Az író, a magyar romantikus próza kiemelkedő képviselője és akadémikus is volt. Jókai Mór életében meghatározó volt a természet- és kertszeretet, az íróban nagyon erős volt a szülőföldhöz, a természethez való ragaszkodás.
Jókai Mór a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, akadémikus 1825. február 18-án Komáromban született. Fiatalon lapot szerkesztett, Petőfi barátja volt. A szabadságharc idején Kossuth megbízottjaként tevékenykedett, a kormánnyal Debrecenbe menekült, s ott megindította a békepárti Esti Lapokat.
A bukás után rejtőzködött, s csak az 1850-es években kapott lapszerkesztői engedélyt. Ő szerkesztette a kor érclapját, az Üstököst, majd A Hon című napilapjával Tisza politikáját támogatta. 1867-78 között az Igazmondó című lap szerkesztője volt. Az ország egyik legnépszerűbb publicistája volt.
Jókai Mór ma is irodalmunk legnagyobbjai közé tartozik. Széles olvasóközönséget nevelt, nemzeti regényt alakított ki, a XX. századi regényirodalomra is erősen hatott, így Mikszáthra, Bródy Sándorra, Krúdyra, Gárdonyira, Móriczra, Szabó Dezsőre. Életműve a társalgási nyelvet is erősen befolyásolta.
Romantikus regényei – például az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Szegény gazdagok, A kőszívű ember fiai, a Fekete gyémántok, Az aranyember, a Névtelen vár, a Rab Ráby, A lőcsei fehér asszony és a Gazdag szegények – máig a legolvasottabb könyvek közé tartoznak, s a történeteket sokszor meg is filmesítették.
Kétszer nősült, kétszer is színésznőt vett feleségül, kétszer is botrányt okozott: 1848-ban a 8 évvel idősebb Laborfalvy Rózát vette el, majd 1899-ben a több mint 50 évvel fiatalabb Nagy Bellát.
A kertész-szőlész Jókai
Részt vett a politikai éltében, elnöke volt a Petőfi Társaságnak és tagja az Országgyűlésnek. Ötvenéves írói jubileuma alkalmával száz kötetben adták ki műveit.
Jókait mindannyian ismerjük, olvassuk, és szeretjük, mindenki másra figyel fel munkásságában. Több mint 4500 említés található regényeiben, karcolataiban a madárvilágról, és a magyar madárvilágról – mutatott rá az író születésének 175. évfordulóján Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. – A kertészetről is több munkája született, közismert például Jókairól a rózsa gondozása iránti szeretet, tette hozzá.
Jókai Mór egész életében légzőszervi panaszokkal küszködött. Attól kezdve, hogy a budai Sváb-hegyen telket vásárolt, a nyarat és az őszt nagyrészt ott töltötte.
„JÓKAI MÓR: KERTÉSZGAZDÁSZATI JEGYZETEK
Indokolás.Miért jut eszembe épen most, a szenzációs hírek özönében, a közönséget egy olyan kis szigetre invitálni, a melynek neve »Kert«, annak az okait előadom.
Előttünk fekszik két nevezetes nyomtatvány, mely a legközelebbi jövendőnkre nagy befolyással bír. Az egyik a földművelésügyi miniszternek a törvényjavaslata a filloxerától elpusztított szőlők újból betelepítéséről, a másik ugyanazon miniszternek megbízásából nagy szakértelemmel megírott s díszesen illusztrált könyve Linhart György és Mezey Gyula magyar-óvári gazdasági akadémiai tanároknak a »szőlőbetegségekről«.
Az első megújult, lelkes tevékenységre buzdít föl bennünket, a második pedig kétségbeesett elfásulásba zsibbaszt.
Mikor a miniszter törvényjavaslatát elolvassuk, ásót, kapát készülünk ragadni, hogy kopár hegyoldalunkat újból bortermő paradicsommá alakítsuk át; mikor meg a magyaróvári füzetet elolvastuk, akkor a fűrész meg a fejsze kérezkedik a markunkba, hogy még a meglevő szőlőnket is tőből kiirtsuk.
Nem tréfa dolog ez! Sok, igen sok millió forintokról van szó, a miket a földbe elásni készülünk, s a miket még keservesebb eltemetni, sok szép reménységekről és azok helyén aratható keserű csalódásról.
A szőlőbetegségekről írott nevezetes munka arról világosítja föl a közönséget, hogy mikor már a filoxerától (az állati ellenségtől) megszabadult, akkor következnek a szőlőbetegségek (a növényi ellenségek), a peronoszpóra és a dematofora (levélpenész és gyökérpenész) s azok teszik tönkre a szőlőültetvényeinket, még ha amerikai fajták is.”
A hatás nem maradt el: egészsége fokozatosan helyreállt, Meggyőződése szerint a friss hegyi levegőnek és a budaörsi gazdáktól vásárolt tejnek, zöldségnek, gyümölcsnek köszönhette a javulást. Jókai kertésztudományát is itt fejlesztette, ugyanis bevásárlókörútján többször elkísérte szolgálóját, hogy a helyi szőlősgazdákkal beszélgessen, konzultáljon.
A budaörsi tapasztalatokat a sváb-hegyi kertjében hasznosította. A bor kezeléséhez nem értő Jókai Prock Péter budaörsi borosgazdával megegyezett, hogy rendszeresen szállítson neki a Költő utcai villába bort. Ezek után jó borral tudta megkínál10qaani vendégeit. Nem csoda, hogy az író megszerette Budaőrsöt és a budaörsieket.
Barátjával, ügyvéd szomszédjával mozgalmat szervezett a szűkebb pátria, a Svábhegy és környéke szépítésére, természeti értékeinek megóvására. Az Eötvös-villában 1888 augusztusában megalakult Svábhegyi Egyesület 1893-tól őt választotta tiszteletbeli elnökének, így ismerve el a környezetéért való szorgosságát.
Feleségével Nizzából hazautazva megfázott, amit nem vett eléggé komolyan. Már itthon, május 5-én át akarta dolgozni A lőcsei fehér asszony című művét színpadi változatra, estére elfáradt, mire orvosai megvizsgálták, de az író nem panaszkodott, annyit mondott: „Aludni akarok”, s fokozatosan elhagyta ereje, Jókai Mór 80. életévében 1904. május 5-én halt meg Budapesten.
„Budapesten is egyszerre hidegre fordult az időjárás. Az enyhe levegőhöz hozzászokott költő mindjárt az első nap megérezte a különbséget és emlegette Nizzát. – Azt is mondta, hogy az idén nem megy föl svábhegyi nyaralójába. A Svábhegyén nagyon forró a nappal és hűvös az éjjel. Ő már a hideget el nem bírja. Betegsége influenzával kezdődött, ebből tüdőgyuladás lett, s bár ez nem terjedt tovább, az influenza megmaradt fenyegető veszedelemnek. Dr. Korányi tanár a beteg első megvizsgálása után így nyilatkozott: Tüdőgyuladás és 80 év – mit mondjak még?” (Forrás: Vasárnapi Ujság 51. évf. 19. sz. (1904. május 8.)
