„Élni derűsen a fényben / és becsukódni észrevétlen.” Életének 88. évében elhunyt Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, József Attila-díjas költő, a nemzet művésze.
Juhász Ferenc: Hajnaltól estig
(részlet)
Állok itt a dombon, nézem ezt a tájat,
hallgatom énekét nyíló pacsirtának.
Az ég deszkáiba, mint szög beledermed,
s énekel. Hát az ő szíve nem reped meg?
Állok itt a tájon. Dalolni szeretnék.
Mint az a pacsirta! Ha úgy énekelnék!
Rólad drága népem és rólad szabadság!
Azokról, akik a szabadságot adták.
A költő otthonában, lányai és felesége körében halt meg szerda éjjel, kevéssel éjfél előtt. „Együtt voltunk a végén, és szerintem neki ez volt a legfontosabb, hogy a családja körében legyen. Abban a szerető közegben halt meg, amiben egész életében élt, ami az irodalmon kívül a legfontosabb volt a számára” – mondta Juhász Anna.
Felidézte, hogy állapota miatt édesapja már egy ideje nem nagyon beszélt, de a halála előtti napon megszólalt, csak annyit mondott: Tóth Árpád. „Annyira elképesztő dolog, hogy egy embernek, akiben már alig van élet, akkor is az jár a fejében ami ő volt: a költészet. Különleges kegyelmi állapot, hogy ez megadatott neki” – fűzte hozzá. Juhász Ferenc temetéséről később intézkednek, kérése szerint a Kerepesi temetőben, jó barátja Ferenczy Béni közelében szeretnék örök nyugalomra helyezni.
Juhász Ferenc 1928-ban született Bián, az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Bicskén végezte. Édesanyja cseléd volt, édesapja pedig kőműves, aki súlyos tüdőbetegsége miatt operáción esett át, így képtelen volt folytatni mesterségét. Apja elektroműszerésznek szánta, de édesanyja kérésére a budapesti, Márvány utcai Kereskedelmi Iskolába ment, majd 1946-ban a budapesti egyetem szanszkrit-magyar szakára iratkozott be, de tanulmányait egy év múlva megszakította édesapja betegsége miatt.
A József Attila Népi Kollégium tagjaként 1948-ban folytatta egyetemi tanulmányait, később a Hunnia Filmgyár dramaturgja lett, majd 1951-ig a Könyvhivatalban és az Írószövetség lektorátusában dolgozott, 1974-ig pedig a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője volt. Közben 1963-ban bekapcsolódott az Új Írás című folyóirat szerkesztésébe, 1974 és 1991 között a lap főszerkesztője is volt, 1992-benrészt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapításában.
Irodalmi pályafutása 1948-ban kezdődött, a Diárium című lap karácsonyi száma közölte első két versét. Első verseskötete, a Szárnyas csikó 1949-ben a Franklin Társulat kiadásában jelent meg, ezt Baumgarten-díjjal jutalmazták. A Sántha család című könyvéért 1950-ben József Attila-díjat, egy évvel később az Apám című elbeszélő költeményéért Kossuth-díjat kapott.
A József Attila sírjánál és az Ady Endre utolsó fényképe című versek alkotója szerint a kommunista rendszer megítélésekor figyelembe kell venni, hogy fiatalok ezrei tanulhattak tovább, költözhettek a fővárosba. 2013-ban, születésének 85. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett ünnepi köszöntőn felidézte, ő maga is kollégista lett, amely nemcsak felemelkedést jelentett akkoriban, hanem szinte luxuskörülményeket is, hiszen volt fürdőszoba, fűtés, ágy. Juhász Ferenc felidézte azt is, hogy az egykor a Bajza utca sarkán működött József Attila Népi Kollégiumban Nagy László és Simon István költő volt a szobatársa. „Azoknak kell a legtöbbet adni, akár megértik, akár nem, akik a két kezük munkájával állítják elő azt a valóságot, amelyben élni kényszerülnek” – vélekedett akkor a költő.
2014-ben Juhász Ferenc költő felesége, Kilián Katalin orvos kapta a Gyémánt László felesége emlékére alapított Krisztina-díjat. A díjat minden évben azok a művészfeleségek kapják, akik gondoskodó társként, múzsaként sokat tettek azért, hogy remekművek születhettek. Juhász Ferenccel személyesen 1978. március 15-én egy vacsorán találkoztak először. „Szemben ültünk egymással az asztalnál, és úgy beszélgettünk, mint ha mindig is ismertük volna egymást. (…) Az este végén Kass János mindkettőnket hazavitt autóval, és Juhász Ferenc ott a kocsiban megkérte a kezem. Augusztus 16-én, a születésnapján házasodtunk össze.”
A párnak házasságuk alatt két lánya született, Eszter és Anna. Életüket számtalan közös utazás gazdagította, amit lányaik nevelése tett teljessé, és amit Kilián Katalin orvosi hivatásában elért sikerei tettek szebbé. „Élni jó, együtt élni Ferivel pedig mindennél jobb! Köszönöm neki a közös életünket, a gyermekeimet, a barátokat, az élményeket, az utazásokat, a munkájában való részvételt és a csak általa nyújtható csodát: kéziratainak gépelését, a versek első olvasásának élményét” – írta a Krisztina-díjjal jutalmazott asszony az díjátadás alkalmából.
Költészetének nyelvi forradalmát A tékozló ország című, 1954-ben napvilágot látott eposza hozta meg, amelyet 85. születésnapjára meglepetésként a Kossuth Kiadó új kiadásban is megjelentetett. 1965-től sorra jelentek meg kötetei, majd 1978 és 1980 között összes verseinek gyűjteményét is kiadták. Legutóbbi kötete az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg 2007 óta írt versprózáiból A végtelen tükre címmel.
„A költőnek hinnie kell a létet, és szeretnie kell azt a valóságot, amelybe született és azt a világot, amely végül is mulandóságával egyszer majd végleg betakarja. A költő legfontosabb tulajdonsága ez a szeretet, hisz ez a szeretet teszi töprengő homlokára fénylő tenyerét. Hitét a megmaradásban, bizalmát a teremtő időben, hisz maga se más, mint a teremtett idő, mint a hűség abban a létben, amely anyagával és természetével körülveszi, létének jelentést ad és bizalmat a megmaradásra” – vallotta Juhász Ferenc a 2015-ben A végtelen tükre című könyvéről. A végtelen tükre összefoglalás, a nagy művészelődök tisztelete és a mai kortárs írók, festők, fényképészek, tudósok, zeneszerzők dicsérete. Benne az élet köszöntése, az élet biztatása, barátok elvesztése és emlékezetük – mindannak tükre, ami az alkotásban körülvesz minket. Radnóti Miklóstól Esterházy Péterig, Konok Tamástól Hantai Simonig, Petrovics Emiltől a tudós Szentágothai Jánosig, s a centrumban a nagy előd, József Attilától a költő saját ars poeticájáig és a hazaszeretet számos megfogalmazásáig. Hogy lát a költő? Hogy érzékel, hogy figyel, hall, s mindebből mit ad vissza?
Verseit angolra, németre, finnre, svédre, olaszra, franciára, bolgárra és héberre is lefordították. Munkásságáért több rangos elismerést kapott: a József Attila-díjjal 1950-ben, a Kossuth-díjjal 1951-ben és 1973-ban tüntették ki, 1991-ben megkapta a Művészeti Alap Nagydíját, 1992-ben a Strugai Költői Esték Arany Koszorúját, 1993-ban Az Év Könyve Jutalmat. Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével és a Prima Primissima Díjjal is, tavaly pedig beválasztották a Nemzet Művészei cím birtokosai közé.
