIV. Lajos udvarát megörökítő emlékiratok híres szerzője, Louis de Rouvroy Saint-Simon herceg. Tizenhat évesen katonának állt, önkéntesként részt vett az amerikai függetlenségi háborúban. Hazatérve hősként ünnepelték, ő azonban a katonai karrier helyett európai körútra indult.
Saint-Simon (ahogy a történetírásban röviden nevezik) arisztokrata családból származott és távoli rokona volt Louis de Rouvroy Saint-Simon hercegnek, a híres memoárírónak.
A francia forradalomért kezdetben lelkesedett, idővel aztán az erőszakot elvető természete miatt félreállt. Földspekulációkba kezdett, de a jakobinus diktatúra börtönbe küldte, és csak a thermidori fordulat mentette meg a nyaktilótól. Folytatta a spekulációkat, de társa 1797-ben kisemmizte, megmaradt javait fényűzően elherdálta, házassága hamar felbomlott, így 45 éves korára koldusbotra jutott. Pár évig egykori inasa kegyelemkenyerén élt. 1810-től a legsötétebb nyomorban töretlenül írta munkáit, miközben adományokból tartotta fenn magát. Reményvesztettségében 1823-ban öngyilkosságot kísérelt meg, ám a pisztolygolyó csak egyik szemét roncsolta szét. Utolsó éveiben jobb körülmények közé került 1825. május 19-én Párizsban bekövetkezett haláláig.
„Minden politikai kombináció s minden intézmény jó működéséhez két feltételnek kell hogy eleget tegyen, éspedig először: legyen hasznos a társadalomra, vagyis biztosítson számára kézzelfogható előnyöket; és másodszor: álljon összhangban a társadalom állapotával, feleljen meg a fennálló eszméknek és tényeknek, egyszóval a maga helyén és idejében bukkanjon fel, fokozatos előkészítés után.
(…)
…csupán a múlt filozófiai elemzése útján juthatunk el a jelen igazi alkotóelemeinek pontos ismeretéhez.” (Az iparról, vagy politikai, erkölcsi és bölcseleti fejtegetések)
Saint-Simon az értelem, a tudomány vizsgálatával kezdte kutatásait, majd figyelmét a társadalom vizsgálatára és az általa elképzelt új társadalom leírására fordította. Az Egy genfi lakos levelei kortársaihoz című korai munkájában a modern tudományt a vallás egy fajtájaként írta le, és későbbi írásaiban is az államok feletti szellemi hatalom elméletét fejtegette. Olyan új tudomány („társadalmi fiziológia”) szükségességét hirdette, amely a társadalmat természettudományos egzaktsággal vizsgálva segítséget nyújthat egy új, organikus rendszer, az ipari társadalom megteremtésében. Az általa elképzelt jóléti rendszer a mindenki által végzett hasznos munka társadalma, amelyet a gazdaság vezetői, tudósok, művészek irányítanak, ahol megszűnik a kizsákmányolás, és amelynek közös eszmeisége (egy új vallás) a tudományos pozitívizmusra épül. A „termelőkre” kell alapozni ezt az új társadalmat, amelyből a „mihasznák” kimaradnának – fejtette ki A parabola című könyvében. Javasolta azt is, hogy Európa államai hozzanak létre szövetséget a háborúk megelőzésére.
Saint-Simon sokat foglalkozott a szegények ügyével. A társadalmi haladást az értelem fejlődésétől és a gazdagok megnyerésétől várta, a központi királyi hatalom és a gyáripar együttműködését szorgalmazta – ezt írta le A termelők katekizmusa című könyvében. Az Új kereszténység című művében pedig azt boncolgatta, hogy az egyháznak a legszegényebbek helyzetének javítására kellene törekednie, és az új társadalom megszületését a keresztényi testvéri szeretet megvalósulásától várta.
„Van-e szebb és emberhez méltóbb feladat, minden szenvedélyünket egyetlen célra, tudásunk gyarapítására fordítani. Valóban azok a legszerencsésebb pillanatok, amikor a becsvágy csak újabb ismeretek megszerzésében lét nagyságot és dicsőséget, és hátat fordít ama tisztátalan forrásoknak, amelyekből szomját régebben oltani igyekezett.
(…)
… a tudás uralma közeleg: e meggyőződés hat át minden értelmes embert, aki fél szemével a múltat, fél szemével pedig a jövőt figyeli.”
Saint-Simon tanításai erősen hatottak a XIX. század gondolkodóira. Friedrich Engels, az ugyancsak utópista szocialista Charles Fourier és Robert Owen is az ő elképzeléseiben fedezte fel a későbbi szocialisták számos elgondolásának csíráját.
Gondolatrendszerét halála után a hívei által alapított, nevét viselő mozgalom propagálta: a saint-simonisták kollektivizmust, a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint” elvét hirdették, és támadták a kizsákmányolást.
