Igor Sztravinszkij, a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője már hetvenéves elmúlt, amikor megírta első egész estés operáját, a nagy sikert aratott Léhaság útját. A Tűzmadár és a Tavaszi áldozat komponistája és karmestere 55 éve, 1971. április 6-án hunyt el New York-ban.
„A zeneszerzők kombinálják a hangjegyeket. Ez minden. Arról, hogy a világ eseményei miként és milyen formában érintik zenéjüket, arról nem az ő dolguk beszélni.”
Igor Sztravinszkij (oroszul: Игорь Фёдорович Стравинский), angolosan, művésznevén: Igor Stravinsky) a Szentpétervárhoz közeli 1882. június 17-én született Oranienbaumban (ma Lomonoszov) született, csak kilencévesen kezdett zongorázni és zeneelméletet tanulni. Édesapja korának egyik vezető orosz operabasszus-gitárosa volt, a Sztravinszkij család háztartásában a zenei, színházi és irodalmi szféra keveredése tartós hatással volt a zeneszerzőre. Apja nyomására végigküszködte a jogi egyetemet, de diplomát nem szerzett, 1902-től teljesen a zenének szentelte magát.
Nyikolaj Rimszkij-Korszakovot (akinek a fia, Vlagyimir Sztravinszkij joghallgató-társa volt) annyira lenyűgözte a fiatalember tehetsége, hogy tanácsára Sztravinszkij nem a konzervatóriumban tanult, hanem négy évig tőle vett órákat. 1909-ben bemutatott ötperces zenekari fantáziája, a Tűzijáték felkeltette Szergej Gyagilev, az Orosz Balett impresszáriójának figyelmét. Gyagilev önálló balettzene írásával bízta meg.
A Tűzmadár 1911-es párizsi bemutatója a 20. század zenetörténetének egyik legjelentősebb eseménye lett. Ezt követte a Petruska (1911), majd a Tavaszi áldozat (1913) megkomponálása, azonban utóbbi párizsi premierjét hatalmas botrány kísérte, a nézőtéren még tettlegességre is sor került.
A történtek megviselték a szerzőt, aki már a színrevitellel sem volt elégedett, betegen tért haza, nagyobb munkához nem volt ereje. Az első világháború kitörése családjával Svájcban érte, Oroszországba nem térhetett vissza.
1920-ban Franciaországban telepedett le, az állampolgárságot 1934-ben kapta meg. 1935-ben nagy sikerű koncertkörúton vett részt az Egyesült Államokban, ahonnan több megbízást is kapott, így 1939-ben átköltözött Amerikába. Végre igazi otthonra lelt, a Párizsban megözvegyült Sztravinszkij feleségül vette régi szerelmét, Vera de Bosset orosz táncosnőt, akivel haláláig élt boldogan.
1945-ben amerikai állampolgár lett, sikeres volt és gazdag. Hajlott korban, csaknem hetvenévesen írta meg első egész estét betöltő operáját, a Léhaság útját, amely a velencei fesztiválon tartott bemutatón ámulatba ejtette a közönséget.
Annak ellenére, hogy 1956-ban szélütést kapott és egészséges kissé megtört, folytatta munkáját, és állandóan koncertezett. 1962-ben utazhatott ismét szülőhazájába, hogy saját műveit vezényelje. A közönség ünnepelte, Leningrádban 30 ezren álltak sorba jegyért.
Egészsége egész életében gyenge volt, mégis fáradhatatlanul dolgozott, olykor egyhuzamban tizennyolc órát. 1967-től azonban már nem komponált. 1971. április 6-án hunyt el New York-i otthonában, végső nyughelye a Velencéhez közeli San Michele-sziget ortodox temetőjében barátja, Gyagilev sírja mellett található.
