„Mennyből az angyal menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre. / Oda, ahol az orosz tankok / Között hallgatnak a harangok.” Márai Sándor sorai mindent elmesélnek az 1956-os forradalom eseményeiről.
Noha az 1956-os forradalom és szabadságharc sokkal inkább a fiatalok forradalma volt, mintsem az íróké és a költőké, verseikkel, prózai írásaikkal és közéleti megszólalásaikkal a hazai értelmiség számos tagja nyíltan állást foglalt és hangját hallatta az események mellett. A nemzeti ellenállás megerősödésével egy időben megkezdődött az „írók lázadása” többek között Csoóri Sándor, Benjámin László, Eörsi István, Faludy György, Illyés Gyula, Kuczka Péter, Zelk Zoltán, Németh László, Tamási Áron és Veres Péter részvételével. A listánk nem teljes, sokan kimaradtak, noha mély tiszteletet érzünk mindenki iránt, aki az elnyomó rendszer elleni véleményét nyíltan vállalta.
MÁRA SÁNDOR: MENNYBŐL AZ ANGYAL
(részlet)
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal vigyél hírt a csodáról.
Lukács György (1885-1971)
Budapesten született. Az MDP KV 1956. október 23-24-i rendkívüli ülésén kv-taggá választották. Október 27-től november 3-ig Nagy Imre nemzeti kormányának népművelési minisztere. 1956. október 31-én bekerült az MSZMP alapító kongresszusát előkészítő intézőbizottságba. Ellenezte a Varsói Szerződésből való kilépést. November 4-én Nagy Imrével a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 18-án Szántó Zoltánnal és Vas Zoltánnal elhagyta a követséget, a szovjetek letartóztatták, és november 23-án Romániába internálták őket. 1957. április 11-én feleségével együtt hazatérhetett, büntetőjogi eljárás nem indult ellene.
Déry Tibor (1894-1977)
Budapesten született. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé áll, októberben nyílt levélben üdvözölte a miniszterelnök politikáját. Szerepe volt az 1955. őszi értelmiségi memorandum megszületésében, fellépett a sztálinista kultúrpolitika káros intézkedései ellen. Az 1955. decemberi irodalmi párthatározatban őt is megbélyegezték, pártbüntetésben részesítették. A forradalom kitörése után igyekezett rávenni Nagy Imrét, hogy szüntesse meg a statáriumot, és ismerje el a felkelők követeléseit. Írótársaival együtt mérsékletre intett, a törvényesség betartására szólított fel. A MÉFB-ben az Örószövetséget képviselte, részt vett munkástanácsüléseken. November 2-án megjelent az Irodalmi Újságban Barátaim… című írása, amelyben üdvözli a forradalmat, ugyanakkor felelősnek érzi magát az áldozatok haláláért, s óv a spontán igazságtevéstől. November 10-én Zelk Zoltánnal, Illyés Gyulával, Benjámin Lászlóval és Örkény Istvánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta. 1957 áprilisában letartóztatták, 1957. november 13-án a Déry Tibor és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság kilenc év börtönbüntetésre ítélte. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1962-ig nem publikálhatott. A megszólalás előfeltételéül a kultúrpolitika irányítói önkritikus írásművet kívántak az írótól.
Tamási Áron (1897-1966)
Farkaslakán (ma: Románia) született kisbirtokos parasztcsaládban. 1954-ben Kossuth-díjat kapott, s ugyanebben az évben tagja lett a Nagy Imre által újjászervezett HNF Országos Tanácsának. 1956. október 23-a után a népi írók közül elsőként tett hitet a forradalom mellett: 26-án felolvasta a rádióban Magyar fohász című írását, amely nyomtatásban is napvilágot látott a Rendületlenül című irodalmi röpiratban és az Irodalmi Újság november 2-i számában. Az Új Magyarország november 2-i számában Tiszta beszéd címmel megjelent nyilatkozatában óvott „az osztályjellegű harcok” visszatérésétől, s a Parasztszövetség újjászervezését szorgalmazta. Másnap ugyanott „a nemzeti hagyományok szellemének” megfelelő intézményrendszer létrehozását sürgette. Bibó Istvánnal, Farkas Ferenccel, Féja Gézával és Varga Istvánnal közösen fogalmazták meg a Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról címet viselő memorandumot. 1957. december 21-én megjelent az Élet és Irodalomban Szellemi tisztesség című írása, melyben elhatárolta magát a forradalomtól.
Háy Gyula (1900-1975)
Abonyban született. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé állt. 1955-ben azok között az írók között volt, akiket jobboldali magatartásukért párthatározatban vontak felelősségre. 1956. október 6-án jelent meg az Irodalmi Újságban a Miért nem szeretem… című, a Kucsera elvtársként tipizált pártfunkcionáriust nevetségessé tevő írása. A forradalom első napjaiban a fegyveres harcok megszüntetése érdekében vetette latba tekintélyét: Október 25-én és 26-án arra kérte rádióüzenetében a fiatalokat, hogy tegyék le a fegyvert. November 4-én, a szovjet katonai intervenció hajnalán feleségével együtt a Parlamentbe ment, ahol rádióba olvasta a magyar írók segítségkérő felhívását. November 4. után ő vezette azokat a tárgyalásokat, amelyet az írók a deportáltak szabadon bocsátása érdekében a szovjet városparancsnokkal folytattak. Írótársai többségéhez hasonlóan nem ismerte el a Kádár-kormányt.
Márai Sándor (1900-1989)
Kassán született egy polgárcsaládban. 1948-ban a fenyegető diktatúra miatt elhagyta az országot, Itáliában, majd New Yorkban telepedett le, 1957-ben amerikai állampolgár lett. Az 1956-os forradalom hírére Münchenbe ment, de már csak a szovjet tankok bevonulásáról értesült.
Füveskönyvében így ír A hazáról címmel:
„Mindegy, kik beszélnek hazád nevében? Mindegy az is, mint mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni?
Te hallgass hazádra.
Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.”
Féja Géza (1900-1978)
Szentjánospusztán (ma: Szlovákia) született. 1956-ig Békéscsabán élt: könyvtárosként dolgozott, ismeretterjesztő előadásokat tartott. 1956. október 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakuló NPP távollétében beválasztotta szellemi irányító testületébe, s megbízta az Új Magyarország főszerkesztői teendőinek ellátásával. A forradalom alatt cikkei is megjelentek a lapban: A Duna völgyében csoda történt (november 2.), Új nemzeteszme (november 3.). Október 31-én este ő mondta a békéscsabai Szabadság Rádióban az első beszédet. November 1-jétől Budapesten tartózkodott. November 2-án az Írószövetség forradalmi taggyűlésén a kiegészített elnökség tagja lett.
Németh László (1901-1975)
Nagybányán (ma: Románia) született. 1956. szeptember 17-én, az Írószövetség közgyűlésének 1948 óta első, titkos választásán az irodalmi életből addig kiszorított pártellenzékiekkel és pártonkívüliekkel együtt az új elnökség tagjává választották. 1956. október 20-án mutatták be a Nemzeti Színházban Galilei című drámáját. 1956. október 31-én beválasztották a Petőfi Párt néven újjáalakult NPP Szellemi Irányító Testületébe
Illyés Gyula (1902-1983)
Felsőrácegrespusztán (Tolna megye) született paraszti családban, apja uradalmi gépész volt.
1956. szeptember 17-én, az Írószövetség közgyűlésének 1948 óta első, titkos választásán megújították elnökségi tagságát. 1956 októberében részt vett a NPP újjáélesztésében. Az Irodalmi Újság november 2-i száma közölte az Egy mondat a zsarnokságról című, 1950-ben született költeményét. November 10-én Déry Tiborral, Zelk Zoltánnal, Benjámin Lászlóval és Örkény Istvánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta. A forradalom leverése után évekig hallgatott. Az 1958-as pártállásfoglalás a népi írókról őt is bírálta.
Zelk Zoltán (1906-1981)
Érmihályfalván (ma: Románia) született. 1956. szeptember 17-én, az Írószövetség közgyűlésének 1948 óta első, titkos választásán az új elnökség tagjává választották. 1956. október 23-án részt vett a Parlament előtti tüntetésen. Éjjel tagja volt annak az írószövetségi küldöttségnek, amelynek tagjai a Parlamentben tájékoztatták a kormányt a fővárosban történtekről. Ők – rajta kívül Benjámin László és Erdei Sándor – vitték meg a hírt az Írószövetségbe Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséről. November 10-én Déry Tiborral, Illyés Gyulával, Benjámin Lászlóval és Örkény Istvánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta. 1957. január 17-én letartóztatták. A Déry Tibor és társai-perben 1957. november 13-án a Legfelsőbb Bíróság három év börtönbüntetésre ítélte. 1958. október 15-én egyéni amnesztiával szabadult. 1962-ig nem jelenhettek meg írásai.
ILLYÉS GYULA: EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
(részlet)
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
Faludy György (1910-2006)
„1956. október 23-án az Írószövetség visegrádi üdülőjében dolgoztam klasszikus versfordításon. Déryt és Zelket, akik ugyancsak itt tartózkodtak, reggel megkérdeztem, ne jöjjek-e be velük Budapestre. Azt felelték, semmiképpen, a Bem-szobornál rendezendő felvonulást amúgy is betiltják, és ők csak azért mennek be, hogy a lázongó fiatalokat úgy, ahogy lehet, lecsillapítsák.
Maradtam. Vacsora után heten ültünk az ebédlőben, négyen bridzseltek, Madarász bácsi, az öreg kommunista a sarokban ült, és figyelt, míg én a kislámpa alatt Nemes Nagy Ágnesnek magyaráztam.”
Faludy György – Faludy Zsuzsa: A forradalom emlékezete
Örkény István (1912-1979)
Budapesten született, apja gyógyszerész volt. 1956. október 31-én a Kossuth Rádióban elhangzott az Örkény István fogalmazta, szállóigévé lett önkritikus mondat: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” Később Örkény így emlékezett vissza: megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” (…) Nem éreztem magam eltévelyedett embernek, mint sokan akkoriban. Ezért is kaptam szilenciumot. Öt éven át nem publikálhattam, nem fordíthattam, nem korrigálhattam, tehát az irodalomból a pálya szélére kerültem.”
Az Örkény István által idézett mondat pontosan így hangzik: „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A szöveg azonban a köztudatba így került, ahogy Örkény István emlékezett rá, mert például a Magyar Hírlap is így idézte 1989. jan. 20-án: „Van, aki úgy véli, hogy történelemírásunkra és oktatásunkra is ráférne hasonló beismerés, mint amilyet a Magyar Rádió 1956 késő őszi napjaiban elhangzott, immár szállóigévé vált mondata tartalmazott: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.”
Kosáry Domokos (1913-2007)
Selmecbányán (ma: Szlovákia) született értelmiségi családban. 1956. október 23-án részt vett a tüntetéseken. Október 31-én beválasztották az Agrártudományi Egyetemen alakult forradalmi bizottságba. November 3-án délután a Történettudományi Intézetben mintegy negyven történész részvételével megalakították a Magyar Történészek Forradalmi Bizottságát. 1956 novemberétől gyűjtötte és rendezte a forradalom dokumentumait, elemző tanulmányvázlatot írt a történtekről. letartóztatták, majd hűtlenség vádjával 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték. 1960. április 6-án amnesztiával szabadult a Budapesti Országos Börtönből. 1962-ben mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.
Vásárhelyi Miklós (1917-2001)
Fiuméban (ma: Rijeka, Horvátország) született, polgári családban. 1956. november 1-jén a kormány sajtófőnökévé nevezték ki. November 4-én a jugoszláv követség katonai attaséjának a lakásán kapott menedéket. November 23-án, az addig a jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre-csoporttal Romániába deportálták, 1957. április 10-én Snagovban letartóztatták, és Magyarországra szállították. 1958. június 15-én a Nagy Imre és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte. 1960 áprilisában amnesztiával szabadult. 1986 decemberében Eörsi István lakásán rendezett illegális ’56-os konferencia egyik szervezője és előadója volt.
SZABÓ LŐRINC: MEGLEPETÉSEK
(részlet)
II.
Egy hét múlva
Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Csók, szívre, minden pillanat!
És nem volt többé szégyen az,
hogy a magyar nép fia vagy.
Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Terv forrt; gyúlt, égett minden agy.
Lombikban feszűlt a jövőnk.
S temettük a halottakat.
Ablakunk mind fény, gyertyaláng!
Aztán már settengő gyanuk.
Még egy éj. S Budapest köré
vashernyók gyűrűje szorúlt.
Benjámin László (1915-1986)
1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, majd éjjel egy újabb írószövetségi küldöttség tagjaként a Parlamentbe ment, hogy tájékoztassák a kormányt a fővárosban történtekről. Ők – rajta kívül Erdei Sándor és Zelk Zoltán – vitték meg a hírt az Írószövetségbe Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséről. Október 27-én telefonon kérte Nagy Imre miniszterelnököt, hogy vonja vissza a statáriumrendeletet. A forradalom első napjaiban írta az Elesettek című versét, amely a rádió és a lapok, röplapok révén pár nap alatt közismertté vált. A forradalom leverése után a Hazánk című győri lap december 8-i számában megjelent interjúban a költő tiltakozott azellen, hogy az írókat ellenforradalmároknak nevezzék. November 10-én Déry Tiborral, Illyés Gyulával, Zelk Zoltánnal és Örkény Istvánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta. A forradalom alatti magatartásának tisztázása végett többször kihallgatták.
Borbándi Gyula (1919-2014)
Budapesten született. 1951-től Gyulai Ernő álnéven a Szabad Európa Rádió munkatársa, irodalmi rovatvezetője volt. 1956. október 30-án a SZER Magyar Osztályának többi munkatársával együtt – hiábavalóan – beadvánnyal fordul Gellért Andor főszerkesztőhöz, amelyben kérték, hogy a SZER a közvetlen beavatkozás helyett a forradalmi-népi szervek híreit közvetítse. A SZER másnapi adásában megjelent kommentátorok egyikében kifejtette az önálló nemzeti lét, a független külpolitika, valamint a semlegesség gondolatát. 1957 és 1960 között a Magyar Írók Külföldön nevű szervezet választmányi tagja.
Mészöly Miklós (1921-2001)
Szekszárdon született. 1952-1956 között munkanélküli volt, nem publikálhatott, s csak 1955-ben jelenhetett meg két meséskötete. 1956-ban részt vett az Írószövetség követeléseit rögzítő Nyilatkozat megfogalmazásában. A forradalom után ismét évekig mellőzték, műveit nem adták ki.
FALUDY GYÖRGY: 1956, TE CSILLAG
(részlet)
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
Kuczka Péter (1923-1999)
Székesfehérváron született. Október 23-án a Parlamentben csatlakozott ahhoz az írószövetségi küldöttséghez, mely a kormánytól a tüntetés engedélyezését kérte. Tagja lett az október 28-án alakult MÉFB-nek, s a szervezet képviseletében kezdeményezte a nemzeti bizottság megalakítását, amely pár nap után az Országos Nemzeti Bizottság nevet vette fel. Tervük az volt, hogy az 1945 utáni helyi politikai szerveződések mintájára újra kiépítik a nemzeti bizottságok hálózatát. Egyik kezdeményezője volt a Nemzeti Segély létrehozásának, amelyet az MSZMP november 21-én ellenséges propagandának minősített. A hetvenes évek elejétől a tudományos-fantasztikus irodalom hazai meghonosítója lett. Szerkesztette a Galaktika című folyóiratot, a Kozmosz fantasztikus könyveket és más sorozatokat.
Obersovszky Gyula (1927-2001)
Pécsett született lengyel származású családban. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, majd október 24-én megalapította az Igazság című újságot, és a forradalom alatt e lap – az első forradalom szülte lap – szerkesztője volt. Részt vett a november 23-i „néma” és a december 4-i nőtüntetés megszervezésében. 1956. december elején letartóztatták. A Tóth Ilona és társai-perben négy év börtönbüntetésre ítélték, majd a Legfelsőbb Bíróság 1957. június 20-én a Magyar Népköztársaság államrendje ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélte. A nemzetközi tiltakozás hatására ítéletét felfüggesztették, az ügyének vizsgálatát újraindították, és életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. Irodalmi alkotásait Oby Gyula álnéven jelentette meg. Csupán a rendszerváltás után publikálhatott szabadon.
Eörsi István (1931-2005)
Budapesten született 1956-ban Lukács György aspiránsának jelölték. A forradalom alatt a Szabad Kossuth Rádió munkatársaként működött. Költeményeket, riportokat írt. Az Igazságnak is dolgozott. A szovjet megszállással és a Kádár-kormánnyal szemben illegális szervezkedésbe kezdett. Az Élünk egyik szerkesztője volt, részt vett röplapok sokszorosításában, és a nőtüntetés megszervezésében. Az Irószövetség Forradalmi Tanácsának megbízásából az Írószövetség és a KMT összekötőjeként tevékenykedett. 1956. december 9-én letartóztatták, az Eörsi István és társai perben öt év börtönbüntetésre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság 1957. szeptember 23-án büntetését nyolc évre emelte. 1960. augusztus 20-án szabadult. 1962-ig teljes szilencium sújtotta, alkalmi fordításokból élt.
