„Minden fegyver, melyet elővesznek a szekrényből, célt keres magának, és előbb-utóbb elsül.” Moldova György Kossuth-díjas író 85 éves.
Munkáskörnyéken, Kőbányán született és nevelkedett. A Szent László Gimnáziumban érettségizett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára járt. Diplomáját csak 1986-ban vehette át: 1957-ben letett államvizsgái után ugyanis diplomamunkaként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának olvasott fel. Háyt azonban az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéért menet közben letartóztatták, az új osztályfőnök pedig ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát. Erre nem volt hajlandó, s a főiskolát otthagyva bányásznak állt, ezután még több kétkezi munkát is kipróbált, volt kertész, konzervgyári munkás és javítóintézeti nevelő, úgyhogy „alulnézetből” is megismerte az életet. Újabb fordulatként éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, hogy írjon meg egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott ragadt dramaturgként, 1964-től szabadúszó.
„– Van annak valami szabálya vagy trükkje, hogy kell élni?
– Van.
– Valami bonyolult?
– A legegyszerűbb szabály a világon: „Rómában mint a rómaiak!” Bárhová is vetődünk , viselkedjünk úgy , mint az ottani emberek, és soha nem lesz semmi bajunk.” (Moldova György: Tökös-mákos rétes )
Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent meg, s nyomban a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas évek közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas évek közepén a Ludas Matyi című élclap és a Magyar Nemzet című napilap munkatársa volt. A rendkívül termékeny író nagyon sokat dolgozik, a lexikonban csak főbb műveinek felsorolása fél oldalt tölt meg, félszáznál több szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve jelent meg, és több színdarabját is bemutatták, több mint tízmillió általa írt könyv kelt el.
Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedett protestáns prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozza.
A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták. Ezekhez szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. A maga korában revelációként hatott a Tisztelet Komlónak, az Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, A tékozló koldus, a Bűn az élet megjelenése – utóbbi kapcsán rasszizmussal is meggyanúsították. Utolsó ilyen jellegű könyve két éve látott napvilágot, a nyugdíjasok sanyarú helyzetéről írt.
„Elkezdtem gondolkozni: miért mindig nekem és rajtam kell spórolni, mikor az állam maga pazarol? És akkor megértettem, hogy Magyarország nem szegény, hanem rosszul szervezett ország, és egyáltalán nem törvényszerű, hogy én töpörtyűt vacsorázzak.” (Moldova György: Magyar atom. Gumikutya)
Az író megítélése vegyes: sokan a volt rendszer kritikusát látták benne, mások – főként utólag – úgy vélekednek, hogy annak inkább apologétája volt, megkérdőjelezik szociológiai módszereit, forráskezelését. Moldova soha semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, baloldali rokonszenvét azonban soha nem titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, és sarkos kijelentései is nagy feltűnést keltettek: hevesen tagadja az egykori pártfőtitkár bűneit, akit „proletár szentnek” is nevezett. A világ talán legtöbbet focizó írója a Szocreál, később Hunreál jobbhátvédje volt, szavai szerint azért, mert ahhoz nem kellett ész, csak erő.
Ha számon tartaná, rengeteg kitüntetésnek örülhetne: 1973-ban és 1978-ban József Attila-díjat kapott (a kitüntetést 1957-ben nem vette át), 1983-ban Kossuth-díjas lett, Prima Primissima-díjas, SZOT-díjas, Nagy Lajos-díjas, Maecenas-díjas, Karinthy-gyűrűs, MSZOSZ-díjas, legbüszkébb mégis a tiszteletbeli vasutasnak járó Arany Sípjára büszke.
A rádiókabaréban felolvasott humoros történeteinek poénjaiból szólás lett, szavai szerint már életében két utcát is elneveztek róla: a Szép utcát és a Mester utcát. Nevéhez kötődik egyebek között a ferencvárosi koktél feltalálása is, amelynek receptje egy rész rum meg két rész rum, de jól összerázva.
