150 éve születtt Kandó Kálmán gépészmérnök, akadémikus, a villamosvasúti vontatás úttörője, a fázisváltó kidolgozója, aki először használta mozdonyoknál a nagyfeszültségű háromfázisú váltakozó áramú vontatást.
A régi nemesi családból származó Kandó Kálmán 1869. július 10-én született. 1892-ben szerzett gépészmérnöki oklevelét, ezután a haditengerészetnél szolgált, majd Franciaországba ment, ahol teljesen új számítási módszert dolgozott ki indukciós motorok méretezésére. Sikereinek hírére Mechwart András, a Ganz-gyár vezérigazgatója hazahívta, a Kandó által már itthon tervezett indukciós motorcsalád tovább növelte a Ganz gyár világhírnevét.
Kandó Kálmán 1895 és 1929 között 69 szabadalmat nyújtott be a hivatalba. A szabadalmak a villamos vasúti motorok, többfázisú váltóáramú motorok, önműködő kapcsolóberendezések, felsővezetékek és erőátviteli telepek témái köré csoportosíthatók.
Kandó a motorokat a vasúti vontatásban is hasznosítani akarta, de amerikai tanulmányútja után arra a következtetésre jutott, hogy e célra a kisfeszültségű, egyenáramú módszer nem gazdaságos. Ehelyett a nagyfeszültségű, háromfázisú áramot használta fel, az első ilyen – alig 300 méter hosszú, de 20 méter szintkülönbséget leküzdő – villamosvasutat 1898 nyarára építette ki a Genfi-tó melletti Evianban egy szálloda és a gyógyfürdő között. A Ganz ezután 1902-ben Olaszországban egy 106 kilométeres vasútvonalat villamosított, eredmény demonstrálta az új módszer fölényét a gőzmozdonyok fölött.
Az olasz kormány a sikerek láttán elrendelte a vasútvonalak villamosítását, a feladatra Kandó Kálmánt kérték fel. Itáliában több mint 700 villamos mozdony készült közreműködésével, ezek többsége még az 1950-es években is üzemben volt. Érdemeit az Olasz Koronarend Commendatore címmel járó kitüntetéssel ismerték el.
Kandó az első világháború kitörésekor tért haza, s a Ganz és Társa Waggon és Gépgyár műszaki, majd vezérigazgatójává nevezték ki. Mivel ekkor már dolgozott a fázisváltós rendszeren, saját kérésére felmentették és a cég műszaki tanácsadója lett. Az első, 2500 lóerős kísérleti fázisváltós mozdony 1923-ban készült el, s lehetővé tette az erőművek 50 periódusú áramának közvetlen felhasználását a vasúti vontatásban.
Az 1928-ban befejeződő próbajáratok után döntötte el a MÁV a Budapest-Hegyeshalom vonal villamosítását. A Kandóról elnevezett fázisváltós villanymozdony első, menetrend szerinti útját 1932-ben tette meg, a V40 jelű mozdony teljesítménye 1840 kW, csúcssebessége 100 km/óra volt, s több mint harminc évig volt szolgálatban. Kandó számos külföldi megbízást is teljesített: háromfázisú mozdonyokat tervezett olasz megrendelésre, egyenáramú mozdonyokat készített a Párizs-Orleans vonalra, az osztrákok fázisváltós mozdonyaihoz villamos berendezést tervezett.
Felesége korai halála és fia elvesztése – ifj. Kandó Kálmán 1922-ben öngyilkos lett -, valamint a megfeszített munka felőrölte életerejét, 1931. január 13-án hunyt el. Csak halála után 1932-ben adták át a Budapest-Hegyeshalom villamos szakaszt, amelyen az első menetrendszerű járat 1932. szeptember 12-én szállított utasokat Budapest és Komárom között. A műszaki tudományok tiszteletbeli doktora, az MTA levelező tagja, a tagja volt, s 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút is.
