„A Frankenstein – A modern Prométheusz olvasópróbáján kibontottuk a vitorlákat, és elindult az utazás Mary Shelley különleges világába.”
És én ugyan mi vagyok? Teremtésemről s teremtőm személyéről nem tudtam semmit, de azt tudtam, hogy pénzem az nincs, se barátom, sem semmiféle tulajdonom. És ráadásul az alakom is torz és undorító. Még csak a szervezetem sem emberi szervezet. Fürgébb vagyok, mint az ember, és szerényebb koszton is megélek. Testem kisebb ártalmára viselem a hideg és a meleg végleteit. Erőm messze meghaladja az övét. Ahogy körülnéztem, nem láttam magamhoz hasonlót, és nem is hallottam ilyenről. Hát szörny lennék, a föld szégyenfoltja, akitől mindenki fut, és akit mindenki megtagad?
El sem tudom mondani, milyen kínokat okozott e gondolat. Megpróbáltam elhárítani, de a bánatot a tudás csak szaporítja. (Mary Shelley: Frankenstein, avagy a modern Prométheusz, fordító: Göncz Árpád, Kozmosz Könyvek)
Victor Frankenstein a lehetetlent kísérli meg: életet ad az élettelennek. A kísérlet végeredménye azonban elborzasztja, és menekülni kezd a lény elől, akinek életet adott. Az elhagyatottság, a kitaszítottság és a társadalomból való kirekesztettség felismerése arra ösztönzi a Teremtményt, hogy felkutassa teremtőjét, és szembesítse őt kérdéseivel.
Mary Shelley tizennyolc évesen, egy lidércnyomás hatására találta ki rémtörténetét egy baráti költői versenyre. A versenyt megnyerte, ezzel pedig teremtménye elindult világhódító útjára. A hátborzongató, mára már ikonikus történet szerint Victor Frankenstein életet lehel a holt anyagba, ám később megtagadja teremtményét – s ezért a szörny rettentő bosszút esküszik. A kétszáz évvel ezelőtt született mű – amelyet mindenki ismer, de csak kevesen olvastak – rákérdez a tudomány hatalmára, az emberek természetére, céljaira, a világban betöltött helyére, s magára a létezésre is. Bűnhődhet helyettünk más? Az emberiség védelmében sem? Mennyit bír el a lelkiismeret? Vajon ki az igazi rém: a teremtmény vagy teremtője?
„Itt ezen a különleges helyen lehetségesnek tűnhet az is, amit máshol el sem tudnánk képzelni”
Több mint kétszáz évvel Mary Shelley regényének első kiadása után Hegymegi Máté rendező és alkotócsapata a Vígszínház társulatával állítja színpadra Victor Frankenstein, a teremtő és Teremtménye történetét. Az új változat a szeretet és ragaszkodás, a beilleszkedés és kitaszítottság, a teremtő és teremtmény viszonyát, valamint az ember mindenhatóságának illúzióját és az alkotás morális felelősségének kérdését gondolja újra.
Az előadás látványvilágának meghatározó eleme egy monumentális vitorláshajó, ami a Vígszínház 130 éves történetének egyik legkomplexebb díszlete.
A Frankenstein – A modern Prométheusz február 21-től látható a Vígszínházban.
Az előadás díszlettervezője Fekete Anna, jelmeztervezője Kálmán Eszter.
Szereplők: Orosz Ákos, ifj. Vidnyánszky Attila, Medveczky Balázs, Radnay Csilla, Méhes László, Horváth Szabolcs, Varga-Járó Sára, Gál Réka Ágota m.v., Nagy-Kálózy Eszter, Zoltán Áron, Szántó Balázs, Bölkény Balázs, Molnár András m.v., Laczkó Bálint e.h. és Steenhuis Raul e.h.
