80 éve született Jim Morrison, az amerikai rockzene egyik legnagyobb fenegyereke és legnagyobb hatású egyénisége, akinek lázadásról szóló dalai rengeteg elégedetlen fiatalt inspirált.
„A legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. Megtartani ezt a szeretetet, nem könnyű. Mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. Biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól színészkedsz. Ez az igazság. Van egy kialakult kép rólunk, színészkedünk – ez egy szomorú dolog, de ezt kell nyújtanunk a rajongóinknak – azzal az álarccal, amit az emberek erőltetnek ránk. A szeretetük egyfajta rabság is. Elfelejtik ki is vagy valójában. És ha te megpróbálsz kitörni ebből, emlékezteted, te valójában ki is vagy, elkezdenek gyűlölni. Azt hiszik, te kihasználtad az ő rajongásukat, ellopod a legbenső, személyes érzelmeiket.” (Jim Morrison: Csörgőkígyó blues)
Jim Morrison, Végzete ugyanaz volt, amiért rajongók milliói csodálták: felfokozott érzelmek, s ennek arányában felfokozott energiák, amelyekkel nem tudott jól gazdálkodni.
Jim Morrison (teljes neve: James Douglas Morrison) 1943. december 8-án született Floridában, apja négycsillagos tábornok volt a haditengerészetnél. Kisgyerekként Morrison kötelességtudó és rendkívül intelligens gyerek volt, kitűnően teljesített az iskolában, és különösen érdeklődött az olvasás, az írás és a rajzolás iránt. Ötéves kora körül traumatikus, de formáló élményen ment keresztül, amikor családjával áthajtott az új-mexikói sivatagban, és egy nagy baleset szemtanúja lett. A család gyakran költözött, végül Washingtonban, Alexandria külvárosában telepedtek le, ahol Morrison középiskolába járt.
Bár jó tanuló volt, lázadozni kezdett apja szigorú fegyelme ellen, felfedezte az alkoholt és a nőket, valamint a tekintély különböző formáit. Az intelligens és lázadó természetű fiúnak gyorsan elege lett a konszolidált életből és hátat fordított családjának. Morrison gyorsan elveszítette érdeklődését az egyetem iránt, némi irodalmi és filmes tanulmányok után otthagyta volna az iskolát, ha nem fél attól, hogy besorozzák a vietnami háborúba. 1965-ben végzett a UCLA-n, csak azért, mert saját szavaival élve: „Nem akartam a seregbe menni, és nem akartam dolgozni – és ez az átkozott igazság.”
The Doors
1965-ben Morrison 22 éves volt, amikor Ray Manzarek billentyűssel együttest alapítottak, a formációhoz Robbie Krieger gitáros és John Densmore dobos is csatlakozott. 1967 januárjában a banda kiadta saját névre keresztelt debütáló albumát. A The Doors első kislemeze, a Break on Through (To the Other Side) csak szerény sikert ért el, ami ma meglepő, hiszen ez az egyik legismertebb számuk. Második kislemezük, a Light My Fire a rock and roll világ élvonalába a bandát, és elérte az 1. helyet a Billboard poplistáján.
A Doors énekese, motorja, sajátos hangulatú szövegeinek írója és előadója a lenyűgöző személyiségű Morrison lett. Az együttes összesen hét sorlemezt készített, rajtuk olyan klasszikus dalokkal, mint a Light My Fire, a When The Music’s Over, a The End, a Break On Through, a Roadhouse Blues, a Riders On The Storm.
Morrison erotikus kisugárzása, bariton hangjának sötét tónusa és költői szövegei hozzájárultak ahhoz, hogy a zenekar a rockzene egyik legerősebb, legellentmondásosabb és legdrámaibb szereplője legyen.
A banda igazán a koncerteken volt elemében,
ezt bizonyítja a forgalomban lévő számtalan kalózfelvétel.
Morrison egyre inkább ivászatáról és droghasználatáról, valamint felháborító színpadi viselkedéséről vált ismertté, ami a bandára nézve is káros hatással volt. Morrison felnőtt életét szinte teljes egészében egy Pamela Courson nevű nővel töltötte, azonban Morrison hírhedt nőcsábász maradt. Önpusztító életmódot folytatott, alkoholizmusa és kábítószer-függősége súlyosbodott, ami erőszakos és profán kitörésekhez vezetett a koncerteken, nem csoda, hogy a rendőrök és a klubtulajdonosok haragját is kiváltotta országszerte.
Morrison nem törődött társaival sem, nem egyszer részegen lépett színpadra, 1969-ben a konzervatív Floridában még szeméremsértés miatt is elítélték (hat hónap börtönbüntetésre ítélték), bár börtönbe soha nem kellett vonulnia, óvadék ellenében eltekintettek tőle (2010-ben posztumusz kegyelmet kapott). A sorozatos botrányok, az ellene emelt vád és magánéleti mélypontok miatt Morrison egyre inkább befelé fordult, egyre gyakrabban menekült az italhoz.
JIM MORRISON: AZ ÉLET EGY FILM
És ez a fáradt kéz,
– amiről már beszéltem –
elteszi a tekercseket egy dobozba
és ráhajtja a fedelet.
Az együttestől és rajongóitól is eltávolodott,
költői karrierről ábrándozott.
Egy nemzedék bálványa volt már, amikor otthagyta a Doors együttest, hogy „főfoglalkozású” költő lehessen, de ez már nem adatott meg neki. S bár két kötetet is kiadott, lesújtotta, hogy ezeket a Doors énekesének szövegeiként emlegették.
1970. december 8-án, 27. születésnapján a stúdióba vonult és több tucat verset mondott magnóra, ennek alapján született az Amerikai fohász, amelyet 1978-ban adtak ki az együttes megmaradt tagjai az általuk komponált zene kíséretében.
Morrison négy nappal később zenélt utoljára a Doors társaságában, a fellépés katasztrofálisra sikerült. Az énekes a színpadon kapott idegösszeomlást, a mikrofont szétverte, az állványt a tömegbe vágta, aztán leült és nem volt hajlandó folytatni az előadást.
1971. március 13-án, miután befejezte a Doors utolsó lemeze, az L.A. Woman felvételét, majd otthagyta a Doorst, hogy végleg versírással foglalkozzon, és Coursonnal Párizsba költözött. Azonban továbbra is kínozta a kábítószer és a depresszió. Életmódja itt sem változott, s fél év múlva, párizsi lakásában 1971. július 3-án halt meg.
Halálát ma is legendák övezik
Halálának hírét csak három nappal később hozták nyilvánosságra. A kihívott orvos szívrohamot állapított meg a halál okaként, és mivel a francia tisztviselők nem találtak bizonyítékot bántalmazásra, nem végeztek boncolást mami különféle összeesküvés elméletekhez vezetett. Van, aki úgy véli, hogy az amerikai kormány által megrendezett merénylet áldozata lett; hogy barátnője végzett vele, akit el akart hagyni; avagy hogy öngyilkos lett, még többen hisznek abban, hogy csak megrendezte halálát és azóta is boldogan, magányosan él valahol az Isten háta mögött. 2007-ben egy Sam Bernett párizsi klubtulajdonos kiadott egy könyvet, amelyben azt állítja, hogy Morrison herointúladagolásban halt meg éjszakai klubjában, majd később visszavitték a lakásába, és a fürdőkádba helyezték, hogy elfedje halálának valódi okát.
Ami biztos, hogy a párizsi Pére Lachaise temetőben van az a sírhelye, amely Párizs egyik legvalószínűtlenebb turisztikai látványossága lett. A temetői hatóságok a sírkertet elözönlő és mindent letaroló rajongók tömege miatt időről időre felvetik Morrison „kiköltöztetésének” ötletét, majd az ezt követő felháborodás nyomán meghátrálnak.
