Jules Verne a mi Verne Gyulánk, mint ahogyan magukénak vallják az angolok, a németek, az oroszok, az amerikaiak, az indiaiak, de még a kínaiak is. Művei a világirodalom legkelendőbb és legsikeresebb regényei közé tartoznak, a létező legtöbb nyelvre lefordították őket.
Jules Verne nem hiába írt nem mindennapi történeteket, az élete sem volt tipikusan mindennapi. 1828-ban született Nantes-ban, bár kedve nem igazán volt hozzá, de engedett a szülői akaratnak, és a középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot tanult Párizsban. Az amolyan nagy dumás Verne egyetemi évek alatt rájött: a száraz jogi esetek és törvények helyet őt inkább valami más köti le, az hogy a képzeletében életre kelt kalandokat megjelenítse. Imádott írni. Cikkeket, verseket, tárcákat írt, de mindaddig nem sok sikerrel, míg meg nem ismerkedik Alexandre Dumas-val, aki pártfogásába veszi, és színházában előadja az Eltört szalmaszálak című művét, ami ha nem is osztatlan, de legalább mérsékelt sikernek örvendett.
Léghajó kapta szárnyra
Szerelemre lobba egy kétgyermekes özvegy, Honorine de Viane iránt, hogy feleségét és családját el tudja tartani polgári állás után néz, és tőzsdeügynök lesz belőle. Sorsa akkor pecsételődik végleg meg, mikor 1863-ban a Hetzel elnevezésű ifjúsági lap tulajdonosa felfedezi magának Verne Öt hét léghajón (Cinq semaines en ballon) című kéziratát.Verne öröme határtalan lehetett, hiszen 240 frank tiszteletdíjat kapott.
Innentől fogva a 34 éves Verne élete nem csak anyagiak tekintetében változott meg, hanem az egész életmódja is szabadabb lett. Otthagyta pénzügyi állását és kizárólag az írásnak és a tapasztalatgyűjtésnek szentelte életét. Hamarosan kiadták a A jégszfinx-et is, de addigra készen volt már a következő könyv, és nem volt megállás: folyamatosan jelentek meg a kalandok Verne tolla által.
Hatteres kapitány kalandjai,Utazás a Holdba, Grant kapitány gyermekei, Húszezer mérföld a tenger alatt, Úszó város, Utazás a Hold körül, Nyolcvan nap alatt a Föld körül, A francia zászló, Két évi vakáció, Ox doktor hóbortos története, Sándor Mátyás, Az örök Ádám, Hódió Robur, A világ ura stb..
Fantáziája határtalan volt, legyen fantasztikus vagy kalandregény, a technika fejlődése folyamatosan megjelenik a történetekben, a repülőgép varázsos csodája, a tengeralattjáró és a léghajó megdöbbentőn pontos leírását ma a számos megfilmesített regények adják vissza. Verne a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakjává vált. Zseni volt a maga módján. Mind a mai napig „lopnak” tőle ötleteket, alaptörténeteket. Maga Jókai Mór is több történetét koppintotta, sőt Karinthy Frigyes is rajongott a Verne-sztorikért, amit az Így írtok ti-ben található Verne-utánzat mutat a legjobban.
Verne Gyula soha nem járt Magyarországon, mindent könyvekből tudott róla, a Sándor Mátyás, a Sztrogof Mihály, a Várkastély a Kárpátokban, a Dunai hajós sajátosságai mégis a mi történetünk. Verne soha nem tagadta, hogy egykori mentora, Dumas Monte Cristo grófja keltette életre a fantáziájában például Sándor Mátyás és Sárkány történetét. Az eltúlzott ábrázolásokat és a hihetetlen kalandokkal tarkított történeteket mesterien ábrázolta Verne, kellőképpen adagolva a tudományt a fantasztikummal és humorral. Az ifjúsági irodalom terén kiemelkedően zseniálisat alkotott, lenne mit tanulni tőlük a kortárs és a feltörekvő elsőkönyves íróknak.
Ogygen – Ox és Ygen
A flamand kisvárosban, végig Quiquendone-ban tipikus nyárspolgárok élnek, tipikus mindennapi életükkel vannak elfoglalva. Ám egyszer csak különleges hatás éri az embereket… amit nemhogy feldolgozni nem tudnak, de még átélni sem igen.
„Tudni való, hogy az állatok a rendes időkben éppoly flegmatikusak voltak errefelé, mint gazdáik. A kutyák, macskák nem éltek, inkább csak vegetáltak. Soha egy kéjes borzongás, soha egy dühkitörés. De micsoda változás következett be ama néhány hónap során, amelynek legapróbb eseményeiről is számot próbálunk ehelyütt adni! Kutyák-macskák kimeresztették fogukat-karmukat. Itt-ott – dührohamuk ismétlődése esetén – agyonlövetésükre is sor került. Első ízben lehetett olyan lovat látni, mely megbokrosodva vágtat végig Quiquendone utcáin, olyan ökröt, mely nekiront egy társának, hogy szarvával felöklelje..!”
Doxtor Ox, a vegyész és asszisztense Ygen úr a kisváros mellé költözteti laboratóriumát és – mint a városka jótevője, és az innováció éllovasa – a saját költségén kívánja megoldani az utcák és a házak gázvilágítását és fűtését, egyfajta „megvilágosodás” címszó alatt. Mivel ő viseli a költségek nagy részét, meg is kapja a megfelelő jóváhagyásokat rövidtávon a városka Közgyűlésétől.
Az építési munkálatok előrehaladtával azonban problémák merülnek fel, egyre látványosabb és súlyosabb problémák. Furcsa változások vehetők észre mindenkin és szinte mindenen: végig Quiquendone lakói „betegek” lesznek, agresszívvá, zavarttá és türelmetlenné válnak. Kiviláglik, ami várható volt, Jules Vernes-ét más regényeiben is foglalkoztatta, hogy hol válik a tudományos megszállottság kártékonnyá, az emberi méltóság elleni vétséggé. A valóság elkendőzése csak egy ideig lehetséges a doktor számára, mert a rejtélyre egy véletlen baleset során fény derül. Világossá válik, hogy doktor Ox kísérletezik a városka lakóin: egy őrületbe hajló zseni tömegméretű fiziológiai-kémiai kísérlet „szenvedő” alanyaivá váltak.
