590 éve, feltehetően 1434. augusztus 29-én született Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője. Életműve: több száz epigramma, két kötetnyi elégia, nagyszabású panegyricusok, episztolák, vers- és prózai fordítások.
„A latin nyelvű magyar költészetnek ettől fogva már ő a legfőbb klasszikusa. A legvilághíresebb magyar költők egyike. Csak éppen nem került bele a költői utókor vérkeringésébe. De a közvetlen utódoknak még ő a példaképe. És az ő költészetének magas színvonala érteti meg, hogy amikor egy nemzedékkel később Balassival megszólalt a magyar nyelvű reneszánsz költészet, azonnal a kor európai színvonalán szólalhatott meg.” (Hegedüs Géza)
Janus Pannonius (magyarosan Csezmiczei János vagy Cesinge János) 1434. augusztus 29-én (vagy augusztus 20-án vagy 26-án) született a szlavóniai Csezmicén.
JANUS PANNONIUS: BARÁTNŐJÉHEZ
Jaj nekem! Oly későn leltünk egymásra, minek kell
ily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én?
Haj! Pedig, életem, én, addig vágynál ölelni,
míg a futó repkény fönt van a tölgy derekán;
s akkor szűnnélek csak meg csókolni, ha már a
kagyló kagylóját önmaga hagyja oda.
Vénusz láncai bár úgy kötnék a szeretőket,
mint ahogy a nőstény- s kankutya összeragad.
Egyes források szerint a szülőhelyét jelölő Csezmiczei Jánosnak hívták, és tehetősebb horvát kisnemesi családból származott. Apját korán elvesztette, 13 éves koráig anyja, Vitéz Borbála nevelte és taníttatta. 1474-ben nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere a feltűnően eszes fiút Ferrarába, Guarino da Verona iskolájába küldte tanulni.
Az itt eltöltött nyolc esztendő alatt alapos humanista műveltségre tett szert, és költővé érett. E korszakának fő műfaja a szatirikus, csipkelődő epigramma, szerelmi költészete is ebben a műfajban szólal meg először.
Sokszor meglepően szabad szájú erotikus versei arról tanúskodnak, hogy az ifjú költő meglehetősen mozgalmas és változatos szerelmi életet élhetett.
JANUS PANNONIUS: PANNÓNIA DICSÉRETE
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
Mestere, Guarino felismerve tanítványa tehetségét széles körben propagálta műveit, így ismert és kedvelt lett az észak-itáliai humanista körökben. 1454-től a padovai egyetemen kánon- és római jogot hallgatott. Költészete is új irányt vett: felfedezte a panegyricus műfaját, amelynek legmaradandóbb darabja a Guarinóról írt dicsőítő ének.
1458-ban nagybátyja hívására hazatért, és előbb királyi személynökként kamatoztatta jogi tudását, majd a királyné kancellárja lett. 1459-ben Mátyás a pécsi püspökség élére állította, és ezzel az ország egyik legbefolyásosabb emberévé tette. Janus beilleszkedése nem volt zökkenőmentes: alig akadt szellemileg egyenrangú társa, és költészetének sem volt igazán értő közönsége.
1465-ben Mátyás követeként Velencében és Rómában tárgyalt a török elleni segély ügyében. Ugyanakkor pápai engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyeteméhez, kódexeket vásárolt a király és maga számára, és új ismeretségeket kötött, többek közt Marsilio Ficinóval, a neoplatonizmus vezető képviselőjével. Az olasz út költészetének újabb ösztönzést jelentett.
„Janus Pannonius: Követi beszéd II. Pál pápa magánkihallgatásán
Mátyás király nevében
Dicső királyunk az elmúlt két esztendő folyamán – nagy reményét vetvén a segítségbe, ám végül szinte minden támogatást nélkülözve – a maga erejéből viselt hadat, nemcsak önmagáért, hanem mindenkiért; néhányszor megszalasztotta az ellenfél seregeit, végigpusztította az ellenséges földet, szerencsésen visszavette és erős kézzel megtartotta Boszniát – és még sok egyebet tett a keresztény közösség üdvére. De sokkal dicsőbb ezeknek híre, semmint most kellene őket elősorolnunk. Mindezek során rövid idő alatt több fáradság s több kiadás terhelte, mint amennyit öt év alatt egyhuzamban a maga védelmére fordított volna. Most azonban a dúsgazdag és hatalmas erejű török annál inkább erőre kap, mennél dühödtebb bosszúra készül. Végül is világosan tudja mindenki, mi fog bekövetkezni, ha nem intézkedünk. S ki intézkednék megfelelőbben, Szentséges Atya, Tenálad, akinek természetébe van oltva az akarás, hivatalából folyik a kötelezettség, s korlátlanok a lehetőségei? Mert nem mondhatunk Téged szűkölködőnek, amikor napról napra oly sokakat gazdagítasz; amikor a menny és föld kulcsainak birtokában hatalmad van mindenkire ráparancsolni, hogy adakozzék. – Időben intézkedj tehát, hiszen veszélyt rejt a késlekedés! Mert a török annál kevésbé marad nyugton, mennél több nyugalmat engedünk neki.Nem azt kívánjuk tőled, Szentséges Atyánk, hogy vesd oda megszentelt földet a szelek és hullámok játékának, és személyes jelenléteddel növeld a keresztények tekintélyét és mérsékeld ellenségünk vakmerőségét. Hanem adj parancsot, hogy arra és oda menjünk, amerre az ellenség a fő csapást szánja, és ott alkalmazd legbőségesebben az orvoslást, ahol a leginkább elburjánzott a rákfene. Mennél bőkezűbben teszed ezt egy, két vagy három alkalommal, annál biztosabb lesz a győzelem, s annál kisebb a költség. Az a legjobb megoldás, hogy amit ki-ki apránként – mondjuk tíz évre elosztva – a maga védelmére fordítana, azt fizesse meg nagyobb összegekben két vagy három év alatt az ellenség leverése és egyszer s mindenkori szétzúzása érdekében.”
Mátyással való kapcsolatában ekkoriban már a válság jelei mutatkoztak. Nem lett még teljesen kegyvesztett, ám régi befolyását nem tudta visszaszerezni, e válságot növelte súlyosbodó tüdőbaja is. Egyre több időt töltött Pécsett, ahol görögből fordított, és a költészet mellett filozófiával is foglalkozott.
JANUS PANNONIUS: A HALDOKLÓ JANUS PANNONIUS
Együtt lett prédád élet s hírnév, te sötét nap.
Kincset mért gyűjtünk, ó, mi szegények? Ezért?
1471-ben végleg szembefordult Mátyással, és nagybátyja mellett tevékeny szerepet vállalt a király elleni összeesküvésben. Mátyás az összeesküvőket elfogatta, kivéve Janust, aki Itáliába akart menekülni. Útközben azonban meghűlt, tüdőgyulladást kapott, és a Zágráb melletti Medvedgradnál 1472. március 27-én meghalt.
A kiengesztelődött király őszintén meggyászolta, később Pécsett eltemettette, és műveit összegyűjtette a Corvina könyvtár számára.
Gerézdi Rabán szerint ő „az első nagy magyar lírikus, bár egy magyar nyelvű verssor sem maradt utána, csak latinul énekelt”.
