A magyar dráma napján Kiss Manyi Centenáriumi Vándorkiállítás nyílik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben (OSZMI); a XX. század legendás színészegyénisége 100 éves lett volna az idén.
„Tündér és boszorkány volt egy személyben.” „Thália legrakoncátlanabb tüneménye.” „Tüneményes tehetség, egyszeri és megismételhetetlen.” „Színészzseni.” – Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették méltatói azt a törékeny asszonyt, aki március 12-én lett volna 100 esztendős, s aki immár 40 éve távozott az élők sorából.
„Kiss Manyi a magyar színpad páratlan csillogású kis drágaköve… Az úgynevezett női Chaplin-fajtából való, színültig telve örökké friss és zseniális ötletekkel” – idézi Egyed Zoltánnak a Film Színház Irodalomban 1940-ben megjelent írását az OSZMI az MTI-hez eljuttatott közleményében.
A színésznő születésének centenáriumi évében az OSZMI számos eseményt szervezett: kamarakiállítást rendezett a Vendéglátóipari Múzeumban és a Pécsi Galériában a POSZT keretében, közreműködött egy emléktábla elhelyezésében Kiss Manyi szülőhelyén, Magyarlónán, választott szülőföldjén, Zágonban pedig a felújított Mikes-Szentkereszty-kúriában állandó kiállítást rendezett be.
Az emlékév kiemelt eseménye a Kiss Manyi színpadi művészetének teljes spektrumát bemutató, ma nyíló centenáriumi vándorkiállítás. A tárlat felöleli mindazokat az újdonságokat, amelyek az utóbbi évek kutatásai során kerültek napvilágra. Ezek közül kiemelkednek a Kiss Manyi bűvész férje, Alfredo Uferini családjától származó anyagok. Ezek alapján számos félreértés eloszlik Kiss Manyinak a bűvészprodukciókban nyújtott közreműködésével kapcsolatban.
Rendkívüli jelentőségű az OSZMI kutatásai nyomán megvásárolt Kiss Manyi-hagyaték, amely az EMKE-Szabédi Emlékház gyűjteményét gazdagítja. Ebben a hagyatékban pótolhatatlan családi okiratok, korábban ismeretlen születési és házasságlevelek találhatók, valamint szüleivel való kapcsolatának számos tárgyi bizonyítéka, Károlyi Isván gróffal való levelezésének egyes darabjai és olyan érdekességek, mint a nevelőapa, Szőcs Albert Kiss Manyihoz írt versei vagy Kiss Manyi horoszkópja.
Családtörténeti újdonságok, Kiss Manyi zágoni nyaralásainak ismeretlen képei kerültek elő a Kiss család jóvoltából, új képanyag és kézzel írt önéletrajza a Bános Tibor-hagyatékból.
Az újonnan összeggyűjtött dokumentumok, a múzeumok, valamint számos magánszemély összefogásával lehetővé vált a pálya és az életút egy-egy ismeretlen fordulatának feltárása. Ebben a munkában a Székely Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tára, valamint a www.szineszkonyvtar.hu/ is közreműködött.
A tárlat nem lehetne teljes az OSZMI gyűjteményében lévő jelmezek nélkül. Kiss Manyi összetéveszthetetlen hangját pedig prózai és zenei részletek lejátszásával idézik fel. A kiállítás szerves része a Magyar Posta által Kiss Manyi tiszteletére kibocsátott centenáriumi bélyeg, amely a helyszínen megvásárolható a díszborítékkal együtt, alkalmi bélyegzővel ellátva. Továbbá minden érdeklődő megismerkedhet Kiss Manyi és pályatársai kedvenc társasjátékával az OKÉ-val, amely ki is próbálható.
A tárlatot – amelyet a magyar dráma napja alkalmából Csűrös Karola érdemes művész nyit meg szerdán öt órakor – november 10-ig hétköznapokon látogathatja a közönség az OSZMI-ban. A vándorkiállítás következő állomása a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum lesz, később Kolozsváron és Miskolcon várja majd a látogatókat – áll a közleményben.
Kiss Manyi 1936-tól filmezett, egy híján száz filmet forgattak vele. A legemlékezetesebbek közé tartozik a Torockói menyasszony (1937), a Pénz áll a házhoz (1939), a Hintón járó szerelem (1954), a Körhinta (1955), a Házasságból elégséges (1961), a Mici néni két élete (1962), a Butaságom története (1965) és a Hahó, Öcsi (1970).
Pályafutásának négy és fél évtizede alatt mindig dolgozott, napjait a színház, a rádió, a filmgyár és később a televízió között osztotta meg. Felkérést sohasem utasított vissza, szerepet nem mondott le, a legfárasztóbb forgatásokat és próbákat is szó nélkül vállalta. Minden szerepében kiválót, emlékezeteset alakított.
Legalapvetőbb tulajdonsága a természetesség volt. Ha a mesterség titkai felől faggatták, így válaszolt: „elolvasom a szerepet, megtanulom, utána meg eljátszom”. Arra a kérdésre, hogy milyen technikát használ a színészi átalakuláshoz, azt mondta: „szeretni kell a szerepet, s akkor minden hangsúly oda kerül, ahová való”.
Jászai-díjat 1954-ben, Kossuth-díjat 1957-ben kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művészi címmel tüntették ki.
(MTI)
