„A költő akkor is költő marad, ha regényt ír” – mondta Oravecz tavaly a Távozó fa könyvbemutatóján. Azt, hogy költő maradt és nagyregényei után sikerrel talált vissza a versíráshoz, a Távozó fa eddigi kritikái is bizonyítják.
„Díjalapítóként és olvasóként is hatalmas öröm számomra, hogy az elmúlt tizenegy év nyomott hagyott a magyar közéletben: a Díjat jegyzik, a Díjnak rangja van, a Díj kihirdetése esemény. Jó befektetésnek bizonyult, hogy több mint egy évtizede a kortárs magyar irodalom elkötelezett támogatóivá váltunk – sokat nyújtottunk az íróknak, a hűséges és leendő olvasóiknak is” – mondta Zatykó Péter az Aegon Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója a díjátadó alkalmából.
És valóban: az Aegon Magyarország az ideivel együtt több mint 300 millió forintot költött a kortárs magyar irodalomra. A szerzőknek járó nettó hárommillió forint fölött évente közel 40 millió forint értékű média megjelenést generál a díj, ami hihetetlen módon ráirányítja a figyelmet a szerzőre. A tízes lista kötetei és a nyertes mű népszerűsítése mellett, az Aegon középiskolai tanároknak szóló oktatási segédanyagok elkészítését is segíti, valamint fesztiválokat és irodalmi eseményeket is támogat. Az elmúlt tizenegy év tapasztalatai alapján egyértelműen látszik, hogy a shortlistes és a nyertes mű kiadóinak üzleti eredményeket is hoz a díj: az eredeti kiadás után már a 3., 4., 5. újrakiadásnál tartanak a díjazott kötetek, valamint a szerző korábbi műveit is népszerűsíti és ezeknek is új kiadásokat generál, megduplázza az eladásokat és megsokszorozza az olvasókat.
Tizenegyedik alkalommal adták át az ország legjelentősebb magán-irodalmi díját, az Aegon Művészeti Díjat, amelyet ebben az évben Oravecz Imre verseskötete, a Távozó fa nyert el.
„Isten olyan, mint a fény,
csak annyit látunk belőle, hogy világít.”
Oravecz Imre megindítóan személyes új kötetében a tél hideg fényével pásztázza végig létezése lehetőségeit és adottságait. Apró megfigyelések, végtelen következtetések az élet örök körforgásából. A természetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál. A Távozó fa a Magvetőnél megjelenő Oravecz Imre életműkiadás első kötete.
„A költő akkor is költő marad, ha regényt ír” – mondta Oravecz tavaly év végén a Távozó fa könyvbemutatóján. Azt, hogy költő maradt és az Ondrok gödre majd a Kaliforniai fürj című nagyregényei után sikerrel talált vissza a versíráshoz, a Távozó fa eddigi kritikái is bizonyítják.
„Nyelvművészetileg kiemelkedő, innovatív, a magyar irodalmi hagyományt újraíró” kötetet keresett a hétfős zsűri a tízes lista díjra esélyes művei között. „Arany János Őszikék-ciklusához fogható költészettörténeti jelentőségű kötet a Távozó fa, úgy beszél a mindannyiunk számára ismerős tapasztalatról, az öregedésről, ahogy magyar nyelven előtte kevesen” – mondta Kulcsár Szabó Ernő, a zsűri elnöke. A zsűri többkörös szavazás után hozta meg döntését, az utolsó körben Térey János: A legkisebb jégkorszak című könyvével maradt versenyben Oravecz kötete.
A 73 éves Oravecz Imre a díjátadón elmondta: amikor kétkötetes regényét befejezte, akkor vette elő korábban írt verseit, amelyeket újabbakkal egészített ki. Mint mondta, először azt hitte, vicc, hogy díjat kap, csak amikor az e-mailt is megkapta, akkor tudatosult benne: igaz lehet. „A próza és a líra számomra nagyon hasonló alkotói folyamat” – jegyezte meg.
Oravecz Imre a Heves megyei Szajlán született 1943. február 15-én. Életútja Szajláról, egy kis nógrádi faluból indult, több külföldi út és életkísérlet – Kalifornia, Chicago, Berlin – után most is itt él. Angolul Nádasdy Ádámtól tanult, verseiről az első kritikát Weöres Sándor írta.
Általános iskolába szülőfalujában járt, Szentgotthárdon érettségizett. 1962 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult magyar–német szakon, és ugyanott diplomát szerzett. Első versei az Alföldben jelentek meg 1962-ben – 1975-ig egyetlen más hazai országos terjesztésű orgánum sem közölte szövegeit. 1967-ben Budapestre költözött. 1968-ban versei megjelentek az újvidéki Hídban, Bori Imre kísérőtanulmányával.
Első kötetét a Szépirodalmi Kiadó szerkesztői visszautasították, de verseit beválogatták a Költők egymás közt című antológiába, amelyben a fiatal költőt Weöres Sándor mutatta be. Első önálló kötete, a Héj négy évvel később, 1972-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. Nem sokkal később disszidált: először Párizsba, később Londonba ment, majd 1973-ban három hónapot az Egyesült Államokban, Iowa Cityben töltött az International Writing Program irodalmi ösztöndíjasaként. Még ebben az évben hazatért Magyarországra. Illyés Gyula lánya, Illyés Mária közbenjárására 1974-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi Intézetében volt tanársegéd. 1976-ban másodszor is disszidált: Chicagóban beiratkozott az Illinois-i Egyetemre, nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult. Nemsokára újra hazatért. 1979-ben a Magvetőnél megjelent Egy földterület növénytakarójának változása című második kötete, a Móra Kiadónál pedig Máshogy mindenki más című gyermekverskötete.
1982 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa volt, A hopik könyve című harmadik verseskötete 1983-ban jelent meg. 1985–86-ban vendégtanár volt a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán: angol versírást tanított, a modern német líráról adott elő, fiával bejárta a délnyugati államokat. 1988-ban újra disszidálni akart: egyéves berlini DAAD-ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás miatt harmadszor is hazatért. Megjelent 1972. szeptember című negyedik, nagy sikerű verseskötete. 1989-ben József Attila-díjat kapott, de azt nyílt levélben visszautasította. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett. Tíz hónap múlva lemondott tisztségéről. 1991–92-ben főmunkatársa és rovatvezetője volt az Új Magyarország című napilapnak, de távozni kényszerült, ahogyan egy évvel később a Pesti Hírlaptól is. 1994-ben a Helikon Kiadónál A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása címmel megjelent egybegyűjtött verseinek kötete.
A 2016-os AEGON Művészeti Díjra esélyes tíz könyv abc sorrendben:
Bartis Attila: A vége, Magvető Kiadó
Danyi Zoltán: A dögeltakarító, Magvető Kiadó
Dragomán György: Oroszlánkórus, Magvető Kiadó
Esterházy Péter: A bűnös, Magvető Kiadó
Marno János: Hideghullám, Magvető Kiadó
Oravecz Imre: Távozó fa, Magvető Kiadó
Rakovszky Zsuzsa: Fortepan, Magvető Kiadó
Réz Pál: Bokáig pezsgőben, Magvető Kiadó
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra, Magvető Kiadó
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak, Jelenkor Kiadó
1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Piliscsabán, német irodalmat és amerikai őskultúrát tanít. Eddigi költői fő műve, Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987–1997) című verseskötete 1998-ban jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál. 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Az indoklás szerint költői életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével érdemelte ki a kitüntetést. A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény első kötete, Ondrok gödre. Az álom anyaga, első könyv (Pécs, Jelenkor) 2007-ben jelent meg; folytatása, a Kaliforniai fürj 2012-ben. Legutóbbi könyve, a Távozó fa című verseskötet 2015-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.
Regényfolyamának új összefoglaló címe A rög gyermekei. Az első kötet (Ondrok gödre) új, átdolgozott kiadása az idei Könyvhéten jelenik meg, ezt követi a Kaliforniai fürj, a regénysorozat harmadik darabja pedig az Ókontri lesz.
Fontosabb díjak, elismerések: Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015)
Az idei héttagú zsűriben Kulcsár Szabó Ernő mellett Bán Magda újságíró, kritikus, Csuhai István kritikus-szerkesztő, Kúnos László műfordító, egyetemi tanár, László Ferenc újságíró, Schiller Mariann középiskolai magyartanár, illetve Rostás Eni kritikus kapott helyett. Oravecz Imre az április 20-i ünnepélyes díjátadón veheti át az elismerést a Katona József Színházban.
