Ha csak a Meztelenek és holtakat veti papírra, már azzal örökre beírja magát a világirodalom történetébe, ám Norman Mailer továbblépett, és számos botrányoktól sem mentes művet írt még.
„Háborút folytatni bármiféle ideálért éppoly hülyeség, mintha valaki a bordélyházban akarna megszabadulni a tripperjétől.” (Norman Mailer: Meztelenek és holtak)
Gore Vidal, Truman Capote kortársa, Norman Mailer (Norman Kingsley Mailer) amerikai író, esszéíró, filmrendező, a Meztelenek és holtak című regény írója 90 éve, 1923. január 31-én született a New Jersey állambeli Long Branchben. New York Brooklyn negyedében nőtt fel tipikus középosztálybeli zsidó családban. Alig kilenc évesen már sci-fi regényt írt Invázió a Marsról címmel, 16 évesen pedig már a Harvardon tanult, ahol repülőgép-mérnöki diplomát szerzett. Hamarosan a fődíjat is átvette egy ifjúsági regénypályázaton, melyet a Story magazin hirdetett meg, s nem volt kétséges, hivatásos íróként szerez hírnevet magának. 1944-ben bevonult és 18 hónapig a csendes-óceáni hadszíntéren harcolt.
Leszerelése után a párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányokat, közben mindössze huszonöt éves korában 1948-ban megjelentette háborús regényét, a Meztelenek és holtakat, amely azonnal a siker csúcsaira röpítette. Az őszinteség bizonyítékának is tartott mű hatvankét hetet töltött a New York Times sikerlistájának élén, a Meztelenek és holtakat máig az egyik legjobb amerikai háborús regényként tartják számon. Az amerikai irodalmi közvélemény ezek után nagy várakozásokat fűzött további munkásságához. A regényben az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes – óceáni Anopopej szigetét. Irdatlan hadi apparátus kíséretében hatezer katona száll partra. Megkezdődik a hetekig tartó véres küzdelem a dzsungel poklában.
„…ő csak állt, és nézte a holttestet, fogva tartotta valamilyen érzés, amit képtelen lett volna szavakba foglalni. Valahol az agya egyik rejtett zugában felvillant benne a gondolat, hogy ennek az embernek is voltak egyszer vágyai, és valószínűleg mindig hihetetlennek tartotta, hogy ő is meg fog halni egyszer. Ez az ember is volt egyszer kisgyerek, kamasz és fiatalember, voltak ábrándjai és emlékei. Mintha életében először látott volna hullát, Red meglepődve és rémülten eszmélt rá, hogy egy ember nagyon-nagyon törékeny valami.” (Norman Mailer: Meztelenek és holtak)
A radikalizmus és az ellentmondások írója
Mailer pályáját Hollywoodban folytatta, de kiábrándult a filmiparból, és egyre inkább a radikális politikai nézetek vonzáskörébe került. Következő két regénye (Barbár part, A vadaskert) már a McCathy korszak politikai feszültséggel teli légkörének tükre. „Helyeslem az atombombát, az eszközt, amely nagyon sok embert képes megölni egy pillanat alatt és optimális körülmények között, de rémisztő egy olyan emberiség perspektívája, amely önmagát pusztítja el” – írta Mailer első feleségének, Beatrice-nek 1945 augusztusában. A fennmaradt leveleiben a háború állandóan visszatérő szó. A botrányok nem csitultak körülötte: barátjával, Gore Vidal íróval közösen írt petíciókat, melyeket aztán telefonon akart beolvasni az FBI-nak. 1975-ben Jamanisi Eicsinek, japán fordítójának azt írta, hogy „a vietnami háború szörnyű pazarlás volt”. Tizenkét évvel később Richard Stratton írónak bevallotta, hogy csalódott a szovjet rendszerben. „Az oroszok nagyok voltak a második világháborúban, de rosszak voltak a hidegháborúban”.
Az 50-es évek második felében felkavaró írásokat tett közzé szexről, kábítószerről, faji kérdésekről, erőszakról. 1957-ben megjelent esszéje, A fehér néger, amely párhuzamot vont az amerikai faji feszültségek és a kor beat generációjának elidegenedése között, különösen nagy hullámokat kavart. 1955-ben megalapította a Village Voice című folyóiratot, amely az első amerikai alternatív hetilap volt.
Közben mozgalmas, időnként zűrös magánélete miatt is állandóan az érdeklődés középpontjában állt, összesen hatszor nősült és kilenc gyermeke volt. Az 1960-as években írt társadalmi, polgárjogi kérdésekről, háborúellenes mozgalmakról, a megerősödő ellenkultúráról és a szexuális forradalomról. A politika, a szex és az erőszak témáját dolgozta fel az Amerikai álom című 1965-ös regényében. A 60-as évek második felében részt vett a vietnámi háború ellen szervezett tüntetéseken a Pentagon előtt, amiért letartóztatták. Tapasztalatait Az éjszaka hadai című írásában összegezte, melyért Pulitzer-díjat kapott 1969-ben.
„Amikor arról beszélünk, hogy az ember semmire sem vágyik annyira, mint hogy létrehozzon egy önmagánál tökéletesebb lényt, (…) akkor ne feledkezzünk meg arról sem, milyen esélyei vannak ennek.” (Norman Mailer: Várkastély a vadonban)
A megfigyeltek listáján
2009-ben az amerikai szövetségi nyomozó iroda (FBI) feloldotta Norman Mailer dossziéjának titkosságát, illetve annak 171 lapja közül 165-ét. A megmaradt hatot még zárolta. A nyilvánosságra jutott anyag szerint az író megfigyelése 1962-ben kezdődött. Az Esquire című lapban megjelent cikke irányította rá az FBI vezetőjének, J. Edgar Hoovernek a figyelmét. Mailer többek között azzal gúnyolta ki Jacqueline Kennedy-t, hogy édeskés modora nem illik egy first ladyhez. Hoover utasítására elkezdődött ellene az adatgyűjtés és állandó megfigyelés alatt tartották. Kikérdezték barátait, felbontották a postáját, fényképét körözték az informátorok között, rögzítették előadásainak szövegeit, néha még magukat a fia barátainak álcázva apjánál is érdeklődtek iránta. Veszedelmes ellenségként kezelték 15 éven keresztül, jóval Hoover 1972-ben bekövetkezett halála után is.
Mailer írásaiban, beszédeiben tovább ostorozta Hoovert és embereit. Az FBI vezetőjét az ország „legrosszabb hírességének” nevezte. Egyéb „ellenséges tevékenységet” azonban nem folytatott és érdekes módon a titkosszolgálat sem jutott el soha odáig, hogy nyíltan felelősségre vonja. Ennek oka is kiderül a dossziéból: „Mivel az író bírálja az FBI-t, kihallgatása részünkről kellemetlen lenne”.
A legnagyobb izgalom miatta 1973-ban tört ki, Marilyn Monroe-ról írt életrajzának megjelenése előtt, amikor kitudódott: az író átvette benne azt a hírt, mely szerint az FBI elkobozta azokat a telefontabulátorokat, amelyek bizonyítják: a színésznő halála előtt felhívta a Fehér Házat, amelynek ura akkor egyik szeretője, John F. Kennedy volt. „Mailer azt állítja, hogy az FBI-nak és a CIA-nek nyomós oka volt megöletni Monroe-t, hogy kényes helyzetbe hozza a Kennedy-családot” – olvasható a dossziéban. A FBI vezetői közbe akartak lépni: „Tanulmányoztuk, hogyan lehetne elérni, hogy ezek a vádak kikerüljenek a könyvből, végül azonban meggyőződtünk arról, hogy minden ilyen lépésünk csak növelné a reklámot, amelyet Mailer igyekszik a könyvének teremteni”. Így a könyv az említett résszel együtt jelent meg, és ma a legkapósabb „kaphatatlan” könyvek között szerepel az Egyesült Államokban.
A 70-es évek közepére sok kritikusa gondolta úgy, hogy Mailer csillaga leáldozott. Az évtized végén azonban újra sikerült meglepnie kritikusait A hóhér dala című regényével, amiben megtörtént eseményt, az 1977. január 17-én Utahban kivégzett kétszeres rablógyilkos Gary Gilmore történetét dolgozta fel, s amelyért 1980-ban újabb Pulitzer-díjat kapott.
Megírta Marilyn Monroe életrajzát, amely miatt később elnézést kellett kérnie, mert számos megalapozatlan kijelentést tett, feldogozta Muhammad Ali és George Foreman egyik összecsapását (nálunk a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg), írt a CIA történetéről és Adolf Hitlerről is. Könyveit számos nyelvre lefordították, közülük több magyarul is megjelent. Néhány regényéből (Meztelenek és holtak, A hóhér dala) film is készült. Az 1984-es A kemény fiúk nem táncolnak című thrilleréből saját maga rendezett filmet.
Veseelégtelenségben halt meg New Yorkban 2007. november 10-én.
Felhasznált irodalom:
MTI Sajtó
