Mácsai Pál Kossuth-díjas színész-rendező-színházigazgató 60 éve, 1961. március 31-én született. Mácsai Pál nemcsak színész, de zenész is, remekül gitározik, kiváló dalszerző.
Mácsai Pál A Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, érdemes művész 1961. március 31-én született Budapesten. 1984-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színészi, 1990-ben rendezői szakán. 1984-1989-ig a Nemzeti Színház, majd a Madách Színház tagja, 1993-2000 között szabadfoglalkozású színész volt. 2001-től a Madách Kamara, majd 2004-től Örkény István Színház művészeti vezetője, 2010-től ügyvezetője.
Sokoldalú művész: színész, zenész, költő. Színházi alakításai közül kiemelkedik Shakespeare Rómeó és Júlia Rómeója, Skini Patrick: Teaház az Augusztusi Holdhoz című darabjában, Becket Tamás Anouilh: Becket, avagy az Isten becsülete című művében, Szigligeti Liliomfijának címszerepe, továbbá Cipolla a Mario és a varázslóban és az Azt meséld el, Pista! című Örkény-összeállítás. Számos klasszikus és mai szerző művét állította színpadra.
Gyakran szerepel hangoskönyveken is. Jelentős alakításai voltak filmen is, a 2012-benl a magyar HBO saját gyártású televíziós sorozata, a Terápia központi karakterét, egy pszichoterapeutát alakított, a sorozat második évadját 2014-ben vetítették.
A színházi közéletben is aktív szerepet vállal: 1996 és 2000 között a Magyar Színész-kamarai Egyesület alelnöke, valamint 1997 és 2000 között a Magyar Színházi Társaság vezetőségi tagja volt. A Lyukasóra című irodalmi műsor állandó szereplője. Zárójelentés címmel nagylemezt adott ki, saját dalszövegekkel.
Eltekintve a megszokott köszöntőktől és életút-bemutatástól, az MTVA ezútta egy szívet melengető történet felidézésével lepte meg az olvasókat, ekképp kívánva boldog születésnapot.
Mácsai Pál Vámos Miklós Lehetetlen? című beszélgetős műsorában mesélte, hogy érettségi után ajándékba egy úgynevezett interrail vasúti igazolványt kapott a szüleitől, amely egész Európára vonatkozóan érvényes volt egy hónapig. Útlevél, vízum és minden pecsét meglett augusztusra a frissen érettségizett fiatalembernek, elindulás előtt elkérte az édesapja francia szótárát.
„Nincs francia szótárad?! – kérdezte apám – „Nincs” – feleltem. „Nem most érettségiztél franciából?!” – kérdezte meglepetten. „De” – feleltem – „Hányast kaptál érettségire franciából?!” Mivel azonban Mácsai nem vizsgázott fényesen franciából, az apja megtagadta az antik, megannyi történelmi eseményt, ostromot, fogságot és ’56-ot is túlélt szótárt és közölte vele, hogy ezt nem adja oda, mert szerinte a fia majd úgyis elveszti.
Másnap reggel nyolcra a Bécs felé induló vonathoz együtt mentek ki, furcsa mód Mácsai édesapja is velük tartott, pedig rá ez nem volt jellemző.
Mácsai így emlékszik vissza: „Amikor fütyült a bakter és én felléptem a vonatra, akkor benyúlt apám a zsebébe és elővette a szótárt, és azt mondta: „Tessék, felnőttnek tekintelek, mostantól fogva magázódunk, amikor a szótár visszajön, lehet szó tegeződésről. Jó utat!” – hátat fordított, meg sem várta, hogy elinduljon a vonat.
Mácsai megérkezett Nizzába egy idős rokonhoz, a süket és kopasz Vilma nénihez, aki együtt élt a teknősbékaszerű öregemberrel, a 87 éves, a magyar nyelvet már alig beszélő Krausz Feri bácsival. Lepakolás után nyakába vette a csodálatos várost a frissen érettségizett Mácsai, de mikor hazaért a sétából, egy mentőautó állt a ház előtt. A fiatal utazó a lakás elé érve szembesült vele, hogy az orvos Feri bácsiéknál van, akinek épp szívgyógyszert fecskendezett be.
Az öreg a fecskendő helyére kinyújtott karján egy vattapamacsot szorítva hintázott a székben, kezében a francia szótárát szorítva. „Nézd, nézd!” – mondta franciául és mutatott remegő kézzel a szótár első lapjára írt bejegyzésre – „A nevem, a nevem!”
Ez az ő szótára volt. Három generációval korábbról jól olvashatóan benne volt a szótárban: Krausz Ferenc 1. osztály, 1908. Ezt a szótárt Feri bácsi eladta egy antikváriusnak, majd kiszolgált két generációt, eljutott Mácsai édesapjához, majd az ifjabb Mácsai által vissza Feri bácsihoz. „Hagyd itt nekem” – kérlelte őt az öreg.
Pár hét múlva Mácsai visszaérkezett Budapestre. Legnagyobb csodálkozására édesapja is kiment elé a pályaudvarra. „Jó napot!” – üdvözölte a fiát. „Jó napot!” – válaszolta Mácsai tegeződés nélkül. Édesapja mindent értett. Két évvel később Vilma néni írt, hogy Feri bácsi meghalt. Mácsai kérte őt, a szótárt küldje neki vissza, de az öreg hölgy nem tudta visszaküldeni, mert nem tudta, hol van. „Én tudom, hol a szótár – mondta Mácsai édesapja – Úton…”
Mácsai Pál és művésztársai (Cseke Péter, Tóth Enikő, Székhelyi József, Bodor Tibor és Dengyel Iván, Bartal Zsuzsa és Némethy Ferenc) egy jelenetben Weöres Sándor: A kétfejű fenevad című prózai művének színpadi próbáján. (MTI Fotó: Ilovszky Béla)
Mácsai Pál nemcsak színész, de zenész is, remekül gitározik, kiváló dalszerző, saját lemeze Zárójelentés címmel jelent meg 1988-ban. Sorozatszínészként és mozifilmekben is megszámlálhatatlan alkalommal találkozhatott vele a közönség. Művészetét számos díjjal jutalmazták: Jászai Mari-díj (1991), Színikritikusok díja (1998,2002), 2001. évi filmszemle díja, Filmkritikusok díját (2002), Prima-díj (2003), érdemes művész (2008) 2013-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2013). 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tagja, valamint a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja lett.
