„Az elegancia titka, hogy az ember önmagát adja megjelenésében”. 90 éves Hubert de Givenchy, aki Audrey Hepburn, Lauren Bacall, Jackie Kennedy és Grace Kelly divattervezője is volt.
Az általa alapított divatszalonban eltöltött több mint negyven esztendő alatt egyetlen pillanatra sem szűnt meg azt az eleganciát képviselni, amelyet ezekkel a szavakkal határozott meg: „Az elegancia titka, hogy az ember önmagát adja megjelenésében”.
A Beauvais-ban (Oise megye) olasz származású, gazdag arisztokrata családban született Hubert de Givenchy (teljes nevé: Count Hubert James Marcel Taffin de Givenchy) 1927. február 20-án. Apját kétévesen vesztette el, ettől kezdve édesanyja és anyai nagyanyja nevelte. A művészetek iránti vonzódása családi gyökerű: a nagyapja által tervezett és készített faliszőnyegek díszítették az Elysée palotát és a párizsi operaházat. Givenchy tízévesen, az 1937. évi párizsi világkiállításon a francia divatházak ruháit megcsodálva döntött úgy, hogy „valahol a divat világában” talál helyet magának.
1945-ben Jacques Fath-nál kezdett varrást tanulni. A későbbiekben tanára volt Lucien Lelong és Elsa Schiaparelli, majd 1952. február 2-án bemutatta első önálló kollekcióját.
Párizs utoljára az 1950-es években uralta világszerte a divatot. Dior megállíthatalnnak bionyult, és bár mellette más nagy divattervezők is felléptek, 1957-ben bekövetkezett haláláig megőrizte befolyását.
A párizsi képzőművészeti főiskola után olyan divattervezőknél tanult és dolgozott, mint Jaques Fath, Robert Piguet, Lucien Lelong, vagy Elsa Schiaparelli, közben önálló ötleteken törte a fejét. Gyermekkori álma 1952-ben valósult meg, amikor a párizsi rue Alfred de Vigny 8. szám alatt megnyílt első saját szalonja. 25 évével ő volt a szakmában a legfiatalabb, de már első kollekciója hatalmas sikert aratott. Cégének arca Bettina Graziani modell és sajtóügynök lett, akiről egyik legelső darabját, a Bettina-blúzt is elnevezte. Az elegancia titka az egyszerűségben rejlett: a blúzt férfiingeknek szánt tiszta fehér pamutvászonból varrták, s ujját feltűnő fekete-fehér fodor díszítette.
Megszerkesztett mminimalista ruhái tették ismertté, és elsőként tervezett egyedi kollekciót. Givenchy továbbra is zsákruhákat és tölcsérgalléros kabátokat kreált. Givenchy ruhái a Christian Dior által kezdeményezett „New Lookhoz” hasonlóan nagy visszhangra találtak. Különleges és vidám szövetmintáival, virágokkal díszített anyagai forradalmasították a divatot, bár ő saját bevallása szerint inkább a tökéletességre törekedett. A tradíciókat a modernitással párosította, a varrás és a kidolgozás technikáját, a tervezést és a szabászatot művészi színvonalra emelte. Divatházát az egyéniséget hangsúlyozó öltözködés jegyében hozta létre, hogy kiemelje a nőket a mindennapok egyhangúságából; kreációi egyszerűek, de elegánsak, egyediek és érzékiek voltak. A Givenchy-blúzok, szoknyák, kalapok és kabátok vonalvezetése rövid idő alatt meghódította a nőket, a tervező jelmondata élete végégig ez maradt: „Az elegancia titka, hogy az ember önmagát adja megjelenésében”.
Életére két találkozás gyakorolt meghatározó befolyást: az egyik a spanyol Cristobal Balenciagával, akinek építészeti stílusa nagymértékben hatott rá, akit mesterének tekintett, kettejük között később szoros baráti és munkakapcsolatot alakult ki. Másik pedig Audrey Hepburn, akivel egy életen át baráti kapcsolatok fűzték. Gyönyörű, rafináltan egyszerű ruhái a színésznő s a Givenchy-ház több mint negyven évig tartó szövetségét is megalapozták meg. A színésznő, aki az utcára éppen úgy öltözött, mint a filmforgatásra, múzsája lett Givenchynek, az általa viselt ruhák javarésze Givenchy műhelyéből került ki.
Givenchy, aki – középkori értelemben lovagja lett a színésznőnek – soha nem nősült meg, s nem volt barátnője sem, benne látta az eszményi asszonyt, s újabb és újabb ruhakölteményeket gondolt ki számára. A filmsztár a Sabrina című film párizsi forgatására készülve jelent meg Givenchy műhelyében, hogy kiválassza ruháit. A divatdiktátort az őzikeszemű szépség természetes eleganciája, a színésznőt a kiválasztott fehér estélyi ruha vette le lábáról, olyannyira, hogy hosszú évekre a divatház arca, s a való életben is a Givenchy-modellek népszerűsítője lett. (A film megkapta a kosztümökért járó Oscart, a díjat a stáblistán jelmeztervezőként feltüntetett Edith Head, a stúdió szakmai vezetője vette át.) Tervező és ihletője szoros barátságban maradt, Givenchy tervezte Hepburn fiának keresztelő ruháját, s fedezte a költségeit annak a repülőgépnek, amely a haldokló színésznőt az Egyesült Államokból Svájcba szállította.
Givenchy népszerűsége az egekbe szökött, kreációi kifinomult eleganciáját világszerte ünnepelték. A divatház egyre nagyobb hírnévre tett szert és 1957-ben Hubert de Givenchy „De” elnevezéssel piacra dobta első parfümjét. Olyan hírességek lettek törzsvendégei, mint Lauren Bacall, Jackie Kennedy, Grace Kelly monacói hercegné, egyre-másra kapta a meghívásokat a hollywoodi álomgyárba. 1955-ben a Funny Face című musicalért Edith Head társaságában Oscar-díjra jelölték. Egyik legemlékezetesebb munkája az Álom luxuskivitelben volt (a Hepburn által viselt kis fekete ruhát nemrég árverezték el).
Givenchy az elsők között emelte divatbemutatóit különleges „színházi” eseménnyé, a ruhákon kívül modelljei hajstílusát és a hozzá illő sminket is megkomponálta. A mester idővel arra is gondolt, hogy megfelelő illatkompozíció is társuljon az általa tervezett ruhakölteményekhez. Első illatát természetesen Hepburn ihlette, s nevéhez illően (L’Interdit – Tilos) egy ideig csak ő visel(het)te a virág illatú parfümöt; az tömegcikké csak később vált. Az üzletház azóta több illattal is meghódította nők millióit (Le De Givenchy, Givenchy III, Amarige, Extravagance, Organza, My Couture, stb.), sőt a későbbiekben bébiparfümöt és 12 év alatti kislányoknak kifejlesztett kölnit is piacra dobott, mint ahogy kiegészítőkkel (órák, ékszerek, szemüveg) is megjelent.
1968-ban debütált minőségi készruha (pret-a-porter) kollekciója, öt évvel később a „Gentleman Givenchy” férfikollekció, majd 1974-ben az első férfiparfüm. A divatház az ezredfordulón új vállalkozásba kezdett: világszerte saját szépségszalonokat nyitott luxusszállodákban, ahol nem csekély összegért kizárólag saját termékeivel szépíti az arra áldozni kívánó és tudó hölgyeket.
Hubert de Givenchy 1988-ban eladta divatszalonját a Moet Hennessy Louis Vuitton (LVMH) csoportnak, s csak cége művészeti irányítását tartotta meg 1995-ös végleges visszavonulásáig. A divat világával való szakítását – némileg kedveszegetten – azzal magyarázta, hogy már nem talált helyet az általa képviselt klasszikus értékeknek, sőt szerinte már követhető divat sincs.
Hubert de Givenchy ma visszavonultan él franciaországi birtokán, az általa összegyűjtött régi műkincsek és festmények körében, kedvenc hobbija a kertészkedés: minden évben kedvenc virágaival árasztja el kertjét. Versailles-ban ugyanakkor a királyok hajdani konyhakertjét újította fel.
„Nem kedvelem a feltűnési viszketegséget, amely abban merül ki, hogy minden áron modernnek tűnjünk” – nyilatkozta utolsó kollekciójának előestéjén.
