385 éve, 1630. november 15-én halt meg Johannes Kepler német csillagász, matematikus, a bolygómozgás törvényeinek megalkotója és az első „hiteles” tudományos-fantasztikus könyv szerzője.
Háromszáznyolcvanöt éve, 1630. november 15-én halt meg Regensburgban Johannes Kepler, az egyik legismertebb csillagász, matematikus. 1571. december 27-én született a Württemberg melletti Weil-der-Stadtban. Apja hivatásos katona, nagyapja szülővárosának polgármestere volt, ő azonban nem léphetett nyomdokukba: három évesen himlőt kapott, amely megbénította kezét és meggyengítette látását, csak a papi pálya maradt számára. A württembergi herceg ösztöndíjával került a tübingeni egyetemre, ahol kiváló matematikai képességekről tett tanúságot.
Csillagászati professzora Michael Maestlin volt, aki kortársai között talán egyedül hitt a kopernikuszi rendszer igazságában, s ez tanítványára is hatott. Kepler egyetemi fokozatának megszerzésekor félbeszakította teológiai tanulmányait és Grazban az evangélikus kollégium matematika-tanára lett. Nem volt jó oktató, motyogott, diákjai nehezen értették, elkalandozott a tárgytól, nem csoda, hogy az első évben csak maroknyian jártak óráira, a másodikban már senki sem.
A miszticizmusra egyébként is hajlamos Kepler először asztrológiával foglalkozott, a görög szerzők műveit tanulmányozva tudományos rendszert kívánt alkotni, de természetesen kudarcot vallott. A csillagból próbált bibliai rejtélyekre is választ kapni, így például kiszámította a teremtés időpontját, amely szerinte Kr.e. 3992-ben történt volna. Bár a későbbiekben inkább szkeptikusnak mutatkozott asztrológiai képességeivel szemben, pártfogói sokkal inkább ebbéli tehetségét, mint tudományos eredményeit méltányolták.
1600-ban a harmincéves háborút megelőző heves vallási viták, vallásüldözések elől az idős Tycho Brache hívására Prágába költözött. A két tudós hosszabb ideje levelezett, s bár Tycho nem értett egyet Kepler kopernikuszi felfogásával, lenyűgözte annak matematikai és csillagászati tudása. Tycho 1601-ben bekövetkezett halála után ő lett Rudolf császár udvari csillagásza, s megörökölte előde felbecsülhetetlen értékű csillagászati feljegyzéseit is. Ezek alapján megpróbálta az égi rendszert leírni, 1601-ben közzétette Az asztrológia megbízhatóbb alapjairól című kötetét. Kepler nem gondolta, hogy a csillagok befolyásolnák az ember sorsát, de hitt abban, hogy az egyén és az univerzum összhangban van egymással. 1604-ben nagy elismerést vívott ki, amikor megfigyelt egy szupernóvát, amely 17 hónapig látható volt. Hitt azonban a régi görögök elméleteiben is, így például megpróbálta rekonstruálni a Püthagorasz által feltételezett szférák zenéjét. A Földet szerinte a „mi, fa, mi” hangsor, azaz a latin szenvedés (mi-seria) és éhínség (fa-mes) jellemezte.
Kepler törvényei
Kepler idejének java részét a bolygók mozgásának meghatározásával töltötte. Kezdetben a hat akkor ismert bolygó pályáját a püthagoraszi egymásba illesztett öt szabályos testben vélte felfedezni, de minden számolás és újraszámolás után sem tudta a modellt leírni. Végül Brache halála után hozzájutott a Mars látszólagos mozgására vonatkozó adatokhoz, de ezek várakozásával ellentétben nem igazolták a tökéletes körpálya elméletét. Kepler végül vonakodva és az isteni tökéletességbe vetett hitében csalódva szakított a dogmával és kipróbálta az ellipszis képletét, amely tökéletesen illett a megfigyelésre.
Első két törvényét Új csillagászat (Astronomia Nova) című könyvében (1609) ismertette. Az első szerint „Minden bolygó olyan ellipszispályán kering, amelynek egyik fókuszában a Nap helyezkedik el”, a második szerint „A Napból a bolygóhoz húzott rádiuszvektor egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol”, vagyis a területi sebesség állandó. A két első törvény után 1619-ben, A világ harmóniája (Harmonices mundi) című könyvében fogalmazta meg harmadik törvényét: „A bolygók Naptól mért távolságai (pontosabban a fél nagytengely) köbének és a keringési idő négyzetének aránya állandó”. Kepler arra is rájött, hogy a Nap valamilyen formában befolyással van a bolygók pályájára, de ennek pontos kidolgozása már Newtonra maradt.
1612-ben pártfogója, II. Rudolf császár halála után Linzbe költözött, s kiadta A kopernikuszi csillagászat összefoglalását. 1620-ban édesanyját boszorkányság vádjával letartóztatták, s bár fia közbenjárására kiengedték, nem sokkal élte túl a börtönt. Kepler ekkoriban már súlyos nehézségek között élt, mert a Habsburg császároktól készpénz híján nem kapott fizetést, otthon viszont tizenhárom gyermekről kellett (volna) gondoskodnia. Még így is összeállította, majd 1627-ben megjelentette a Tabulae Rudolphianae táblázatgyűjteményt, amelyben szerepelt logaritmustábla, törésmutató-táblázat és egy részletes, 1005 csillagot felsoroló katalógus is. A rendszerezés arra a 777 csillag helyzetét tartalmazó adattömegre épült, amelyet Tycho de Brache határozott meg. s több mint egy évszázadig az itt közölt adatok alapján számolták ki a bolygók helyzetét.
Élete végét nyomorúságos körülmények között, Wallenstein herceg asztrológusaként töltötte, 1630. november 15-én, szegényen halt meg és jeltelen sírba temették.
