„Hallgatom a tegnapi botrányok hírét, ami megtörténhet, többnyire megtörténik, annyi város van és annyi esemény.” Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus 80 éves.
„A legelső emlékeimtől fogva ugyanannak érzem magamat, és nem másnak, gyerekesebbnek azt a lényt, aki ötéves korában kerékpáron elmerészkedik a Berettyó-hídig, és belenéz a folyóba, amely nyáron csak nyolc-tíz méter széles, sárgán, agyagosan kanyarog a füves ártéren, és jámbornak tetteti magát, de valójában hamis, örvények vannak rajta. Tavasszal láttam a hídról, hogy a megduzzadt folyó szélesen rohan, és házakat sodor magával, hogy nagy fákat csavar ki, és dögöket úsztat, hogy elmossa a belső gátat, és lehet a házak között csónakázni, mert a partmenti utcák mind víz alatt vannak. Éreztem, hogy semmi sem egészen megbízható.” (Konrád György: Elutazás és hazatérés)
Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben, családjával Berettyóújfalun élt. 1944-ben szüleit innen deportálták, ő és nővére budapesti rokonoknál találtak menedéket, s egy svájci védett házban élték túl a vészkorszakot. A zsidóüldözést Berettyóújfalu zsidó lakosságából egyedül a Konrád család élte túl, apja folytatta vaskereskedő üzletét, s magához vette a tágabb család megárvult gyerekeit.
Belső emigrációban
1956-ban végezte el az ELTE magyar szakát. A forradalom alatt egyetemi nemzetőr volt, emiatt azután évekig nem jutott álláshoz. 1959-1965 között a VII. kerületi tanács ifjúságvédelmi felügyelőjeként naponta tanúja volt a kilátástalan helyzetben lévő emberek nyomorúságának. Tapasztalatait első regényében szociográfiai pontossággal, távolságtartásra törekedve, de a szenvedést átérezve és átélve írta le: A látogató az 1969. évi könyvhét legnagyobb sikere lett.
1965 és 1973 között a budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott városszociológusként. Értekező munkássága az 1960-as évektől bontakozott ki, s több tanulmányt publikált Szelényi Iván szociológussal közösen. 1973-ban politikai okokra hivatkozva elutasították második regénye, A városalapító kiadását, a mű csak erősen megcsonkítva négy évvel később jelenhetett meg. Konrád ügyészi figyelmeztetésben részesült és állását is elvesztette. 1974 nyarán Szelényivel megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomig című történetfilozófiai esszét. A kéziratot a hatóság lefoglalta, a szerzők ellen államellenes izgatás címén eljárás indult. Szelényi a zaklatások elől kivándorolt, Konrád a belső emigrációt választotta.
„tele vagyunk jelbeszéddel”
„Sérült honvággyal érkeztem haza Budapestről a szülőfalumba, volt, amiről nem lehetett beszélni. Az az egy év, mint egy csendhatár helyeződött közém és keresztény barátaim közé, mert ők abban az évben is normális gyerekek voltak, én pedig már nem voltam az. „Miért szeretem a hazámat?” Ez volt a házi dolgozat címe 1945 márciusában. Azt kellene írnom, hogy szeretem? De ez nem ilyen egyszerű. Engem a hazám meg akart ölni, azt hiszem.” (Konrád György: Elutazás és hazatérés)
Az 1980-as évek végéig Magyarországon publikációs tilalom alatt állt, újabb regényei – A cinkos, a Kerti mulatság – csak külföldön jelenhettek meg. 1977 és 1982 között két esszékötetet írt, Az autonómia kísértése és az Antipolitika. Külföldi ösztöndíjjal egy évet Berlinben, majd még egyet az Egyesült Államokban töltött. A nyolcvanas évek végére a külföldi közvélemény előtt a kortárs magyar széppróza legismertebb képviselőjévé vált. Itthon részt vett a demokratikus ellenzék tevékenységében, 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapító tagja lett, 1991-ben a Demokratikus Charta egyik kezdeményezője, 1993-tól szóvivője volt.
1995-ben jelent meg Kőóra, majd 1998-ban Hagyaték című regénye, melyek a Kerti mulatság világát és figuráit vitték tovább. 2002-ben látott napvilágot önéletrajzi munkája, az Elutazás és hazatérés, majd 2003-ban az önéletrajz második része Fenn a hegyen napfogyatkozáskor címmel. A 2005-ös Kakasok bánata, majd a 2008-as Inga című kötete életfilozófiáját foglalja össze. Legutóbb 2010-ben jelent meg Zsidóságról című esszékötete.
„minden szó egy rohamosztagos, és minden mondat géppuskafészek, miért van minden szusszanásodnak órákig mondható története, ki tette velünk, hogy tele vagyunk jelbeszéddel.” (Konrád György: A városalapító)
Az író 1990-1993 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt, 1992-ben egyik alapítója volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1997-től 2003-ig a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia (ADK) elnökeként tevékenykedett, sokat tett Európa keleti és nyugati felének szellemi közelítéséért, a közép-kelet-európai és ezen belül a magyar írók és művészek bemutatásáért.
1984-ben Herder-díjat, 1990-ben Kossuth-díjat kapott, 1991-ben a német könyvszakma Békedíjával jutalmazták. 1996-ban a Francia Becsületrend tiszti fokozatát, 2001-ben a Károly-díjat, az egyik legkiemelkedőbb európai elismerést vehette át, s megkapta a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét is. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapta. 2003-ban lett Berettyóújfalu, 2004-ben pedig Budapest díszpolgára. 2007-ben Franz Werfel emberi jogi díjjal tüntették ki.
Vendégkönyv és 80
Az Európa Könyvkiadó és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia április 3-án köszönti a 80 éves Konrád Györgyöt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az irodalmi est egyben az új, Vendégkönyv című kötet bemutatója is. Konrád Györggyel Barna Imre beszélget, az írót meglepetésvendégek köszöntik.
