Lucia Moholy fotóművész Moholy-Nagy László első felesége, segítője és társa dokumentálta a Bauhausban született építészeti és formatervezési munkákat.
Lucia Moholy cseh származású angol fotóművész, Moholy-Nagy László első felesége 120 éve, 1894. január 18-án született. Lucia Schulz néven látta meg a napvilágot. Az egyetemen filozófiát, filológiát és történelmet tanult, ezután szerkesztőként dolgozott Prágában, majd Németországban. 1920-ban találkozott Moholy-Nagy Lászlóval, akivel egy év múlva, éppen Lucia 27. születésnapján összeházasodtak. Moholy-Nagy a berlini évei alatt kezdett kísérletezni a közvetlen fény formálásával a fény modulálás jegyében – maga a fotogram elnevezés is tőle ered. A profi fotós Lucia Moholy bevezette a laborálás rejtelmeibe – az első Moholy-Nagy fotogramok kettejük közös munkái.
1923-ban férjével érkezett a Bauhausnak otthont adó Dessauba, ahol Moholy-Nagy segítője, társa lett kísérleti fotóprojektjeiben. 1924-től önállóan dolgozott, dokumentálta a Bauhausban született építészeti és formatervezési munkákat, de készített portrékat az intézmény tanárairól és barátaikról is. Dokumentálta a Bauhaus épületének és mesterházának megépülését, műhelyeket, szobabelsőket fényképezett. Az épületeket szemből vagy háromnegyedes perspektívákból fotózta, a szerkezet kihangsúlyozása érdekében gyakran szórt fényben. Miután a Bauhaus a közérdeklődés középpontjába került, fényképei lapokban és folyóiratokban is megjelentek, és nagy sikert arattak, hozzájárulva az alkotóközpont eszméinek terjedéséhez.
Férjével 1928-ban Berlinbe költöztek, ahol a Bauhaushoz tartozó Johannes Itten iskolájában fotósként és előadóként dolgozott. Moholy-Nagytól 1932-ben vált el, de nevét megtartotta. A nácik 1933-as hatalomra jutása után Londonba emigrált, ahol folytatta fotós és oktatói tevékenységét, portrékat készített, 1939-ben fotótörténeti könyvet állított össze, és A fényképezés száz éve címmel dokumentumfilmeket rendezett. A második világháború után az UNESCO megbízásából a Közel-Keleten dolgozott. 1959-ben a svájci Zollikonban telepedett le, ezután kiadóként, műkritikusként ténykedett, kiállításokon vett részt.
A halál 1989. május 17-én érte Zürichben.
