Négy és félezer éves települést tártak fel a Budapesti Történeti Múzeum régészei a XI. kerületben, Újbudán. A feltáráson csónak alakú bronzkori házak, ősi sírok és egy medvefogból készült amulett is előkerült.
Egy építkezés előtt elvégzett ásatások során találtak rá az különleges értékkel bíró bronzkori településre, mely több tárgyat is megőrzött. Szilas Gábornak és Tóth Farkas Mártonnak, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) munkatársainak irányításával végzett ásatások egy mára elfedett Duna-menti magaslaton, a ma már teljesen beépített lágymányosi dombsoron folytak, ahol két, időben egymástól távoli bronzkori kultúra településeinek maradványait tárták fel – olvasható a BTM honlapján.
A legkorábbi időszakot a kora bronzkori, ún. harangedényes kultúra népének falusias települése jelenti. A Budapest térségében Kr.e. 2500 körül megtelepedő közösségek a Dunához közel, a folyó mentén hozták létre lakóhelyeiket. Jellegzetes csónak alakú, oszlopszerkezetes, vesszőfonatból és tapasztott agyagból épített, 14-16 m hosszú házaik közül is felszínre kerültek egynek a nyomai. A házak mellett az edényégetéshez és házépítéshez szükséges agyag kitermelésére, valamint az élelmiszer, gabona hűvösen tárolására szolgáló gödröket is feltárták.
Hasonló, földbe ásott, kerek és négyszögletes gödröket találtak a régészek a lelőhely késő bronzkori, Kr.e. 1200 táján létesült és az úgynevezett urnamezős kultúrához köthető településének objektumai között is. A betemetődött gödrökből gazdag leletanyag, főként kerámiatöredékek, különféle kő- és csonteszközök, valamint a település lakói által tartott, vadászott és fogyasztott állatok csontjai kerültek elő.
A különleges leletek közé sorolják a régészek a szerencse folytán épen maradt ivóedényeket, valamint egy átfúrt, medve szemfogából készített amulettet. Egyedülálló adatokat szolgáltatnak a késő bronzkori település lakóépületeinek kinézetéről az egyik gödörben feltárt, átégett, leomlott házfaltöredékek. Ezeken az úgynevezett paticsdarabokon őrződtek meg ugyanis a kutatók számára az épületek szerkezeti elemeinek deszka- és áglenyomatai.
A lelőhelyen a múzeum régészei két szabályos késő bronzkori temetkezést is feltártak, ahol a sírokból az elhunytak földi maradványai mellett a túlvilágra szánt étel- és ital tárolására szolgáló edények kerültek elő. Egy gödörbe dobott, minden jel szerint akkor már erősen oszlásnak indult halott csontjai is napvilágra kerültek. A korszakra jellemző, az elhunytaknak szóló tiszteletadás és szigorúan szabályozott temetési rítus mellőzésével történő elhantolás okait és körülményeit egyelőre nem tudták megfejteni a szakemberek, a kérdések megválaszolása további vizsgálódást igényel.
A legszebb leletek várhatóan 2014-ben lesznek láthatók az Aquincumi Múzeum kiállításán.
Képek: BTM / regeszet.aquincum.hu
