„Mi, mai költők, nem tehetünk mást, minthogy elmondjuk örömeinket és bánatainkat egyfelől, másfelől pedig kiállunk a szabadságért minden formában és mindenütt…” Milyennek látta a 83 éve elhunyt József Attila a mai költő föladatait?
Nem sok költőnk van, akinek személyes sorsa és művészi teljesítménye ilyen mértékben föltételezi és magyarázza egymást. S talán éppen ezért tudjuk újra és újra felfedezni. József Attila kivételes zsenije volt a magyar irodalomnak, a nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre, egyetemes érvényű költészetet teremtett. Mindent tudott a poézisről, csodálatos kreativitással és biztos kézzel bánt a műfajokkal és a versformákkal, az ősi lírai hagyományokat mesterien ötvözte a modern törekvésekkel.
József Attila magyar költő, a magyar líra egyik legnagyobb alakja 115 éve, 1905. április 11-én született és 83 éve, 1937. december 3-án hunyt el.
József Attila 1930 és 1937 között írt összes értekező tanulmányának és cikkének kritikai kiadása a L’Harmattan Kiadó és a József Attila Társaság közös gondozásában jelent meg.
Összes tanulmánya és cikke 1930–1933
kritikai kiadás
József Attilának nemcsak a költői életműve jelent máig eleven, felbecsülhetetlen értékű szellemi hagyományt, hanem az értekező prózája is. Több mint egy évtized filológiai erőfeszítései révén készült el az 1930 és 1937 között született írásainak kritikai kiadása. Számos szövege itt jelenik meg először, a keletkezésük sorrendjében, részletes kommentár kíséretében. Gyűjteményünk messzemenően gazdagítja és részben átrajzolja a költőről kialakult képet. Az első kötet 1933 végéig követi József Attila gondolkodói fejlődését, a marxista és pszichoanalitikus irodalomban való elmélyülését, csatlakozását a kommunista mozgalomhoz, majd szembefordulását a korabeli baloldal politikájával. Itt kapnak helyet olyan jelentős írásai, mint az Irodalom és szocializmus, az Egyéniség és valóság, Az egységfront körül és A művészet kérdése és a proletárság.
Összes tanulmánya és cikke 1934–1937
kritikai kiadás
József Attilának nemcsak a költői életműve jelent máig eleven, felbecsülhetetlen értékű szellemi hagyományt, hanem az értekező prózája is. Több mint egy évtized filológiai erőfeszítései révén készült el az 1930 és 1937 között született írásainak kritikai kiadása. Számos szövege itt jelenik meg először, a keletkezésük sorrendjében, részletes kommentár kíséretében. Gyűjteményünk messzemenően gazdagítja és részben átrajzolja a költőről kialakult képet. A második kötet 1934-től haláláig mutatja be József Attila gondolkodói fejlődését, a marxizmust pszichoanalízissel társító, ugyanakkor önálló álláspontjának kialakítását, szembefordulását a kor politikai diktatúráival. Itt kapnak helyet olyan jelentős írásai, mint A szocializmus bölcselete, középosztály-tanulmánya, Kosztolányi-recenziója, Szerkesztői üzenete, az Ázsia lelke és kései főműve, a Hegel? Marx? Freud.
József Attila: A mai költő föladatai
„Meggyőződésem, hogy az a költő, aki ma emberies állásfoglalás dolgában az embernek a politikában felvetett létkérdésére megtagadja a választ s a szellemet az érdeknek elárulja, a szellem terén is elveszett ember.” „Politikai és szociális szemszögből nézve, a szellem nem egyéb, mint az embernek vágya jobb, igazabb, boldogabb s az önérzetes emberhez méltóbban alkalmazkodó életföltételekre… az érdek pedig azt jelenti, hogy valaki ily változás esetén megrövidül s ezért e változás megvalósulása elé a legaljasabb, valóban gonosztevői eszközökkel igyekszik gátat vetni, – habár egyébként tisztában is volna vele, hogy ezt már sokáig nem teheti.” Thomas Mann irja ezeket a Szép Szó 12-ik számában és azt hiszem, aki költő, az Th. Mann-nak a szavait olyan örömmel hallgatja, mintha saját maga közölné társaival, jóllehet érezné, hogy van még hozzátenni valója. De hol az az igazi költő, akinek, ha embertelenségre bukkan (s hol nem bukkan embertelenségre éppen a mi korunkban?), ne volna hozzátenni valója a világhoz és müvéhez, az emberek közös müvéhez és önmagához? A költő alkot és ez nem jelent kevesebbet, minthogy alakitja a világot, az emberi világot, az emberséget azoknak a segitségével, akik a társadalmi munkamegosztás révén mással lévén elfoglalva, ugy osztoznak a költő tevékenységében, hogy müvét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mü nem annyira a müvész, mint inkább azok által él, akik szeretik a müvészetet s azért szeretik, mert keresik az emberséget. Bizonyára sokak fülében „kenetesen” hangzik, amit itt irok. Hagyjuk ezeket, – cinikusságuk mögött vagy a nyers erőtől, erőszaktól való cinkosfélelem, vagy a beléje vetett bizalom lappang. Mi, mai költők, nem tehetünk mást, minthogy elmondjuk örömeinket és bánatainkat egyfelől, másfelől pedig kiállunk a szabadságért minden formában és mindenütt, ahol a gazdasági jólét jelszavaival és fegyveresen megkisérelik a költők örök ellenfelei a „tömegeket” legjogosabb emberi igényeiktől, a szabadságtól és a szabadságra való törekvésüktől lélekben is eltántoritani.
József Attila
A közlés alapja:
Nyomtatott forrás. Uj Szellem, I (1937), 17. (október 15.) sz., 7.
Kiadva: JAÖM, III, # 46.
Aláírás: József Attila.
Forrás: József Attila Összes tanulmánya és cikke. Szövegek, 1930–1937.
Közzéteszi: Horváth Iván (főszerkesztő), Fuchs Anna (szerkesztő), Bognár Péter, Buda Borbála Sára, Devescovi Balázs, Golden Dániel (sajtó alá rendezők), Király Péter (programozó). Copyright © 1999–2012: Horváth Iván.
