Október 21-én lenne 90 éves Körmendi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész, író. A kiváló komikus, művésze volt a rögtönzéseknek, tehetsége főleg epizódszerepek megformálásában érvényesült.
Körmendi Jánost a szakma és a közönség sokoldalú művészegyéniségként ismerhette meg Képessége főként komikus, szatirikus karakter- és epizódszerepek megformálásában érvényesült. A színjátszáson kívül írással is foglalkozott. Véleménye szerint a színház feladata semmit nem változott élete során, ahogy a közönség elvárása sem, hiszen elsősorban szórakozni szeretnének az emberek.
„A színház nemcsak otthonunk, templomunk is. Még annál is több: munkahelyünk!” (Körmendi János: Levelek az urológiáról)
Körmendi János Szegeden született 1927. október 21-én, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1946. és 1951. között végezte. A háború utáni első nagy színésznemzedék tagja, népi kollégista volt, főiskolai osztálytársa Sinkovits Imrének, Márkus Lászlónak, Gyurkovics Zsuzsának. Hosszú élete során mindig szívesen emlékezett vissza azokra az időkre, amikor a Madách Színházban elkezdte pályafutását, gyakran gondolt akkori kollégáira Pécsi Sándorra, Uray Tivadarra, Ladányi Ferencre, Dayka Margitra és Kiss Manyira.
1951-ben, friss diplomával a zsebében lett a Madách Színház tagja, a körúti társulathoz harmincöt éven keresztül hűséges volt. 1987-ben a Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, ezenkívül fellépett a Thália Színházban, a Radnóti Színpadon, az Operettszínházban, sőt az Operaházban is.
Kiváló komikus, művésze a rögtönzéseknek, tehetsége főleg epizódszerepek megformálásában érvényesült. Játszotta Próbakőt (Shakespeare: Ahogy tetszik), Holofernest (Shakespeare: Lóvá tett lovagok), Miskát (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Sylvestert (Moliére: Scapin furfangjai) Novotnyt (Shubert: Három a kislány). Filmekben is láthatta a közönség (Patyolat-akció, Krebsz, az Isten, Te rongyos élet).
A könyvek közül Örkény István és Mikszáth Kálmán műveit, valamint Arany fordításában Arisztophanészt lapozgatta szívesen. Közben szatírákat is írt, amelyek emberek életéről, színházi-és irodalmi jelenségekről szólnak. Levelek az urológiáról című kötete 1974-ben, az Életrajz két felvonásban 1987-ben, a Nyakig a színházban 1990-ben jelent meg.
Több kabarétréfát és tv-bohózatot is írt, a legnevezetesebb közülük Csehov Három nővérének paródiája, amelyet Márkus Lászlóval és Haumann Péterrel adtak elő a Magyar Televízió egyik szilveszteri műsorában. A fergeteges sikerű átirat ma is szerepel időnként a tévénézők által szerkesztett műsorokban. A legenda szerint a paródia bemutatása után le kellett venni a Csehov-drámát a Madách Színház műsoráról, mert nem akarták, hogy nevetésbe fulladjon az előadás.
Imádta a sikert és a tapsot, és rendre meg is dolgozott érte. Képes volt a produkción belül kidolgozni a saját magánszámait, amit a közönség mindig hálásan fogadott. Több évtizedes pályája során elsősorban epizódszerepeket kapott, s gyakran néhány mondatban kellett felhívnia magára a figyelmet, ami minden alkalommal sikerült is neki: gond nélkül lejátszotta a színpadról még a főszereplőt is. Ha épp nem volt szövege, addig fészkelődött és grimaszolt, amíg sikerült nevetést kiváltania a publikumból. Gyakran mondták róla, hogy a lelkét is eladná egy poénért.
A népszerű színész, aki élete nyolcvan évéből hatvanat a színpadon töltött, azonban utolsó hónapjaiban nagyon súlyos betegen, már a lakásátt sem hagyhatta el. Egyéni drámáját azonban derűvel viselte, s azt állította, a humor minden megpróbáltatáson átsegíti. A kiváló komikus sosem titkolta, hogy beteg, korábban könyvet is írt Levelek az urológiáról címmel.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt türelemmel viselt hosszú betegség után, életének 81. esztendejében 2008. január 6-án, szeretettei körében érte a halál.
Művészi munkáját 1963-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1978-ban lett érdemes művész, 1989-ben kiváló művész. 2002-ben megkapta a Köztársasági Elnök Érdemérme kitüntetést. Közel hat évtizedes sokoldalú, művészi munkásságáért, szókimondó és pózmentes alakításaiért 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
