Agatha Christie életét, akárcsak regényeit, a saját maga által is gerjesztett titkok fátyla fedi. Honnan merítette az ötleteit, kiket gyanúsított meg, mielőtt eldöntötte, kiből csináljon gyilkost? Mi rajongók mindenre kíváncsiak vagyunk. Az Európa Könyvkiadó ajánlásával betekinthetünk a krimik királynőjének műhelyébe.
John Curran ír könyvtáros, akinek (egyedüliként a világon) Agatha Christie unokája, Mathew Prichard megengedte, hogy feldolgozza nagymamája jegyzetfüzeteit. A Christie-rajongók tudtak a Jegyzetfüzetek létezéséről, de tartalmukról már csak ködös elképzeléseik lehettek. Ebben a könyvben sok mindenre fény derül.
Arra például, hogyan tervezte meg a krimiket a krimi királynője, mennyi munkát igényelt egyik vagy másik regénye, honnan merítette az ötleteit, kiket gyanúsított meg, mielőtt eldöntötte, kiből csináljon gyilkost. Aki olvasta önéletrajzát, választ kap a milliókat foglalkoztató kérdésre: hogyan akarta befejezni az És eljő a halál…-t. Aki olvasta a Paddington 16.50-t, választ kap arra a kérdésre, kihez megy hozzá Lucy Eyelesbarrow… és ez még csak két kérdés!
Szeretettel ajánljuk ezt a könyvet minden kezdő és haladó Christie-rajongónak. Egyvalamire vigyázzanak csak: óvatosan forgassák, mert esetleg olyan kérdésekre is választ kapnak, amelyeket csak a könyvek elolvasása után szerettek volna föltenni. Szerencsére minden fejezet elején ott a lista: mely könyvekről lebben fel a fátyol.
És ráadásként tartalmaz a kötet két olyan Poirot-novellát, amely itt jelenik meg először magyarul – és talán utoljára is.
John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei
(Részlet a könyvből)
Tíz kicsi néger
1939. november 6.
Tíz, egymás számára ismeretlen embert hívnak meg egy hétvégére egy, a devoni part mentén fekvő kis szigetre. A házigazda azonban nincs sehol, s a vendégek egymás után bekövetkező halála rádöbbenti a megmaradókat, hogy egy gyilkos van közöttük, aki egy hátborzongató gyerekvers sorait váltja valóra, mely szépen bekeretezve ott lóg mindegyik szoba falán.
Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betüjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.
A Tíz kicsi néger (más címeken a Tíz kicsi indián vagy A láthatatlan hóhér) Agatha Christie leghíresebb regénye, legnagyobb technikai bravúrja és minden idők legmagasabb példányszámban eladott krimije. Az összes „mondókás” címek közül ez követi leghívebben az eredetit. Noha a színpadi feldolgozásban Christie a komikusabb változatot használta: „Megnősül, és vége is, mert töb – ben nincsenek”, a regény tetőpontján az eredeti befejezés érvényesül. A mondóka valóságosságának témája az egész regényen végigvonul, főként azután, hogy a szereplők ráébrednek arra, hogy mi is zajlik a házban. Minden egyes halálnem tisztán visszhangozza a mondóka egy-egy sorát, az egyetlen kissé csikorgó hang Blore halálakor csúszik be, ahol az állatkerti motívum nehezen megvalósítható átültetése némileg erőltetettre sikerül.
E könyvvel Christie rendkívüli feladatra vállalkozott, és önéletrajzában le is írja, mennyire izgatta fantáziáját az alapgondolat nehézsége. „Tíz embernek kell meghalnia anélkül, hogy a dolog nevetségessé válna. Óriási tervező munka előzte meg a könyv megírását… Világos volt, nyílt és zavarba ejtően érthetetlen, és mégis tökéletesen értelmes magyarázata volt… igazán elégedett vele én magam voltam, aki minden kritikusnál jobban tudta, mennyit kellett szenvedni miatta.”
Mint arról a 2. fejezetben már szó volt, ez az „óriási tervezőmunka” nem érhető tetten a 65. füzetben, mely pedig az egyetlen, ahol ez a mű szerepel. Találunk viszont benne egy csomó érdekes részletet olyan szereplőkről, akik végül kimaradtak az elkészült regényből. Márpedig, legalábbis a Jegyzetfüzetek tanúsága szerint, éppen a szereplők okozták a legtöbb fejtörést Christie-nek. Érdekes, hogy egyetlen helyen sem sorol fel tízet egyszerre. Először nyolcat ad meg (mindkét listánál szögletes zárójelben jelzem azokat a neveket, amelyeken az adott szereplő a kész regénybe kerülhetett. Vera Claythorne, Emily Brent, Philip Lombard és McArthur tábornok neve már a Jegyzetfüzetekben is megtalálható, bár a későbbiekben
néhány apróbb részletet megváltoztatott rajtuk Christie).
