„Felejtesz dicsőséget, szerepet, / S rájössz, hogy csak az élt, ki szeretett.” 115 éve született Ignotus Pál író, szerkesztő. Ignotusnak, a Nyugat alapítójának a fia a két világháború közötti haladó magyar irodalom kiemelkedő kritikusa, publicistája volt.
1901. július 1-jén született Ignotus Pál, Veigelsberg Hugónak, azaz Ignotusnak, a Nyugat alapítójának volt a fia. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, majd 1923-tól az Esti Kurír belső munkatársa, vezércikkírója lett és a kor legbefolyásosabb irodalmi folyóiratai, a Nyugat és a Toll munkatársaként is tevékenykedett. Az elsők között ismerte fel József Attila tehetségét, a költő – akinek baráti köréhez tartozott – neki ;ajánlotta Könnyű, fehér ruhában című versét.
1936-ban József Attilával együtt megalapította és kezdetben vele közösen szerkesztette a Szép Szó című folyóiratot, később társzerkesztőként Fejtő Ferenc csatlakozott hozzájuk. Az 1939 augusztusáig létezett lap hasonló szerepet vállalt József Attila verseinek megjelentetésében, mint a múlt század elején a Nyugat Ady műveinek esetében. Ignotus Pál cikkeiben a jobboldali és fasiszta irányzatok ellen harcolt, de szemben állt a kommunista ideológiával is, 1933-as A horogkeresztes hadjárat című műve a fasizmus veszélyének előrejelzése.
IGNOTUS PÁL: SHAKESPEARE NYOMÁN†
Majd jön a nap hogy térdeid megrogynak,
Ónná fakul arany hajkoronád
S bársony gyepén szép lankás homlokodnak
Az ősz húz végig sebző boronát.
Majd barna foltok állnak össze renyhén,
Mint túrós szemcsék megromlott tejen,
Vénség és oszlás vas törvénye rendjén,
E habfehér, habsíma kézfejen.
Kevély örömöd, hogy szeretve voltál,
Mint hab, elszáll; elszáll mint levegő;
Múltad rádbámul mint egy fülledt lomtár,
S legszebb ruhád csak ékes szemfedő.
Felejtesz dicsőséget, szerepet,
S rájössz, hogy csak az élt, ki szeretett.
(Markó ucca, 1950 január)
† A forma az úgynevezett shakespeare-i szonett. Néhány Shakespeare-verssor emléke motoszkált a fejemben s mintegy azokat szedtem össze és egészítettem ki magyar verssé.
„Sok mindenben kételkedtem, s mindennél inkább magamban. De nem a magam létjogában. Van-e tehetségem? Fogok-e valaha egyetlen sort leírni, amelyet utólag nem érzek fölöslegesnek? Van-e értelme munkámnak, erőfeszítésemnek? Nem tudom. Néha azt hiszem, igen, de közben máris félek, hogy csak belehajszolódtam e „hit”-be; máskor azt hiszem, hogy nem, de ilyenkor meg attól tartok, hogy lustaságom mentségére eszelem ki a lemondó és önbecsmérlő szólamokat. Semmitől nem rettegek úgy, mint az öncsalástól. Mondják, mindenki őrült kissé. Az én őrületem abból áll, hogy sem Vilmos császárnak, sem római pápának, sem üvegből valónak, de még húsból-vérből való Ignotus Pálnak sem merem magam elképzelni.” (Ignotus Pál: Vissza az értelemhez)
Ignotus 1938 végén a zsidótörvények miatt Angliába emigrált, 1939-től a BBC magyar osztályának vezetője, majd a háború után a londoni magyar követség sajtóattaséja lett. Az ezekben az években írt publikációit a Haladás című, Budapesten megjelenő lap közölte. 1949-ben hazahívták, törvénysértő módon letartóztatták, s kémkedés, szociáldemokrata szervezkedésben való részvétel koholt vádjával 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1956 elején szabadult, rehabilitálása után kutatói állást kapott a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében.
1956-ban, a forradalom idején komoly szerepet játszott a Forradalmi Írók Tanácsában, a szovjet intervenció után újra elhagyta az országot. 1957-től ismét Londonban élt, ahol nagy megbecsülésben volt része az angolul is író kritikus-esszéistának, aki 1962-ig az emigráns Irodalmi Újság főszerkesztőjeként is működött. Csipkerózsacímű önéletrajzi munkája a két háború közötti politikai és irodalmi közélet rajza, fókuszában József Attila portréjával és a Szép Szó történetével.
CsipkerózsabanIgnotus Pál 1945-1948 között keletkezett s a Haladás című lap hasábjain akkor nagyrészt napvilágot látott irodalmi-közéleti ihletésű memoárja, szerzője baloldali-“urbánus” beállítottságát tükrözi. Az ilyen típusú írások nem túl gyakoriak az utóbbi években szinte tömegesen megjelenő emlékiratok sorában, az írás így már irányánál fogva is hasznosan illeszkedik memoárirodalmunk színképébe.
Az emlékirat jelentőségét abban jelölhetjük meg, hogy az ellenforradalmi korszak közéletének és sajtóviszonyainak a szokásosnál kendőzetlenebb, tárgyilagosan szigorú ábrázolását nyújtja. A kötet sok új és érdekes információt tartalmaz az irodalom és a sajtó határterületeiről, a magyarországi zsidókérdésről, A Toll és a Nyugat című folyóiratról. Részletesen szól a Szép Szó történetéről s József Attila utolsó éveiről, késői nagy költeményeinek keletkezési körülményeiről.
„Erkölcsi parancsot csak egyet ismerek el magamra kötelezőnek: el nem hinni és le nem írni, amiért helytállni nem tudok. Helytállni testi bátorsággal, helytállni ésszerű bizonyítékkal, helytállni szívvel, szóval és epével. Az én logikám az én csigaházam, az én modorom az én váram.” (Ignotus Pál: Vissza az értelemhez)
Élete utolsó időszakában családja történetén dolgozott, műfordítóként is tevékenykedett, többek között Maupassant és Maugham műveit ültette át magyar nyelvre. 1978. április 1-jén, a londoni St. James kórházban érte a halál.
