„…azt kívánom megmutatni, hogyan épül fel most a tudomány…” Dmitrij Ivanovics Mengyelejev orosz vegyész, természettudós, a kémiai elemek róla elnevezett rendszerének kidolgozója 180 éve született.
„Az idővel tévesnek bizonyuló hipotézis is jobb, mint a semmilyen.”
Dmitrij Ivanovics Mengyelejev 1834. február 8-án született. Értelmiségi családból származott, nagyapja nyomtatta az első szibériai újságot, apja a tobolszki gimnázium igazgatója volt, akinek halála után a család elszegényedett, úgyhogy csak a pétervári tanárképző főiskolát végezhette el.
1857-ben egyetemi oktatónak nevezték ki, két év múlva állami ösztöndíjjal Heidelbergbe küldték, ahol Robert Bunsen német kémikussal dolgozott együtt, a molekulák kohézióját és a spektroszkópot tanulmányozta. Hazatérve a Szentpétervári Egyetem általános kémiai tanszékének vezetője lett, és megírta A kémia alapjai című munkáját.
A könyv írása közben Mengyelejev olyan rendszert keresett, amelynek alapján osztályozni tudná az elemeket. Elsőként vette észre, hogy ha a kémiai elemeket növekvő atomsúly szerint rendezzük, a táblázat a fizikai-kémiai jellemzők periodikusságát mutatja. A periódusos rendszerben a vízszintes sorokat periódusnak, a nyolc függőleges oszlopot csoportoknak nevezik, az utóbbiak a hasonló tulajdonságú elemeket tartalmazzák. 1869. március 1-jén ismertette a kémiai elemek általa felfedezett periódusos rendszerét. A rendszer logikája alapján megváltoztatta az egyes elemek sorrendjét, és az akkor ismert 63 elem mellett üres helyeket is hagyott, sőt, még az odaillő új elemek tulajdonságait is megjósolta.
„A korábbi időben a tudományok – a hidakhoz hasonlóan – csak úgy tudtak felépülni, hogy néhány széles oszloppal és hosszú mestergerendával alátámasztották … azt kívánom megmutatni, hogyan épül fel most a tudomány egy függőhídhoz hasonlóan, karcsú, de szilárdan rögzített láncok együttes erejével.” (Mengyelejev: A kémia alapelvei, Előszó)
Nyugaton ezért orosz miszticizmusnak minősítették publikációját. 1875-ben aztán felfedezték az általa ekaaluminiumnak nevezett galliumot, amely fizikai tulajdonságaival pontosan beleillett az üresen hagyott rubrikába, majd néhány év múlva a germánium és a szkandium is a „helyére” került. Egy csapásra a világ legismertebb és legelismertebb vegyésze lett.
Korábban, még 1860-ban fedezte fel a kritikus hőmérsékletet, amely felett a gázok nem cseppfolyósíthatóak, felismerte az általános gáztörvényt: a nyomás, a hőmérséklet és a térfogat kapcsolatát, feltalált egy füst nélküli lőport, és elvitathatatlan érdemeket szerzett az állami mérésügy vezetőjeként is. 1867-ben Párizsban járt tanulmányúton, hogy ismereteket szerezzen az orosz szódagyártás fejlesztéséhez, 1876-ban Amerikában a kőolajbányászatot tanulmányozta a kaukázusi kőolaj-kitermelés megszervezése érdekében. Meghatározó szerepe volt a donyecki kőszénmezők feltárásában és kiaknázásában, ő dolgozta ki az ásványi szenek fűtőértékét meghatározó eljárást is.
1887-ben egyedül szállt fel egy léghajóval, hogy a napfogyatkozást fényképezze. Bár a jármű kezeléséről semmit sem tudott, épségben ért földet. 1906-ban, néhány hónappal halála előtt felmerült a neve a Nobel-díj kapcsán, de a kitüntetést a francia Henri Moissan kapta. A díjat ugyan nem kapta meg, de nevét minden 14 év feletti ismeri.
Hetvenhárom éves korában, 1907. február 2-án halt meg Szentpétervárott. A periódusos rendszer 1955-ben felfedezett, 101-es rendszámú elemét tiszteletére nevezték el mendeléviumnak.
