Élete tizennégy éves kora óta a színjátszás körül forog. Száznál több színházi bemutatóban működött közre, drámákban, vígjátékokban, klasszikus és modern darabokban egyaránt megcsillogtatta tehetségét. Február 5-én lett 80 éves Moór Marianna Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművész.
A Kossuth-díj átvételekor nyilatkozta: „Hál istennek elkényeztetett az élet, mert csodálatos főszerepek sorozatát játszhattam, s a közönség szeretetének elnyerésében sokat segített a filmszerep és a televíziós jelenlét.” Február 5-én lett 80 éves Moór Marianna Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Moór Marianna 1943. február 5-én született Budapesten. Tizennégy éves volt, amikor Ranódy László rendező kiválasztotta 8750 kislány közül A tettes ismeretlen című játékfilmjének egyik főszerepére. Pedagógus szülei támogatták, mert látták, hogy a színjátszás milyen örömet szerez neki. Arról, hogyan kapta meg ezt a szerepet, így mesélt egyszer:
„Nyolcadikos osztálytársaim sutyorogták, hogy olvastak egy újsághirdetést, miszerint egy filmhez fiatal lányokat válogatnak. Mondták, a Gyarmat utcában kell jelentkezni. Az Ómamám a közelben lakott, hozzá készültem éppen, mondtam, mehetünk együtt, megmutatom nekik a filmgyár bejáratát. Beálltak a végtelenül hosszú sor végére. Mire hazafelé indultam volna, már közel voltak a kapuhoz. Odamentem hozzájuk kicsit még beszélgetni, amikor odajött egy hölgy, s beterelte a következő harminc lányt, bekeveredtem velük én is. Hosszú lenne mindent elmesélni, a lényeg az, hogy további öt-hat rostán átjutva, miközben azt sem tudtuk, statisztákat keresnek vagy komolyabb szereplőket, a végén engem választottak ki A tettes ismeretlen című film főszerepére. Akkor beleszippantottam a szakmába.”
Az érettségi után útja egyenesen a Színház- és Filmművészeti Főiskolára vezetett, ahová elsőre felvették. 1965-ben végzett Szinetár Miklós színész osztályában, aranydiplomáját 2015-ben vette át az akkor 150 éves Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján.
Tanulmányai végeztével a kecskeméti Katona József Színházba szerződtette a tehetségeket csalhatatlanul felismerő, legendás hírű „örökös színidirektor”, Radó Vilmos.
A hírös városban 1969-ig játszott, majd visszatért a fővárosba, hogy a Nemzeti Színház színpadán bizonyítsa tehetségét. Másfél évtized után, 1984-ben csatlakozott a Madách Színház társulatához, ahol hét évig szórakoztatta a közönséget.
1992-ben visszatért a Nemzeti Színházba, melynek 2004-ben örökös tagja lett, 2000 és 2022 között a Pesti Magyar Színház társulatát erősítette. A politikába is belekóstolt, 1994 és 1998 között az MSZP színeiben a Fővárosi Közgyűlés tagja volt.
A sokoldalú színésznő kezdetben drámai szerepeket alakított, de hamar felfigyeltek jó humorára, stílusérzékére.
Száznál több színházi bemutatóban működött közre, drámákban, vígjátékokban, klasszikus és modern darabokban egyaránt megcsillogtatta tehetségét.
Emlékezetes alakítást nyújtott Madách Imre Az ember tragédiájában, olyan klasszikus Shakespeare-darabokban, mint a Sok hűhó semmiért, a Szeget szeggel vagy a Vihar, Szophoklész Élektrájában, Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában, Szép Ernő Patikájában, Popper Péter Színes pokoljában, Szakonyi Károly Vidám finálé című darabjában, Göncz Árpád Magyar Médeiájában, Feydeau Osztrigás Micijében, Sütő András Balkáni gerle című darabjában. Egy időben több rádiós és televíziós kabaréjelenetben is szerepelt és szinkronszínészként is dolgozott.
Pályafutása során szinte minden évben forgatott filmet.
Harmincnál több filmszerep fűződik a nevéhez, olyan klasszikus Mikszáth-feldolgozásokban játszott, mint a Szent Péter esernyője és A beszélő köntös. Egyik főszereplője volt az 1964-ben bemutatott Sodrásban című filmdrámának, 1976-ban két legendás filmben is lehetett látni, az Ötödik pecsétben és az Árvácskában, 1978-ban pedig A ménesgazdában.
A nyolcvanas-kilencvenes években is többször állt kamera elé, olyan alkotások származnak ebből az időszakából, mint a Tegnapelőtt, az Elcserélt szerelem vagy az első magyar akciófilm, a Dögkeselyű. Többévi szünet után 2004-ben Mészáros Márta Nagy Imréről szóló filmjében, A temetetlen halottban Nagy Imre feleségének szerepében tért vissza a mozivászonra. 2012-ben főszerepet vállalt Pozsgai Zsolt Apolka – Egy emlődaganatos nő története című ismeretterjesztő filmjében, a kórral maga a színésznő is megküzdött.
A televízió is folyamatosan foglalkoztatta:
az 1960-as évektől számos tévéfilm – köztük több sorozat – szereplőgárdájának volt a tagja (Az asszony beleszól, Princ, a katona, 7 kérdés a szerelemről, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Felelet, Robog az úthenger, Linda, Nyolc évszak, A vörös bestia, A tenger, Barátok közt).
Művészetét kétszer, 1969-ben és 1978-ban is Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1981-ben Farkas-Ratkó díjat, 1983-ban SZOT-díjat, 1984-ben érdemes művész elismerést kapott. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje, 1999-ben kiváló művész lett. 2001-ben Sík Ferenc emlékgyűrűvel, 2003-ban Főnix-díjjal jutalmazták, 2004-től a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja. 2011-ben Pécsi Sándor-díjjal, 2014-ben Kállai Ferenc Életműdíjjal tüntették ki. 2020-ban Pro Urbe Budapest díjban részesült, 2021-ben a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját vehette át. A Kossuth-díjjal 2004-ben tüntették ki „film- és tv-játékokban nyújtott alakításaiért, emlékezetes színpadi szerepformálásaiért, méltán nagysikerű művészi pályafutása elismeréseként”.
Első házasságából, Sára Sándor rendező-operatőrtől született Balázs fia operatőr.
