„Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk, de lényünkben és e jelekben a magyarázat” – így hangzik a 90 éve, 1931. február 17-én született Kondor Béla keserű ars poeticája.
Kondor Béla a magyar képzőművészet II. világháború utáni nemzedékének egyik legfontosabb alkotója, akinek munkássága csak olyan stílusteremtő mesterekhez mérhető, mint Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Vajda Lajos vagy Tóth Menyhért. Nem kötődött semmilyen irányzathoz vagy iskolához, művészetének ihlető forrása az európai festészet egyetemes öröksége, amelyből saját motívumrendszeren alapuló magánmitológiát teremtett.
Művészete elbeszélő, amely a múlt tradícióihoz kapcsolódik, ám saját korának kérdéseire reflektál. Dürer, Rembrandt és William Blake mellett a szürrealizmus és Hieronymus Bosch vízionárius művészete hatott rá elsősorban, de képes volt a hagyomány vállalásán túl saját korának legegységesebb és egyben leginkább előremutató életművét létrehozni.
Kondor Béla 1931. február 17-én született, Pestszentlőrincen nőtt fel. Kamaszként ügyesen rajzolt, festett, zongorázott, fényképezett, repülőgép-modelleket készített. A gimnáziumi érettségi után villanyszerelőként dolgozott. A Ganz Hajógyárból került a Képzőművészeti Főiskola festő, majd grafika szakára.
Jelet hagyni címet viselő kötetének ajánlójában megjegyzik: Kondor rendkívüli sokoldalúságát az is jelzi, hogy a legkülönbözőbb grafikai technikák alkalmazása mellett festményeket alkotott, verset s prózát írt, a fényképezésben új utakat keresett s orgonálni is kitűnően tudott. Művészete az avantgárd irányzatok helyett a múlt nagy tradícióihoz tudott úgy kapcsolódni, hogy a stiláris, tematikus és ikonográfiai motívumokat szuverén módon olvasztotta sajátos kifejezőrendszerébe.
Megalkudni nem tudó, öntörvényű személyisége miatt harmadéves korában eltanácsolták a festő szakról, 1956-ban Koffán Károly irányításával szerzett grafikus oklevelet.
Életét és életművét alapvetően meghatározta a vérbe fojtott 1956-os forradalmat követő évtizedek légköre. Alkotásaival vihart keltett, de sokan már a kezdetektől a modern magyar művészet legnagyobbjai közé sorolták.
Jelenetek Dózsa György idejéből (1956) című diplomamunkája, egy hétrészes rézkarcsorozat Albert Camus osztatlan tetszését is elnyerte. Indulásakor a kompozíciós szerkezetet hangsúlyozó, gótizáló elemeket is elegyítő stílus jellemezte. „Van-e helyem, / ahonnan a sötét / magasság felé rugaszkodhatom / szétnézni?” – tette fel a kérdést versében.
KONDOR BÉLA: ESEMÉNYEK
A keresgélő szeszély
finom megkönnyebbülés.
A beteljesült szerelem
rövid lánglövelés.
Tápászkodó vasmacskák,
hófehér fejbiccentés,
íme ez esett velem.
És meredek utacskák.
Ahogy megeshetett,
másképpen is lehet.
Csodálom, hogy élek.
Tapintás és események,
fény és mélység,
emberi lények
közepette meg nem
haltam még.
De megszülettem.
A grafikai technikákat mesteri fokon, egyéni módon művelte. Az 1960-as években ikonok hangulatát keltő képeket, majd látomásos műveket alkotott. Egyéni jelképvilágot teremtett,
a középkori szimbolika állt hozzá igazán közel. A mitológia és a kereszténység szimbólumait ellentmondásos, nyugtalanító képekben fogalmazta újra. „Illő kissé megrendülnünk ezek előtt a képek előtt” – szögezte le műveiről szólva barátja, Pilinszky János.
1957-ben Párizsban járt tanulmányúton, 1959-ben Derkovits Gyula-ösztöndíjat kapott. Első önálló kiállítása 1960-ban volt Budapesten, 1962-ben Miamiban, 1963-ban Párizsban állították ki néhány művét, 1964-ben Székesfehérvárott rendezték meg gyűjteményes tárlatát. Díjat kapott a tokiói (1965) és a krakkói nemzetközi grafikai biennálén. Festett vászonra, fára, üvegre, falra, írt verseket, ritkábban prózát, kitűnően orgonált, barátai reneszánsz, azaz „egyetemes embernek” (uomo universale) nevezték.
Rendszeresen dolgozott a miskolci és a kecskeméti művésztelepen. Illusztrálta William Blake, Thomas Mann, Dürrenmatt, Hemingway műveit, a magyarok közül Janus Pannonius, Petőfi Sándor, Babits Mihály és József Attila verseit, Madách Imre Az ember tragédiáját. 1968-ban készítette a Szent Margit legendáját feldolgozó hatalmas margitszigeti faliképet. A művészete csúcspontjának tekintett A szentek bevonulása a városba (1971–72) című alkotását is faliképnek szánta, de végül múzeumba került.
Leghíresebb művei: Darázskirály (1963), Pléhkrisztus (1964), Próféta (1968), Ítélkező (Késes Angyal, 1969), Űrhajósok (1970), Krisztus I–III. (1971), Ezékiel (1972), Az Angyal megjelenik Lótnak (1972), Jeruzsálem pusztulása (1972).
Jelentősek fényképei és verseskötetei is, melyek közül életében csak a Boldogságtöredék (1971) jelent meg. Verseit a közelgő halál tudata hatotta át: „Előbb a jelzők hagynak cserben / azután az igék. Maradnak a szavak.”
1965-ben és 1971-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Az önpusztító életet élő művész 1972. december 12-én, negyvenegy évesen halt meg Budapesten. Legutóbb 2017-ben a Várkert Bazár testőrpalotájában rendezett tárlaton mutatták be életművét. Budapest XVIII. kerületében egy közösségi ház, egy dombormű (Varga Imre, 1983), egy sétány és egy mellszobor (Zsin Judit, 1999) őrzi emlékét.
Kondor életműve alig több, mint másfél évtizedet tesz ki, így művészetében nem lehet szigorúan vett alkotóperiódusokat, korszakokat vagy stílusokat elkülöníteni. Művei tematika szerint is tekinthető: a klasszikus művészetre visszautaló angyalok, szentek, próféták és történelmi események mellett megjelennek saját korának izgalmas témái is, mint a repülés, a gépmonstrumok vagy az ember fokozatos elidegenedése az egyre inkább széteső világban.
Kondor életművét közel 2000 festmény és grafikai lap alkotja, amelynek nagyobbik része (mintegy 70 százaléka) a halála után néhány évvel állami gyűjteményekbe került (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Janus Pannonius Múzeum – Modern Magyar Képtár – Pécs, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum – Győr, Herman Ottó Múzeum – Miskolc, Szent István Király Múzeum – Székesfehérvár, Dornyay Béla Múzeum – Salgótarján, Laczkó Dezső Múzeum – Veszprém, Ferenczy Múzeumi Központ – Szentendre stb.), kisebb része magángyűjtőknél lelhető fel.
