„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!” – Örkény István Tóték
Örkény István születésének centenáriuma alkalmából a szerző Tóték című tragikomédiáját mutatja be a szegedi Pinceszínház Czene Zoltán rendezésében.
Örkény István egyik legismertebb művét – az özvegy, Radnóti Zsuzsa engedélyével – ötszereplős változatban adják elő. A történet bizonyos részleteit a postás közvetítésével ismerheti meg a közönség, aki – a görög sorstragédiák látójához hasonlatosan – folyamatosan vezeti majd az eseményeket.
Az előadás vezérfonala Örkény István a kisregény elé írt mottója: „Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!”. A darab arra keresi a választ, hogy milyen következményekkel, személyiségen belüli torzulásokkal járhat a kiszolgáltatottság, az emberi megaláztatás – fogalmazott a rendező.
Bár az előadás intim, stúdiószínházi térben valósul meg, a színpadképnek mégis sajátos hangulatot ad, hogy a nézőkkel szemben a játéktér mögött tizenhat statiszta ül, akik a falu világát, a környezetet jelenítik meg.
Tóték a Szegedi Pinceszínházban
Szereplők:
Tót Lajos, tűzoltó: Rácz László
Mariska, a felesége: Papp Gabriella
Ágika, a lányuk: Kancsár Orsolya
Varró őrnagy: Kancsár József
Gyuri atyus, postás: Varga Bálint
fény-hang: Magony Gergely
zenei munkatárs: Varga Bálint
súgó: Veres Kitti
rendezőasszisztens: Petró Annamari
dramaturg és rendező: Czene Zoltán
Örkény Sziszüphosz mítoszát elevenítette fel Tóték történetében, tükröt mutatva ezzel a magyar népnek a rá jellemző tehetetlenség miatt: „A történelem sokféleképpen ismétli önmagát. Nem egy ilyen kor volt, sok tehát a Tótunk. Ha egy népet beletörődni tanít meg a sorsa, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. Még nehezebb elítélni éppen ezt a tűzoltót, hiszen eljön a perc, amikor azt mondja: nincs tovább – és maga zúdítja le a sziklát a völgybe.
Igaz, a percet nem jól választotta meg: lázadása már hiábavaló, elkésett, esztelen. De ebben is miért ő a hibás? Vannak boldog népek: ők a jókor lázadók. Mi a nem jókor lázadók fajtája vagyunk.”
Kancsár József igazgató elmondta, hogy az alapításának tizedik jubileumát ünneplő kulturális intézmény májusban monodráma találkozót rendez, amelyen a színház e műfajba tartozó saját produkcióinak felújításai mellett vendégelőadásokat is láthat majd a közönség.
A társulat az évadban a Tótékat követően még egy premierre készül: A peleskei nótárius című népszínművet adják elő Ádám Tamás rendezésében, de már nem kőszínházi keretek között, hanem nyáron, az immár tizedik alkalommal megszervezett Szegedi Várjátékokon.
