Alexander Graham Bell amerikai tudós, feltaláló, a telefon szabadalmaztatója, aki fontos munkát végzett a siketek kommunikációjának segítésében idén 175 éve, 1847. március 3-án született és 100 éve, 1922. augusztus 2-án hunyt el.
Ki volt Alexander Graham Bell?
Alexander Graham Bell skót származású tudós és feltaláló volt, akiről a legismertebb az első működő telefon 1876-os feltalálása és a Bell Telephone Company 1877-es megalapítása.
Bell sikerét a hangkísérletek és a siketek kommunikációs segítése iránti családja érdeklődésének előmozdítása jelentette. Bell Thomas Watsonnal dolgozott telefonon, bár csodálatos intellektusa lehetővé tette számára, hogy számos más találmányon dolgozzon, beleértve a repülő gépeket és a szárnyashajókat.
Alexander Graham Bell 1847. március 3-án született a skóciai Edinburghban. Újításra való képessége már gyerekkorában megmutatkozott, 12 évesen feltalálta a gabonahántoló gépet, amit a szomszédjukban lakó molnár éveken át alkalmazott, s hálából egy kis műhelyt adományozott az ifjúnak.
1870-ben családjuk elhagyta Skóciát, Kanadába költözött. A következő évben apját, Alexander Melville Bellt Bostonba hívták, hogy a siketnémák intézetében mutassa be az általa kidolgozott „visible speech” (látható beszéd) fonetikai rendszert, amely a siketek hangzóbeszédre tanításában játszott fontos szerepet. Az apa lemondott az útról a fia javára, aki később a módszert világszerte ismertté tette. A hallássérültekkel foglalkozva ismerkedett meg az ötéves kora óta siket Mabel Hubbarddal, egy gazdag bostoni ügyvéd lányával, akit 1877-ben feleségül vett, s akivel életük végéig társak maradtak. Két lányuk és két fiuk született, de fiaik röviddel születésük után meghaltak.
Bell az örökletes süketséggel kapcsolatos vizsgálódásai során (édesanyja is nagyothalló volt) hallásjavító készülékekkel kísérletezett. Így jutott el a telefon feltalálásához vezető felismerésekhez. Az 1800-as évek végén a telefon kifejlesztésén számos kutató munkálkodott, ezért a találmány Bellnek tulajdonítását akkor is és még ma is sokan vitatják. Az azonban kétségtelen, hogy 1876. március 7-én megkapta a szabadalmat találmányára, és három nappal később asszisztensével, Thomas Watsonnal sikeresen megvalósította az emberi hang továbbítását.
Mr. Watson, jöjjön ide, látni akarom – ezzel a mondattal indult világhódító útjára az emberi hang vezetékes átvitele. A szabadalom minden idők egyik legértékesebb szabadalma lett.
A philadelphiai Centenáriumi Kiállításon aranyérmet nyert telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták, de a Western Union Társaság végül elállt a találmány megvásárlásától. Bell ezért 1877-ben – akkor még leendő apósa hathatós támogatásával – megalapította saját cégét, a Bell Telephone Companyt, amely 1885-től American Telephone and Telegraph Co. (ATandT) néven fejlődött multinacionális vállalattá.
Bell újító géniusza a tudomány és az élet minden területén azt kereste, amit forradalmasíthat.
Szerteágazó tevékenységéről részben szabadalmai is képet adnak: 18-at önállóan, 12-t másokkal közösen nyújtott be. Közülük 14 a telefonnal és a telegráffal, négy a fotofónnal, egy a fonográffal, öt légi járművekkel, négy a szárnyashajóval, kettő a szelén elemekkel kapcsolatos. Kísérletei során kifejlesztette a légzést segítő vastüdőt, a fémdetektort, a hallásvizsgáló audiométert, a jéghegyek helyzetét bemérő eszközt, vizsgálta a só tengervízből való kivonását és alternatív üzemanyagok után kutatott. Egyik – röviddel halála előtt adott – interjújában a házak napelemes fűtésének lehetőségéről beszélt.
1898-ban a National Geographic Society elnökévé választották. Vejével, Gilbert Grosvenorral a társaság által kiadott folyóiratot gyönyörű fotók és érdekes írások közzétételével korszerűsítették, a National Geographic ma is a világ egyik legismertebb magazinja. A fáradhatatlan Bell ott bábáskodott az egyik legrangosabb tudományos folyóirat, a Science születésénél is.
75 éves korában cukorbetegségben halt meg új-skóciai birtokán, Baddeckben, ott is temették el. Temetése napján egy percre minden telefon elnémult az Egyesült Államokban.
