Nem ismétlődhet meg a Holokauszt!

Szerző: Cultura / 2013. december 10. kedd / Kultúra, Teátrum

„A művészet feladata, hogy képviselje és közvetítse az emberek felé: vigyázzunk egymás életére!” Lelket felrázó előadást nyújtott a Kislány a pokolban holokauszt monodráma a Kazán István Kamaraszínház által.

Teltházzal játszotta Sárdi Mária Kislány a pokolban és Tadeusz Borowski Nálunk Auschwitzban című monodrámáját, a Kazán István Kamaraszínház két kitűnő színésze, Szabó Eszter és Kovács Molnár József a Fészek Művészklubban, vasárnap este. A lelket mélyen megmozgató előadás hét éve van folyamatosan a társulat repertoárján, amelyet a jövő évadban, a Holokauszt Emlékév 2014 keretén belül is játszanak majd. Kriszt László rendezőt kérdezte Láng Judit.

Kriszt László “Kora délután volt, amikor megérkeztünk. A láger kapujában akkor zenekar játszott, csupa csíkos ruhás nő. Gyerek fejjel úgy gondoltam ahol zenével fogadnak, az nem is lehet olyan rossz. Rosszul gondoltam.” Második világháború, Magyarország, Budapest. A zsidókat gettóba zárják vagy Németországba hurcolják. Egy 15 éves kislány, aki megjárja a poklot Bergenbelzenbe. Tizenötezer gyermek közül alig százan élték túl. Sárdi Mária egy volt közülük.

Ön az előadás dramaturgja is. Mi volt a koncepciója?

Mindkét történet valóságos eseményen alapszik. Sárdi Mária ugyanabban a lágerben volt, ahol a Kertész Imre. A „Kislány a pokolban” című művében azt írta meg, hogyan maradt életben a bergen-belseni koncentrációs táborban, ahová zsidó származása miatt tízezer gyereket deportáltak és csak ezerötszázan élték túl. Édesanyja és annak nővére is meghalt. Mikor elolvastam a könyvet azt mondtam, hogy ebből monodrámát kell csinálni. Szerények voltak lehetőségeink, ennek ellenére ugyanazt a hatást tudtam elérni, mintha harminchat szereplős darabban írtam volna meg. Így hát minimális költségvetéssel állítottam színpadra.

A másik monodrámát pedig a lengyelek a nagy holokauszt írója Tadeusz Borowski írta, akit egyetemistaként illegális kommunista múltja miatt szállítottak Auschwitzba. Ott szanitéc lett azzal a feladattal, hogy csökkentse a halálozási százalékot. Ez önmagában véve is ironikus, mert nem azért vitték az embereket lágerbe, hogy túléljék, hanem pont fordítva. Borowski sok holokauszt novellát írt, az egyik a „Nálunk Auschwitzban”.

Az író túlélte: szerencséje volt, mert haldoklott már, amikor megjöttek az oroszok. A regényben leírja azokat a borzalmakat, hogyan ettek egymás húsából például, hogy ne haljanak éhen, vagy hogyan pakolták tömegével teherautókra a csont sovány halottakat: mindezt ironikusan, kaffkai humorral. Milyen érdekes az élet! 1967-ben öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni a kommunista diktatúrát.

Miért játszanak holokauszt drámákat? Mi az üzenetük?

Senkit nem lehet megbélyegezni! Az élet mindenkori védelme a darab egyetemes üzenete. A holokauszt nem történhet meg még egyszer! Aktualitása, hogy a II. Világháború előtti korszakot idéznek napjaink. A mai fiatalok nem tudják, mit jelent azért rettegni, hogy valakit a származása vagy a vallási hovatartozása miatt hurcolnak el. Ha a társadalom szereplői között nem a párbeszéd erősödik, akkor bekövetkezhet az is, hogy egyszer csak azért rekesztenek ki valakit, mert százötven centinél nagyobb, esetleg mert bajsza van, hogy kopasz, mert mindegy: bármi megeshet, ha a megbélyegzők azért jelölnek ki egy csoportot, hogy pozitívan megkülönböztethessék magukat tőlük.

A fiatalok lázadó koruknál fogva hajlamosak bármilyen szélsőségre, ezért kell tudniuk, hogy volt egy ilyen borzalom és mik azok a tényezők, amelyek a holokausztot előidézték. Hogy mi az a fájdalom, halál, gyötrelem, szenvedés, amiről esetleg fogalmuk sincs.

A darab üzenete az, hogy ha meghallják az antiszemitizmus, vagy cigánygyűlölet szót, érezzék a saját bőrükön, hogy egy másik alkalommal az is lehet, hogy az ő fajtájukat, bőrük színét, identitásukat, vallásukat teszik céltáblává. Magyarul: üldözőkből, üldözöttekké válhatnak bármikor.
A művészet feladata, hogy képviselje és közvetítse az emberek felé: vigyázzunk egymás életére!

Kislány a pokolban, monodrama