„Ha nem tudod, hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.” 185 éve született Lewis Carroll angol matematikus, író, akinek nevét Alice Csodaországban című regénye tette halhatatlanná.
Ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha nem annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál.” (Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Jóval azelőtt, hogy Alice Liddell-lel megismerkedett a Liverpool közeli Daresburyben 1832. január 27-én született a félénk, dadogós Charles Lutwidge Dodgson (a Lewis Carroll írói álneve volt) egy anglikán lelkész tizenegy gyermeke közül a harmadik volt. Korán megtanult és kezdett el írni. Még azután is folytatta tréfás költeményei írását, hogy az oxfordi Christ Church College hallgatójaként matematikusi diplomát szerzett. Tanulmányai végeztével az anglikán egyház diakónusa lett, pappá azonban sohasem szentelték, mert az egyházi pályánál sokkal jobban vonzotta a matematika.
Negyven évig volt tanár Oxfordban. Foglalkozott geometriával, mátrix-elmélettel és matematikai logikával, saját nevén tizenkét tudományos munkája jelent meg. Több találmánya volt, kidolgozott egy választási rendszert, titkosírást, a ma Scrabble néven ismert betűjáték egy korai változatát és korának egyik legtehetségesebb fényképésze is volt.
A matematika professzor irodalmi vénával is rendelkezett, humoros szatirikus írásokat publikált különféle lapokban. Mivel rendkívül fontosnak tartotta, hogy írói és matematikusi pályáját elválassza egymástól, megalkotta magának 1856-ban a Lewis Carroll írói nevet, amely játék saját nevével: a Lewis a Lutwidge latin változatának, a Ludovicus-nak az angolos, a Carroll a Charles ír megfelelője. Ez a fajta szertelen okostojás szójátékosdi egyben írói stílusának egyik jellemző jegye lett.
A magas, karcsú, jóképű Carroll a tudós emberek zárkózott letét élte. Másféle energiái levezetésére az írás és a fényképezés szolgált. 1861-es diakónussá válását követően mindenki feltételezte, hogy előbb-utóbb anglikán lelkész lesz belőle, ám valami közbejött, és meggátolta abban, hogy megtegye a lelkészi hivatáshoz vezető hatalmas lépést. Naplóiban bántudat mindent átható érzetéről írt, noha nem világos, ez szólt-e fogadalma letétele ellen. Annyi bizonyos, hogy továbbra is hívő ember maradt.
1862-ben Carroll csónakázni indult néhány ismerősével, többek közt Alice Liddell-lel, egy tízéves kislánnyal, akivel a későbbiekben szokatlanul szoros barátságot alakított ki. Időtöltés gyanánt Carroll egy történetet mesélt a társainak, amelynek Alice volt a főszereplője, majd a kislány sürgetésére a történetet papírra vetette. 1865-ben jelent meg Alice Csodaországban című regénye – az eredeti cím az Alice’s Adventures Underground (Alice kalandjai a föld alatt) -, amely a legnépszerűbb gyermekírók egyikévé tette. A legenda szerint maga Viktória királynő is el volt bűvölve a kíváncsi Alice bátor helytállásától a különös szabályokkal és szereplőkkel telezsúfolt Csodaországban, s arra kérte a szerzőt, hogy következő művét neki dedikálja. Carroll eleget is tett a kérésnek, és a differenciálegyenletekről szóló értekezést nyújtotta át az uralkodónak. A gyermekregény folytatása Alice Tükörországban címmel 1872-ben jelent meg.
„Alice már elunta, hogy tétlenül üldögéljen nénje mellett az árokparton. Egyszer-egyszer bepislantott abba a könyvbe, amelyet a nénje olvasott, de nem voltak benne se képek, se versek.
Mit ér egy könyv – gondolta Alice – képek meg versek nélkül?” (Lewis Carroll: Alice Csodaországban)
A félénk könyvmoly tudós Charles Dodgsonból egyszerre csak világszerte ismert és elismert gyermekkönyvszerző, Lewis Carroll lett – noha továbbra is sikerült némi időt szakítania száraz matematikai értekezéseire, különös tekintettel The Dynamics of a Particle (A részecske dinamikája) című művére.
Carroll élete utolsó évtizedeiben is folytatta az írást, a fényképezést, a feltalálást, a matematika nagy kérdésein való tűnődést. Portréit a fotográfia modern szakértői korát meghaladónak tekintik, bár pubertás előtt álló lánymodelljei felvetettek néhány kérdést életrajzírói számára. Carroll kétségkívül különc ember volt. nem szokványos életet élt, nem nősült meg, és nagyon úgy tűnik, egyáltalán nem alakított ki tartós kapcsolatot felnőtt nőkkel.
Állítólag Carroll minden zsenialitása és különcsége ellenére meglehetősen unalmas ember volt, minden évben ugyanott, Eastbourne-ban nyaralt, és csak egyvalamihez ragaszkodott: hogy teáját pontosan tíz percig főzzék. Élete eseménytelenül telt 1898. január 14-én hörghurut következtében bekövetkezett haláláig, az egyetlen vele kapcsolatos érdekes dolog csodálatos képzelete volt.
A Kalaposhoz hasonlatos, bizarr szereplőkkel és A Gruffacsór- és A Rozmár és az Ács-féle nonszensz versikékkel teli Alice-történetek rengeteg – mindenféle korú – olvasó hatalmas örömére szolgáltak. Carrollt a szürrealizmus előfutáraként emlegetik, egyik sajátos ötlete volt, hogy valaki bármikor átléphet a tükör egyik oldaláról a másikra. Meséinek logikája valójában közelebb áll a játékelmélethez, vagy az imaginárius számok elméletéhez, mint a gyermeki közvetlenséghez. A regényt természetesen szinte minden nyelvre lefordították, készült belőle musical és rajzfilm, két éve Johnny Depp főszereplésével 3D filmen került a mozikba. Alice kalandjai még az orvostudományba is bevonultak, egy érzékelési zavart Alice Csodaországban szindrómaként ismernek, s komoly tudományos elemzéseket írtak a regény matematikai olvasatáról.
