„Fejtsük meg a költők titkait? Ám fejtsük. Lehetnek köztük hallatlan érdekesek” – írta a 25 éve, 1991. augusztus 23-án elhunyt Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista.
Szülei az Ugocsa megyei Halmi községből vándoroltak Budapestre az I. világháború után, Nemes Nagy Ágnes már itt született 1922. január 3-án. Költőként igen korán bemutatkozott, még elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait 1932-től a legendás Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, ahol ekkor Áprily Lajos volt az igazgató. Az ő személye meghatározó volt Nemes Nagy költői pályáján, s Áprily volt az is, aki első műfordításaiban segítette.
NEMES NAGY ÁGNES: DAL
Szeretnék már szeretni,
hogy lényed megtanuljam,
én lennék a kisujjad,
és mondanád: kisujjam.
Szeretnék nem szeretni,
mint macska, heverészni,
magam sétálni menni,
s hogy merre, meg se nézni.
(1946)
A gimnáziumot kitüntetéssel végezte el 1939-ben, s beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-művészettörténet szakára. Az egyetemen került kapcsolatba Szerb Antallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak. Az 1944-45-ös év életének egyik legmozgalmasabb időszaka volt, férjét behívták katonának, majd Szálasiék hatalomátvétele után megszökött, s hamis papírokkal bujkált. Emellett életük kockáztatásával üldözötteket mentettek és bújtattak, s Nemes Nagy részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is. 1945-ben Lengyel Balázs hadifogságba került, majd Erdei Ferenc közbenjárására szabadon engedték.
A háború utáni időszak fellendülést hozott pályáján, 1946-ban megjelent első verseskötete Kettős világban címmel, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott. Ugyanebben az évben a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd Lengyel Balázzsal megalapította az Újhold című folyóiratot, amely a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállalta magára. Az irodalmi élet jelesei írtak a lapba, például Pilinszky, Rába György, Végh György, Lakatos István. A lapot egy idő után a hivatalos kultúrpolitika túlságosan polgárinak találta, s 1948-ban be is tiltotta. 1947-48-ban a költőnő és férje ösztöndíjjal Rómában és Párizsban tartózkodott. Az Újhold elhallgatása után csak a Vigíliában jelenhettek meg versei, s emellett a gyerekeknek szóló műveket írt. A kemény diktatúra éveiben Nemes Nagy Ágnes szinte csak műfordítóként és a gyermekirodalom művelőjeként publikálhatott.
1953-tól öt éven keresztül a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt, majd 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Lengyel Balázs 1958-ban elvált Nemes Nagy Ágnestől, akivel azonban szellemi kapcsolata és barátsága annak haláláig megmaradt.
1957-ben megjelent második kötete, a Szárazvillám, amely új költői korszak kezdetét jelentette. Akkoriban már jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket ültetett át magyarra, így többek között Corneille, Racine, Moliere drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Brecht műveit. 1967-ben újabb kötetet publikált, Napforduló címmel, ennek egyik része a sajátos hangvételű Ekhnáton-ciklus, amelynek verseiben a gondosan megformált, az öröklétet már a földi létben minduntalan érzékelő világot abszolút egységben mutatta fel.
1969-ben jelent meg a Lovak és angyalok című gyűjteményes kötete, amelyért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a legkisebb kilengéstől is irtózott. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban kimondhatatlan szenvedély parázslik lírájában.
„Ha pedig megpróbálnánk levetkőztetni ezeket a „költői titkokat”, mi is derülne ki belőlük? Minden bizonnyal egy nyári nap, egy katángkóró, egy szerelmi gesztus, gyerekkori rémület, néhány szó egy téli pályaudvaron, örömök és bántalmak rejtjelei, pirított kenyér, jódtinktúra, evezőlapát – az a nagyon egyszerű, nagyon általános léttartalom, amely minden emberben a lelki egzisztencia alapja, és amely oly végtelenül jelentős, miközben látszatra teljesen jelentéktelen.
Fejtsük meg a költők titkait? Ám fejtsük. Lehetnek köztük hallatlan érdekesek. De ne felejtsük el, hogy érdekességük mindig a költő, a személyiség koordináta-rendszerében, és csak ott vagy elsősorban ott válik igazán jelentőssé.” (A költők titkai)
A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit, angol, német, francia és olasz nyelven is. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet egyik meghatározó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő költőkkel, írókkal, és számos külföldi felolvasóesten, írótalálkozón is részt vett, s 1979-ben az iowai egyetem nemzetközi írótáborába is meghívták.
Verseskötetei mellett több esszékötete is megjelent, amelyekben élvezetes és érzékletes írások olvashatók pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről, a Látkép gesztenyefával című kötetében pedig interjúkon, emlékezéseken át elevenítette fel életét. Gyermekeknek szóló meséi közül is kiemelkedik a Bors néni könyve, amelyből nagy sikerű előadás született a Kolibri Színházban a felejthetetlen Dajka Margit főszereplésével.
1986-ban Lengyel Balázzsal újraindította az Újholdat, amely almanach formájában évente kétszer jelent meg. Az évkönyvek a gondolati nyitottság jegyében, a magas művészi és szellemi minőség elve alapján szerkesztődtek, s nemzedéktől függetlenül publikálhattak benne mindazok, akik e szellemiséggel azonosulni tudtak. Az Újhold 1991-ig, Nemes Nagy haláláig maradt fenn.
1983-ban életműve elismeréseként megkapta a Kossuth-díjat, 1991-ben pedig alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
NEMES NAGY ÁGNES: A MACSKÁK BÁTORSÁGA
Ha rám mutogatnának tíz emeletnyi lények, nézd csak, nézd azt az apró kis talpát, hím-e vagy nőstény, ezek mind egyformák végülis
És ott ülnénk körülöttük a nyári fűben mintegy napozva, Platón, egy vékony ács, meg én, szemünkbe fogadva őket, járó épületet – ők meg lassan, nyugodtan, hogy nagy törvénylábukkal el ne tapossanak
ha rám mutogatnának, hívnának, küldenének, meg-megdobnának és gyógyítanának, oldalamat kétméteres kézzel lapogatván, akkor…
de ők, ők még irigyelnének is, nézd, milyen öntörvényű, pontos mozdulatok, büszke piciny sörény
nézd, hogy jár-kél
Nemes Nagy Ágnes Budapesten hunyt el 1991. augusztus 23-án. 1997-ben férjével együtt megkapta Izrael Állam Yad Vasem kitüntetését, mert a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket. 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A 2005-ös könyvhét egyik meglepetése volt Nemes Nagy egyetlen regénye, Az öt fenyő megjelentetése, amelyben a művészregény és a krimi elemeit vegyítette egymással; ugyanis a detektívtörténetek nagy rajongója volt, különösen Agatha Christie-t szerette, akiről esszét is írt.
