„Munkatársunk e pillanatban legszívesebben egy jegesmedvével mérkőzne a Jeges tengerben, ahelyett, hogy önöket mulattassa.” Kis riport és tudósítás a nyári uborkaszezonban a 138 éve született Karinthy Frigyes tollából.
Karinthy humora és kritikai érzéke már gyerekkori naplóiban megjelent, érettségi után műszaki, természettudományi és orvosi tanulmányokba kezdett, foglalkoztatta a tudomány és a technika fejlődése, a film és a rádió, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót. Bár az egész életében tervezett nagy művet, az Új Enciklopédiát soha nem írta meg, helyette, mintegy mellékesen létrehozott egy hatalmas és műfajilag is igen gazdag életművet, amelynek szinte minden darabjában az emberi elme, az irodalom és a nyelv játékosságát hangsúlyozta. Hatása bármely más magyar írónál általánosabb, ötleteit, szójátékait nemzedékek ismételgetik.
„Történetek és legendák keringenek életéről és csúfondáros szelleméről, meghökkentő tréfáit és hangsúlyait idézik, felnőttek és gyerekek olykor előbb ismerkednek meg egy-egy irodalmi paródiájával, mint magának az írónak műveivel, akit a karikatúra megformál… Megírt helyzeteiből alapszituációk váltak, ugyanarra gondolunk, ha azt mondjuk például: röhög az osztály.
Ő volt a legnagyobb humoristánk, de még semmit sem mondtunk el azzal, hogy zseniális humorista volt.”
KARINTHY FRIGYES: MEDVETÖRTÉNET
Kis riport, saját tudósítónktól
Békésgyula, 1933. kánikula.
E pillanatban, a megérkezésünk után történt puhatolózások eredményeként kezeink között vannak már a szálak, amikből rekonstruálni lehet a lapok által egyelőre röviden közölt medve-ügy részleteit.
Mivel nem lehetetlen, hogy — tekintettel az évadra — a dolog a Dreyfuss-esethez vagy a daytoni majomperhez hasonló szenzációvá növi ki magát, jó lesz idejében leszögezni a száraz tényeket.
Ez történt:
A Donnert-féle vándorcirkusz száz pengő jutalmat tűzött ki annak, aki előadás után a műintézet népszerű primadonnáját, Mackót, a medvét földhözlapítja.
Egy lelkes, de szegénysorsú kisgazdalegény, aki egyelőre nem óhajt a nyilvánosság előtt szerepelni, elkeseredésében vállalkozott a mérkőzésre és — szemtanúk szerint — rövid tusa után odavágta Mackót a porondhoz.
Csak úgy nyikkant.
Az igazgatóhoz fordulván a száz pengőért, az nem nyilatkozott véglegesen, felszólította a legényt, hogy másnap jelentkezzék a pénztári mérleg lezárása után.
Utána a legény barátaival betért a kocsmába, ahol szerény áldomást ittak a győzelem örömére — rossz nyelvek szerint nem is feküdtek le, egyenesen a kocsmából mentek az igazgatóhoz, a délelőtti órákban.
De kiderült, hogy a közmondásnak van igaza: nem jó a medve bőrére előre inni. Az igazgató kijelentette, hogy nem fizet, eszeágában sincs fizetni, a mérkőzés nem volt szabályos, a medvét senki sem fektette két vállra, nincs az a zsűri, amelyik a sportszerű győzelmet megállapítaná.
Legényünk érthető haragra gerjed, szalad a bíróhoz.
A bíró maga elé rendeli az igazgatót, aki csökönyösen kitart mellette, hogy a mérkőzés nem volt szabályos.
A legény kijelenti, hogy hajlandó szakbizottság előtt megismételni a mérkőzést — lássuk a medvét, hozzák ide, úgy odateremti, hogy…
Az igazgató nem megy bele a dologba, ő nem teszi ki a medvéjét további inzultusoknak, annálkevésbé, mert a legény durván és tapintatlanul bánt a medvével, a szőrét is kitépte, a medve nem is jöhetett a tárgyalásra, otthon fekszik, gyengélkedik, orvosi bizonyítványt küldött.
A bölcs bíró elnapolta a tárgyalást addig, míg a medvét is kihallgathatja — egyelőre arra kötelezte az igazgatót, hogy fizesse ki a kocsmás számlát, mert a társaság jóhiszeműen költekezett. Tehát inni mindenesetre jó volt — mégse talál a közmondás.
Munkatársunknak alkalma volt beszélni a medvével, aki egyelőre, míg a főtárgyalás nem lesz meg, annyit óhajt csak közölni a nyilvánossággal, hogy bu…u… u, neki elege van.
Munkatársunknak viszont melege van.
Munkatársunk e pillanatban legszívesebben egy jegesmedvével mérkőzne a Jeges tengerben, ahelyett, hogy önöket mulattassa.
Pesti Napló 1933. augusztus 12.
Békésgyula, 1933. kánikula.
Forrás: Karinthy Frigyes Hölgyeim és Uraim – Ismeretlen írások 1927-1938, Magvető Kiadó
