A társasági élet elegáns sztárja a zongoránál nem csak szellemes slágereket komponált…
Cole Porter olykor olyan szenvedélyesen vágyott a szerelemre, hogy leveleiben szinte könyörgött, hallják meg végre a szívét.
Cole Porter neve hallatán sokaknak a csillogó New York-i partik, a kifinomult humor és az olyan örökzöld musicalslágerek jutnak eszébe, mint az Anything Goes vagy a Kiss Me, Kate. A mindig elegáns zeneszerző azonban a színfalak mögött egészen más arcát is megmutatta: szenvedélyesen tudott szeretni, és ha kellett, kétségbeesett levelekben vallott érzéseiről.
Egy róla szóló egyszemélyes színházi előadásban, a Confidentially, Cole-ban ezért különös csavarral hangzott el az I Loved Him, but He Didn’t Love Me című, eredetileg női hangra írt dala: ezúttal egy fiatal férfi énekelte. A választás nem véletlenül volt beszédes. Az előadás nem a társasági élet kedvencét vagy a romantikus hollywoodi filmek idealizált Portert idézte meg, hanem azt a férfit, aki férfiakba szeretett bele, és vágyait sem mindig tudta könnyed dalszövegek mögé rejteni.
Porter egyik levelében például így panaszkodott a költő Borisz Kohno-nak: annyira hiányzik neki, hogy szinte darabokra hullik, és ha ez a néma távolság tovább tart, nem is mer belegondolni, mire vetemedhet. A szellemes dalszerző tehát nem mindig talált rímet a magányra – néha egyszerűen csak azt szerette volna, hogy valaki végre meghallja és meghallgassa, mennyire fáj neki a szerelem.
A történet tanulsága? Cole Porter még a legkönnyedebb dallamok mögé is el tudta rejteni a szívét – de néha a titok hangosabban szólt, mint maga a zene.
