Jane Austen, a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem című világsikerű regények alkotója éles szemmel, metsző iróniával ábrázolta kora társadalmát, az angol középosztályt, nem véletlenül tekintik a kritikai realizmus egyik előfutárának.
„Márpedig gyakran éppen az a legkínosabb, ha a megszokottól eltérően cselekszünk vagy viselkedünk.” (Jane Austen: Meggyőző érvek)
Élete során négy regényt jelentetett meg: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), Mansfield Park (1814) és Emma (1815). A Meggyőző érvek és A klastrom titka (posztumusz 1818-ban együtt jelent meg). Műveiben élénken és enyhén pikírten ábrázolta a 19. század eleji angol középosztály életét. Regényeiben egy meghatározott korszakot ismerhetünk meg, kortalan klasszikusokká is váltak. Jane Austen sikere töretlen: halála után több mint két évszázaddal is népszerű minden sora; a Büszkeség és érzelem, valamint az Értelem és érzelem című munkái a világ egyik legolvasottabb regényei közé tartoznak.
„Ezt az élettörténetet nem könnyű nyomon követni. Önéletrajzi feljegyzéseket nem írt, s ha vezetett is naplót, az nem élte őt túl. A nővére megsemmisítette egy csomó neki írt levelét, és ugyanezt tette egy unokahúg azokkal a levelekkel is, amiket egyik bátyja megőrzött, más forrásokból pedig mindössze néhány darab került elő. Összesen 160 levél maradt, a gyerekkorból pedig egy sincs. Legkorábbi ismert levelét húszévesen írta. Az életéről szóló első írás, mely közvetlenül a halála után készült, csak pár oldalas, és Henry bátyja, a szerző azt írja benne, hogy Jane élete »semmiképp sem volt eseménydúsnak mondható«.” (Claire Tomalin: Jane Austen élete)
Jane Austen 1775. december 16-án született a hampshire-i Steventonban. Anglikán lelkész édesapja rendkívül fontosnak tartotta nyolc gyermekének tanítását, szellemének kiművelését. Élénk szellemű, vidám természetű anyjuk rögtönzött versekkel és történetekkel szórakoztatta őket, gyakorta afféle házi színielőadásokat is rendeztek.
Az eleven családi légkör, a kiterjedt rokoni, ismerősi kör, az utazások Bathba és Londonba, a különböző társadalmi réteggel való találkozás ösztönzően hatott Jane-re, aki már tizenkét éves korától írt, eleinte a korabeli szentimentális irodalmat kifigurázó műveket.
„Ha a nő az érdekelt férfi előtt ily ügyesen titkolja érzelmeit, esetleg elszalasztja az alkalmat, hogy magához láncolja; akkor pedig sovány vigasz az a tudat, hogy a világ nem gyanít semmit. A vonzalomhoz rendszerint annyi hála vagy hiúság tapad, hogy veszélyes dolog azt teljesen magára hagyni. Kezdetben még szabad a szívünk – mi sem természetesebb, mint hogy egyik személyt jobban kedveljük a másiknál; de igazán beleszeretni valakibe minden bátorítás nélkül: ehhez kevés embernek van mersze. Tíz közül kilenc esetben a nő okosabban teszi, ha több érzelmet mutat, mint amennyit érez. Bingleynek tetszik a nővéred, ez kétségtelen; de talán meg is marad a tetszésnél, ha Jane nem megy félúton elébe.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)
Első igazi regényébe 1795 körül kezdett, a könyv kezdetben az Elinor és Marianne címet viselte, s csak később lett belőle Értelem és érzelem (Sense and Sensibility).
Alig fejezte be művét, 1796-97-ben First Impressions (Első benyomások) címen máris elkészült a Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice) első változata. E korai regények utolsó darabja az 1798-99-ben keletkezett Susan, amelyet később A klastrom titka címmel ismerhetett meg az olvasóközönség.
1801-ben a lelkész apa feleségével és két lányával Bathba költözött, ahol a következő évben egy hampshire-i úriember megkérte Jane kezét. Igent mondott, de egy nappal később megmásította elhatározását – a furcsa döntés hátterében alighanem egy másik fiatalember állt, akibe Jane szerelmes volt, de az illető korán meghalt.
Az igazság soha nem fog kiderülni, mert az írónő nővére, hagyatékának gondozója eltüntetett minden nyomot, amely Jane magánéletére utalt. 1805 januárjában apjuk meghalt, Southamptonba költöztek, ahol négy évig éltek meglehetősen szűkösen.
Nehéz anyagi helyzetükből egyik bátyjuk segítette ki őket, aki egy nagyobb vidéki házat bocsátott anyja és húgai rendelkezésére birtokán. Az anyagi gondoktól való megszabadulás lehetővé tette számára, hogy előkészítse az Értelem és érzelem, valamint a Büszkeség és balítélet kiadását. 1811-ben és 1813-ban mindkettő meg is jelent, a szerző nevének feltüntetése nélkül, s a Critical Review és a Quarterly Review című vezető folyóiratok lelkesen üdvözölték a szórakoztató, mégis tanulságos műveket.
1811-13 között megírta a Mansfield park című regényét, majd rögtön hozzáfogott az Emma megírásához, amely 1815 decemberében jelent meg. Életének ez az időszaka sikeres és boldog volt, széles körben ismert és népszerű műveiről a kritika is kedvezően nyilatkozott.
„A túlságosan engedékeny, határozatlan jellemben az a legfőbb rossz, hogy még abban sem lehet megbízni, ha valami befolyás érvényesül nála. Az ember sohasem lehet bizonyos benne, vajon a jó befolyás tartósan hat-e. Bárki megingathatja; aki hát boldog akar lenni, legyen állhatatos.” (Jane Austen: Meggyőző érvek)
Az írónő 1816-tól egyre többet betegeskedett, valószínűleg rákban vagy Addison-kórban (a mellékvesekéreg működészavara) szenvedett, ezért visszavonultan élt. A testi megpróbáltatások ellenére továbbra is sokat dolgozott. 1817 januárjában kezdett bele az üdülőhelyeket és a hosszas betegeskedést kifigurázó, öngúnnyal fűszerezett Sanditon című munkájába, amely végül befejezetlen maradt. Az év májusában gyógykezelésre Winchesterbe szállították, ahol 1817. július 18-án meghalt, a helyi székesegyházban temették el.
Jane Austen éles szemmel, metsző iróniával ábrázolta kora társadalmát, az angol középosztályt, nem véletlenül tekintik a kritikai realizmus egyik előfutárának. Regényeinek hősei „erős” karakterek, intelligens, érzelmileg gazdag, erkölcsileg szilárd emberek, akik kirínak környezetükből.
Nemcsak a brit olvasóközönség körében, de az egész világon z egyik legkedveltebb író, népszerűségét nemcsak remek jellemábrázolásának, feszesen megszerkesztett műveinek, szellemes és élvezetes stílusának köszönheti, hanem a regényeiből készült filmfeldolgozásoknak is. Ezek közül máig az egyik legsikeresebb a Büszkeség és balítélet a BBC által készített televíziós sorozata, amelyben Colin Firth alakította Mr. Darcyt. Az írónő ma reneszánszát éli, sorra jelennek meg regényei és azok fiktív folytatásai, átgondolásai, valamint film- és sorozatfeldolgozásai.
Az írónőről is több életrajzi film készült, a 2007-es Jane Austen magánélete című alkotásban Anne Hathaway személyesítette meg. Rajongói világszerte társaságokat, olvasóköröket alapítottak, egykori lakóháza múzeumként szolgál, Bath-ban Jane Austen Központ működik, ahol emlékére minden évben fesztivált rendeznek. 2017-től a 10 fontos bankjegyet az ő portréja díszíti.
