A 20. század egyik legnagyobb hatású magyar alkotója, Moholy-Nagy László 130 éve, 1895. július 20-án született. Festő, fotóművész, formatervező, a Bauhaus meghatározó egyénisége, az újlátásmódok, anyagok és technikák elsőrangú kísérletezője volt. Művészete nemcsak a látványt, hanem a gondolkodást is megváltoztatta: a modern technológiát nem elutasítani, hanem művészetbe emelni akarta.
Moholy-Nagy László 1895. július 20-án született Bácsborsódon született. Gyermekkorát a vajdasági Moholon (ma Szerbia) töltötte, apja Amerikába történő kivándorlása után nagybátyja nevelte. A szegedi gimnázium és a budapesti jogi tanulmányok után az első világháború katonai szolgálata alatt kezdett rajzolni, festeni. A fronton megsebesült, majd gyógyulása után a művészet felé fordult. 1918-ban már kiállító művész volt a Nemzeti Szalonban.
Festőként a magyar avantgárd, Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos hatott rá, 1919-ben az avantgárd mozgalmak lelkes támogatójaként aláírta a magyar aktivisták kiáltványát, de a politikai eseményektől tudatosan távol tartotta magát.
Az 1918-19-es forradalmakkal rokonszenvezett, de az eseményektől távol maradt. Ezek bukása után Ausztriába ment, 1921-től Berlinben funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott együtt. Fa- és linómetszetei Kassák Lajos Ma című folyóiratában jelentek meg Bécsben, az ipari táj és a mozgás ragadta meg képzeletét. Kassákkal közösen írták a konstruktivista kiáltványnak tekinthető, 1922-ben megjelent Új művészek könyvét.
Az orosz absztrakt jeles képviselői, Kazimir Malevics és El Liszickij hatására különböző anyagokból készített absztrakt konstrukciókat, melyeket 1922-ben a berlini Sturm Galériában mutatott be.
Nemcsak oktatott, hanem megreformálta a művészképzést is
A 20. század művészetét megújító, a konstruktív törekvéseknek otthont adó Bauhaus alapítója, Walter Gropius tanárnak hívta meg az intézménybe.
Moholy-Nagy 1923-tól Weimarban, majd Dessauban volt az előkészítő kurzus és a fémműhely, később a fotócsoport vezetője. A látáskultúrát meghonosítandó megújította a művészek oktatását is, a Bauhaus-könyveket Gropiusszal közösen szerkesztette, és El Liszickijjel közösen állított ki. 1925-ben megjelent Festmény, fényképezés, film című kötetében írta: „Semmiféle mai vagy azelőtti festészet nem képes a fényképezés hatáslehetőségeit utolérni”. Legharmonikusabb olajképeit, fotogramjait, fotóplasztikáit és kollázsait ebben az időszakban alkotta.
Látáselmélete és művészetpedagógiája máig hat. 1925-ben megjelent Festészet, fényképezés, film című munkájában kijelentette: „Semmiféle mai vagy azelőtti festészet nem képes a fényképezés hatáslehetőségeit utolérni.”
1928-ban Gropiusszal együtt megvált a Bauhaustól, Berlinben telepedett le. Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetének nyomán keletkezett Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje. A színes filmmel is kísérletezett, rövidfilmjei a városi élet forgatagát mutatták be. 1929-ben ő rendezte a korszak nagy kiállítását, a stuttgarti Film und Fotót, amelyen 97 saját művel szerepelt, emellett díszleteket, fény- és hangeffektusokat készített a színházi rendező Erwin Piscator és operaelőadások számára.
Fény- és mozgásinstallációi, kinetikus szerkezetei, absztrakt filmjei a képi gondolkodás határait feszegették. A harmincas években Hitler hatalomra kerülése után, 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, ahol hirdetés-, kiállítás- és filmtervező volt. 1937-ben Gropius ajánlására meghívták Amerikába, Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust (IIT Institute of Design) – a nácik ekkorra már kiszórták „elfajzott művészetnek” minősített műveit a német múzeumokból. Az általa alapított intézet 1944-től chicagói üzletemberek támogatásával főiskolává alakult, és az amerikai dizájn fontos műhelye lett.
A II. világháború idején már az USA egyik legismertebb művészpedagógusa volt, és társadalomformáló erőt látott a művészetben és a dizájnban.
1945-ben leukémiás megbetegedést diagnosztizáltak nála, de egészen haláláig dolgozott a Mozgásban-látás című könyvén, filozófiai kérdéseket is taglaló szellemi végrendeletén.
Moholy-Nagy László 1946. november 24-én halt meg Chicagóban, de művészete, filozófiája és pedagógiai öröksége ma is időtálló. Magyarországon hosszú ideig mellőzték, de napjainkra a hazai művészettörténet is helyére emelte. 2006 óta nevét viseli a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME), ahol szellemisége és innovatív szelleme tovább él.
Fény, forma, gondolat: ez volt Moholy-Nagy világa – és ez a világ még most is tökéletesen kortárs.
