Hubay Miklós Kossuth-díjas drámaíró, műfordító, esszéista a magyar irodalom klasszikus életművet alkotó képviselője volt, aki szinte kamaszkorától a magyar drámairodalomra és az azt éltető színjátszásra tette fel életét, s attól el nem tántorodott.
Hubay Miklós 1918. április 3-án született Nagyváradon. Pályakezdésétől szenvedélyesen foglalkoztatta a drámai műfaj jövője, s az elsüllyedt magyar drámai hagyomány felelevenítésén fáradozott. Már első darabja a Magyar Nemzeti Színház repertoárjában szerepelt. 1946-ban a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár kinevezett igazgatója lett, segítségével sok magyar író, képzőművész és muzsikus kapott genfi ösztöndíjat.
Görgey Gábor szerint Hubay Miklós a magyar irodalom azon különleges példánya volt, aki kizárólag a drámában fejezte ki magát. Hubay Miklósnak „a dráma az otthona”, mindaz, amit el akart mondani, a drámáiban van benne – tette hozzá, s arra hívta fel a színházigazgatókat, színházi rendezőket: vegyék elő az életművet, válogassanak belőle „nagyobb gusztussal”.
Hazatérése után a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, valamint a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. Mindkét állásából egy napon bocsátották el. Évekig főként filmgyári forgatókönyveket írt és fordított. 1956. október 27. és 1956. november 2. között a Szabad Magyar Rádió Irodalmi adását vezette a Parlamentben. Monumentális színműve, a Színház a cethal hátán a Comodia Balassi Menyhért árultatásáról című, ismeretlen szerző által írt, 16. századi drámát dolgozza fel.
Nevéhez fűződik az első magyar musical, Az egy szerelem három éjszakája, amelynek szerzőtársai Vas István és Ránki György voltak. Modern hősei sorsában elsősorban a tragikumot és az erkölcsi nagyságot keresi és mutatja be (Tüzet viszek, Késdobálók). Színpadi paraboláiban politikai témákat öltöztet antik köntösbe. Nagy sikert arattak feszes szerkezetű, tömör egyfelvonásosai (Ők tudják, mi a szerelem, Antipygmalion, Te, Imre, itt valami ketyeg). C’est la guerre című művének alapján Petrovics Emil írt operát, s azt a nizzai operaház is bemutatta.
A hosszantartó hazai állástalanság után Hubay Miklós pályafutása 1974-1988 között Firenzéhez kötődik, ahol a magyar irodalmat rendkívül népszerűvé tette az egyetemen. Közben 1981-től öt éven át a Magyar Írószövetség elnöke volt. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar dráma napját.
„A nyelv ereje a használatban állandóan őrlődik. Ugyanaz a szerelmes levél, amellyel harminc évvel ezelőtt még meg lehetett hódítani egy dacos leányszívet, ma legfeljebb csendes röhögésre ingerelné a címzettet.” (Hubay Miklós: Az én koromban)
1987-1996 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1991-től tíz évig a Magyar PEN Club ügyvezetője, majd elnöke volt- ekkor többek közt nemzetközileg elismerteti az önálló magyar PEN Centrumot Romániában. Olyan darabjai tették halhatatlanná, mint például a Hősök nélkül, a Tüzet viszek, a Búcsú a csodáktól, az Ők tudják, mi a szerelem, a Hová lett a Rózsa lelke?, az Elnémulás. Elméleti munkáinak sorát gazdagítva, Madách Imre Az ember tragédiája című drámájáról írt jegyzeteit, esszéit gyűjtötte csokorba Aztán mivégre az egész teremtés? címmel.
Hubay Miklós háromszor kapott József Attila-díjat (1955, 1965, 1975), 1994-ben elnyerte Kossuth-díjat, 1997-ben pedig – életműve elismeréseként és a Hová lett a Rózsa lelke? című drámájáért – a Szép Ernő-díjat. Az írót 2003-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetéssel, 2004-ben pedig életművéért Arany János irodalmi díjjal jutalmazták. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották.
