Nem csak nagyszerű zenész, de legalább olyan jó oktató is volt, egész életében a zene népszerűsítésén dolgozott. Leonard Bernstein 95 éves lenne.
Délelőtti televíziós sorozatában az ifjúságnak tartott nagyon is élvezhető előadást művekről, zenei fogalmakról, zenészekről, este pedig koncerttermekben adta át magát és a zenét a közönségnek. Nem tett különbséget a populárisabb zenei irányzatok és a széles réteget kevésbé érdeklő komolyzene között, számára a zene volt a fontos, ám azt a legmagasabb szinten közvetítette.
Leonard Bernstein amerikai zeneszerző és karmester 95 éve, 1918. augusztus 25-én született Lawrence-ben (Massachusetts).
Ukrajnából bevándorolt, vallásos zsidó családban nevelkedett. Első zenei élménye a zsinagóga orgonája és kórusa volt, mígnem tizenegy évesen nagynénjétől egy zongorát örökölt. A Harvard egyetemen és Philadelphiában tanult zenét, többek között a magyar származású Reiner Frigyestől is.
Dirigensi karrierje 1943-ban egy bravúros beugrással indult: a huszonöt éves, ismeretlen Bernstein Bruno Walter karmester betegsége miatt néhány órás felkészülés után állt a New York-i Filharmonikusok élére, és leírhatatlan sikert aratott a Carnegie Hallban. Egy csapásra Amerika kedvence lett, a nagy zenekarok valósággal versengtek érte. Lelkesedése, átéléssel telt dirigálása, a belőle áradó zeneélvezet a nem zeneértő közönséget is magával ragadta. 1957-ben első amerikaiként lett a New York-i Filharmonikusok művészeti vezetője, a zenekarral tizenkét éven át dolgozott, és a muzsikusok a Laureate Conductor címmel tisztelték meg.
Zeneszerzőként 1944-ben mutatkozott be a bibliai témájú Jeremiah szimfóniával, első musicalje, az Egy nap a városban 463 előadást ért meg, és meg is filmesítették. Az 1955-ben komponált, Voltaire azonos című regényéből készült Candide című musical viszont nem volt sikeres, csak 73 előadást ért meg.
1957-ben került színre a West Side Story, s ez a modern kori Rómeó és Júlia világsikert hozott neki. Dallamait olyan operasztárok is énekelték, mint Kiri Te Kanawa és José Carreras, és film is készült belőle Natalie Wood főszereplésével. Musicaljeivel beírta a nevét a XX. század zenetörténetébe, ugyanakkor modern, kicsit dzsesszes hangzású komolyzenei művei szintén nagy közönségsikert arattak, ezekben felhasználta a country dalok, a mexikói táncok és a néger zene elemeit is.
Zenei ismeretterjesztőként ritka adománnyal gazdagította a hallgatóságot, mert képes volt a muzsikáról közérthetően, érdekesen, a lényeget feltáró módon beszélni felnőtthöz, gyerekhez egyaránt. Előadásait a New York-i Filharmonikusokkal illusztrálta, közben maga is zongorázott. Az előadások szövege könyv alakban a világ számos nyelvén megjelent, magyarul 1976-ban A muzsika öröme címmel.
Első budapesti vendégszereplésekor, 1948 májusában a Zeneakadémia félig sem telt meg, de az előadást közvetítette a rádió, aminek köszönhetően a szünet után már zsúfolt nézőtér fogadta. A közönség vállra emelve vitte vissza a szállodába, szavai szerint ez azután sohasem történt meg vele. 1985 nyarán Kaddish szimfóniáját vezényelte Budapesten az Európai Ifjúsági Zenekar élén.
1990 októberében orvosai tanácsára vonult vissza a dirigálástól: a gyertyát két végén égető Bernstein olykor egy hét alatt harminckilenc koncertet vállalt, napi száz cigarettát szívott el, és esténként még megivott egy üveg whiskyt. Tüdőtumorban halt meg 1990. október 14-én, New Yorkban.
Halála után az olasz Musicalia folyóirat és a Leonard Bernstein Társaság Bernstein-díjat alapított a tehetséges fiatal zenészek kitüntetésére.
