„Életemet lényegében a magammal folytatott beszélgetés tölti ki, magamat pusztítanám el, ha a párbeszédre térnék át.” Iris Murdoch a lét legnagyobb szenvedésének a bizonytalanságot, a világ esetlegességét és az individuum magányosságát tartotta.
Az angol-ír családból származó írónő 1919. július 15-én Dublinban látta meg a napvilágot Jean Iris Murdoch néven. Tisztviselő apjától a könyvek szeretetét, énekes anyjától a zene iránti rajongást örökölte. Londonban nőtt fel, Oxfordban irodalmat, majd Cambridge-ben filozófiát hallgatott, látogatta Ludwig Wittgenstein előadásait is. A második világháború idején belépett a kommunista pártba, de hamar kiábrándult az ideológiából. A háború után az ENSZ Segélyezési és Újjáépítési Hivatalánál dolgozott, 1948-tól Oxfordban, majd Cambridge-ben tanított.
„Furcsa jelenség a sztár. Egyáltalán nem azonos a jó filmszínésznővel, még csak nem is a báj, vagy szépség teszi azzá. Felületi minőség és csillogás kell ahhoz, hogy valaki sztár legyen.” (Iris Murdoch: A háló alatt)
A francia egzisztencialista Jean-Paul Sartre filozófiáját tanulmányozva kezdett el írni, mert mondanivalójának kifejezéséhez szűkösnek érezte a szakfilozófia kereteit. A lét legnagyobb szenvedésének a bizonytalanságot, a világ esetlegességét és az individuum magányosságát tartotta. Hősei szabadságra, szerelemre, az igazi valóság megismerésére vágynak, de az életükben bekövetkező erőszakos vagy irracionális fordulat hatására rádöbbennek, hogy nem szabadok. Képtelennek bizonyulnak az életben maradáshoz szükséges megismerésre és a szerelemre, miközben elviselhetetlen szenvedést okoznak környezetüknek. Intellektuálisan kifinomult műveit gyakran fekete humorral szövi át, és gyakran használ szimbólumokat is.
„Mikor ismerünk meg egyáltalán egy embert? Talán csak miután rájöttünk a megismerés lehetetlen voltára, miután feladtuk vágyunkat is iránta, és végül már a szükségét sem érezzük. De amit akkor elérünk, az már nem is megismerés, legfeljebb az együttélés egy faja; ez is egyik megnyilvánulása a szerelemnek.” (Iris Murdoch: A háló alatt)
Több mint 50 regénye közül a leghíresebb az 1954-ben megjelent A háló alatt, a „társadalmi kalandregénynek” is nevezett művet a 20. század legkiemelkedőbb alkotásai közé sorolják. A szerelem és a veszteség témáját feldolgozó, A tenger, a tenger című regényéért 1978-ban kapta meg az angol nyelvű irodalom legjelentősebb kitüntetését, a Booker-díjat. Élete utolsó szakaszában írott regényeit miszticizmus hatotta át, ami megnehezíti értelmezésüket. 1995-ben jelent meg utolsó regénye, a Jackson dilemmája, amelynek írásakor már Alzheimer-kórral küszködött (tüneteit először az írói ihlet elapadásának tulajdonította). 1999. február 8-án halt meg.
Munkásságáért 1987-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatát. Életéről 2001-ben Iris címmel készült film, amelyben a fiatal, életerős és társaságot kedvelő írónőt Kate Winslet, az Alzheimer-kórtól gyötört, gondozásra szoruló idős asszonyt Judi Dench játszotta. A férjét alakító Jim Broadbent alakításért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.
