„Rájöttem, hogy engem rendelt a sors arra, hogy a modern festészet megváltója legyek. Szent lett belőlem.” Egyesítette erőit a Salvador Dalí műveit őrző három legjelentősebb múzeum, és az eddigi egyik legjelentősebb kiállítás nyílt a katalán festő műveiből Madridban.
Salvador Dalí harminchét éves korában megírta önéletrajzát, és ezt a címet adta neki: Salvador Dalí titkos élete. E beszámoló pontossága megkérdőjelezhető, a festő gyakran téved az időpontokban, helyszínekben, de a kép, melyet önmagáról rajzolt, és melyhez haláláig hű maradt, egy excentrikus személyiséget mutat be, aki akkor érezte a legjobban magát, ha pózolhatott, és ha elfogadták pózolását. A kritikát nem tudta értékelni. Életének sok részletéről tudunk, intim dolgairól beszámolt a médiának, a kamerák előtt mutatta meg magát minduntalan. A magára öltött álarc egyre nagyobb lett, egyre inkább egy „Istenhez mérhető géniuszt” mutatott be. De hogy a valóságban a Dalí mögött rejtett ember milyen volt, az továbbra is titok.
A madridi Zsófia Királyné Múzeumban összesen csaknem kétszáz művet mutatnak be az érdeklődőknek szeptember 2-ig. A kiállítás célja újraértékelni, gondolkodóként, íróként és egy különös világlátás megteremtőjeként bemutatni a festőt. A kurátorok különböző szekciókra bontva rendezték el Dalí most felsorakoztatott alkotásait – festményeit, rajzait, fotográfiáit, kéziratait -, illetve újságait és filmjeit, hogy a látogatók jobban megértsék a művész komplex univerzumát.
A tárlat Dalí pályafutásának kezdeti szakaszából származó művekkel indul, ezekre az alkotásokra a művész gyerekkora, a családja nyomta rá bélyegét. Ebben a szekcióban látható többek közt a festő portréja az apjáról, valamint a Lány az ablakban című kép.
A művész 1922-ben vetődött Madridba, ahol megismerkedett Federico García Lorcával és Luis Bunuellel, utóbbival készítette az Andalúziai kutya című filmet. A fővárosban a költőket, írókat, festőket és filmeseket magába foglaló Generación del 27 nevű csoporthoz sodródott. Dalí ebben az időszakban került kapcsolatba a különböző izmusokkal, a kubizmussal, a fauvizmussal és a futurizmussal – mutattak rá a szervezők. Ezt a korszakot a Putrefactos-sorozat számos rajza révén mutatják be, de látható a festő emblematikus Bunuel-portréja is, csakúgy mint Neokubista akadémia című kép.
A kiállításon külön hangsúlyt kap az, ahogy Dalí saját magát látta: több önarcképet is bemutatnak. A nagyszabású tárlat központi részét azonban a katalán mester szürrealista alkotásai, illetve a paranoia-kritikai módszerrel készült művek adják. A kurátorok a valóság átalakításán és felforgatásán alapuló stílus legjelentősebb darabjait sorakoztatják fel ebben a részlegben: bemutatják A nagy maszturbátor, Az emlékezet állandósága, a Guillermo Tell és a Szexepil fantomja című képeket.
A tárlathoz a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a Philadelphia Museum of Art, a Tate Modern, a belga királyi szépművészeti múzeum is hozzájárult egy-egy kép kölcsönadásával.
