„Mért nem lehettem régi költő? / Nem volna kérdés, hogy szeretlek-e.” Március 21-én ünnepeli a világ a Költészet Világnapját.
PETRI GYÖRGY: A SZERELMI KÖLTÉSZET NEHÉZSÉGEIRŐL
(részlet)
Mért nem lehettem régi költő?
Nem volna kérdés, hogy szeretlek-e.
Csak neked volna jogod nem szeretni,
hallgatnád öntetszelgőn
hidegségedről szóló panaszom. Bosszúból
esetleg kifecsegném: csapodár vagy.
De fődolgom a mérnöki munka volna:
megmérni, milyen hatalmas szerelmem,
minő magasba csap föl szenvedélyem,
hány mérföld messzeségből még imádlak,
hány kínos napot morzsoltam le már
hűségem olvasóján? Hogy számosabbak
szépségeid a Föld csodáinál.
Szerelmünk program, nem probléma volna.
Hiszen mit ér a szerelem, ha gond?
A világnap bevezetését Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára kezdeményezte 1998-ban, amikor az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) intézett levelében javasolta egy nemzetközi költészeti nap kijelölését. Magyarország április 11-én, József Attila születésnapján ünnepli a hazai költészet napját.
A kérés elnyerte az UNESCO főigazgatójának támogatását. Az összehívott tanácskozásokon mindenki élénk érdeklődést mutatott a kezdeményezés iránt. Azt javasolták, hogy az UNESCO vállalja magára a költészet világméretű támogatását, és adjon elismerést, megbecsülést és késztetést a nemzeti, regionális és nemzetközi költői mozgalmaknak.
A fő cél az, hogy a költészet, a versek által is támogassák a nyelvi különbségeket, esélyt adva a veszélyeztetett nyelveknek, hogy saját közösségükön belül a hangjukat hallathassák.
Végül, 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a költészet világnapjává, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem kormányzati szervek tevékeny részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg.
Carl Gustav Jung: Pszichológia és költészet
(részlet)
„Számtalan irodalmi produktum tartozik ide: a szerelmi-, miliő-, család-, bűnügyi- és társadalmi regény, úgyszintén a tanköltemény, a lírikus költemények legnagyobb része, a tragédia és a komédia egyaránt. A pszichológiai műalkotás tartalma, függetlenül művészi formájától, mindig a tudatos emberi tapasztalat szférájából, a legerőteljesebb élmények előteréből származik. Azért nevezem az alkotás e fajtáját „pszichológiainak”, mivel a pszichológiai érthetőség és felfoghatóság határán belül marad. Minden lényeges, amit átfog, az élmény csakúgy, mint ennek művészi kifejeződése, a világosan átlátható pszichológia területén belül marad. Még az élmény pszichikus nyersanyaga sem mutat semmilyen furcsaságot; ellenkezőleg, mindöröktől fogva ismert: a szenvedély és sorsszerű beteljesülései, az emberi sors és szenvedései, az örök természet a maga szépségeivel és borzalmaival.”
