„1962-ben ezzel az építészettel még egyedül voltam, mint az ujjam…” Makovecz Imre Kossuth-díjas építész, a magyar organikus építészet Corvin-lánccal kitüntetett, stílusteremtő alakja 80 éve született.
„A magamfajtának a templomtervezés ünnep. Templomot tervezni azt jelenti, hogy előttem összegyűlnek a valaha is látott templomok, a remete-kerti kápolnától a kolozsvári templomig. De idejönnek Darvas-Kozma József, Németh lőrinc, Józsa Márton és a többi templomépítő pap. Előttem van a helyszín, az építési hely sugárzása, a fák, a falu, a város Vargyastól Kolozsváron át Pethőhenyéig és tovább, mindazok a helyek, ahol végigéltem Isten házának a megépítését.”
Makovecz Imre 1935. november 20-án Budapesten jött a világra, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon. Itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait. Huszonegy éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált.
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett, 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott. Néhány kollégájával az elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezett, fiatal építészek lelkes csoportjával a sorozatos „betartások”, adminisztratív gátak ellenére sikerült olcsó helyi anyagokból szinte pénz nélkül újjáépíteniük számos közösségi épületet. Sárospatakon emberléptékű, a panelnél jóval olcsóbb lakóházakat kezdtek építeni, az általa tervezett művelődési házat az átadás évében, 1983-ban a Kairói Nemzetközi Építésztalálkozón a világ tíz legszebb épülete közé sorolták. Állását mégis el kellett hagynia, a tervezési díjat sem kapta meg, ezután önkéntes száműzetésbe vonult. 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítésze volt, majd 1981-ben a Makona Tervező Kisszövetkezet (1991-től Makona Kft.) vezetője lett, a céget 2010 elején kényszerült bezárni.
„1962-ben ezzel az építészettel még egyedül voltam, mint az ujjam… egy eldugott kis tervezőirodába mentem, ahol nem voltam Aczél és Bodor elvtársak szeme előtt. Akkor óriási öröm volt a számomra, hogy megépültek ezek a kis épületek, amelyekben föl lehet fedezni a cáki pincesortól Rudolf Steineren át, a Goetheaneumon keresztül ilyen áttűnésben sok mindent…” (Makovecz Imre: A szerves építészetről)
Első figyelemre méltó, egyéni stílusú munkája a paksi templom: a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épület országos hírnevet hozott számára. Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a siófoki evangélikus templom. Több mint tíz évig dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem középkori hangulatot keltő piliscsabai épületegyüttesén, jellegzetes stílusjegyeit hordozza későbbi munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda. Talán legismertebb műve az 1992. évi sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon. A templomhoz is hasonlítható, héttornyos épület bárkaszerűen bordázott, fa tetőzetrendszere különleges látványt nyújtott, akárcsak a földszint üvegpadlója alá nyúló, gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa. A csónakforma az Újvilágot 500 éve felfedező Kolumbusz emlékét, a tornyokba zárt harangok a nándorfehérvári diadalt idézték meg. E művéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a csillaggal kitüntetést.
Száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szándéka az volt, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba. Emberközpontú, „látó” házainak szemük van (két ablak vagy ajtó), amivel a „belső lényeget” kívánta kifejezni, azt, hogy az épület – lény.
1987-től tanára volt a Nemzetközi Építészeti Akadémiának, 1992-ben az általa is alapított Magyar Művészeti Akadémia elnökévé választották (halála után örökös tiszteletbeli elnök), tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. Munkássága elismeréseként 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima Díjjal, 2009-ben Főépítészi Életműdíjjal, 2011-ben Szent István-díjjal tüntették ki. Egyebek között megkapta a Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérmét is. Életének 76. évében, 2011. szeptember 27-én érte a halál.
Makovecz „gyönyörű álomvilágot”, egyedi stílust alakított ki, visszanyúlva a Rudolf Steiner-i organikusságtól a Kós Károly- és Toroczkai Wigand Ede-féle magyar népi szecesszióig – nyilatkozta az MTI-nek a Makoveczhez hasonlóan Kossuth-díjjal kitüntetett Finta József építész.
Makovecz Imrének egyetlen középülete sincs Budapesten, ezért is várják sokan, hogy az általa tervezett Szent Mihály-templom végre felépüljön a fővárosban. 2013 októberében kormányhatározat született életművének gondozásáról. Emlékére a születésnapján, évente Héttorony Fesztivált rendeznek, melynek keretében idén konferencia, hangverseny, szoboravatás és könyvbemutató mellett díj alapításával is emlékeznek születésének 80. évfordulójára.
